|
Send Me an Angel
2008.05.16. 22:29
Vendégszereplők
- Fölösleges várnotok... itt vagyok! - mindenki az ajtó felé fordult.
- E... Ez Dana Dellow. - súgta oda Rosetta.
- Dana Dellow? - kérdeztem.
- Igen. De... hogyhogy Ő az új vendégszereplő? - gondolkodott hangosan.
- Dana... mondtam, hogy várj meg! - szólt egy férfi a lány mögött, kissé lihegve.
- Nem érdekel a szavad, Nigel...
- Ez pedig Nigel Wamm.
- Várjatok máár... lemaradtam... Tehát... ki ez a Dana és ez a Nigel? - kérdeztem, miközben egy ehhez hasonló fejet vágtam: o_O
- Nigel az egyik leghelyesebb pasi a világon! - mondta csillogó szemekkel Mia. - De persze, még mindig Ken az első! - mosolyodott el.
- Aha... tehát a leghelyesebb... ok. Dana?
- Dana pedig már itt volt előadó a színpadnál. Csak elege lett, és elment... jobb is ez így.
- Merthogy?
- Áh, hagyjuk... - legyintett lemondóan Rosetta.
- Miss. Dellow, Mr. Wamm! Örülök, hogy ilyen hamar ideértek! - mondta Kalos.
- Köszönöm! - felelte a lány közömbösen. - Mikor lesz az új előadás? - nézett Mr. Kenneth-re.
- Az íróink már dolgozzanak rajta. - felelte.
- Hát akkor dolgozzanak... de siessenek! - mondta parancsoló hangon.
~ Mért ilyen hideg? Olyan elutasító, és kegyetlenül parancsoló... de vajon mért? - gondolkodtam el.
- Nocsak Kalos... újakat vettél fel? - nézett a szemembe hidegen, ám kissé gúnyosan.
~ Az a lány... valami gyönyörű... a tekintete... a testalkata... mindene... meg kell szereznem! - gondolta Nigel.
- Igen, Dana. Tehetségesek.
- Ch. Persze. Mit érdekel a mai világot a tehetség? A mai világ csak a pénznek él... - felelte hidegen, mint a jég.
- Ezt mért mondod? - kérdeztem tekintetébe nézve.
- Mert már átéltem ezt az egészet, kedves...
- Sora... Sora Naegino.
- Kedves Sora. Lehet, hogy Te most idejöttél, és azt hiszed, hogy a Kaleido tagja vagy, máris népszerű, és híres lettél... ahogy azt az újságok is mondták.
- Egyáltalán nem hiszem azt, Dana. És engem nagyon nem érdekelnek a pletykalapok... igaz, kicsit megrázott, hogy a magánéletemben turkálnak, de nem érdekel. - feleltem kimérten. - Én nem azért vagyok itt a Kaleido-nál.
~ Az a tűz a szemében... - gondolta magában. - És mért vagy itt, ha nem a hírnévért?
- Tudod, engem nem nagyon érdekel a hírnév... én tőlem lehet valaki szép, és híres... de attól még lehet, hogy nincs is agya... a Kaleido színpad viszont az álmok színpada... és mint minden embernek, nekem is vannak álmaim... és én ezért vagyok itt... hogy valóra válthassam Őket.
- Értem... - felelte.
- Dana... kérlek, fejezd be a lány kioktatását... - szólt közbe Nigel, miközben rajtam legeltette a szemét. ~ Huh... ez a csaj nem semmi...
~ Nigel Wamm... mért nézed ennyire? Túl jól ismerlek... te egy óriási nőcsábász vagy... ha Sorára fáj a fogad, el is felejtheted... Ő már foglalt! - mosolyodott el. - Nocsak Leon? Féltékeny vagy? Hmm.. igen... féltékeny... Ilyet sem éreztem még soha... ráadásul pont egy lány iránt? Sora! - sóhajtott.
- Dana! A szállásodat majd Sarah megmutatja! - mondta Kalos.
- Köszönöm. - felelte szűkszavúan. - Akkor Sarah, kérlek... kicsit fáradt vagyok...
- Azonnal, Dana. - mondta, majd a lány távozott, ahogy mindenki más, kivéve öt embert. Utána én szerettem volna menni... eredetileg vacsorázni, de egy hang megállított célom elérésében.
- Szia Sora! - köszönt egy magas, fekete, tépett hajú férfi, kinek sötétkék tekintete volt. Kb. Leon-nal egy magasságban volt, de nem annyira izmos, mint Ő.
- Szia! - mosolyogtam. - Nigel... ugye?
- Igen, Nigel. Hogy vagy?
- Köszi, jól.
- Mióta vagy a színpadnál?
- Nem rég... pár hónapja. - feleltem.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - kérdezte egy csábos mosoly mellett.
- Köszönöm... egyébként igen, most mondtad! - kacsintottam.
- Hmm... Humorod is van... - mosolyodott el ismét.
~ Nem hiszem el... és még van képe flörtölni vele... én... én nem tudom, mit fogok vele csinálni, ha csak egy újjal is hozzá ér! - majd szegény mellette pihenő rúd helyére képzelte Nigel nyakát... így... nem szívesen lennénk a tárgy helyében... XD
- Szokatlan a hajad színe... de ettől eltekintve, nagyon szép... - fogta meg az egyik tincsemet, s kezdett el vele játszadozni.
- Megölöm! Megfojtom! Kitekerem a nyakát! - Nigel! - mondta kicsit hangosan, dühöngve.
- Leon mi a bajod? - kérdezte Layla.
- Semmi... - felelte visszafojtott érzelmekkel. Yuri kapcsolt, így gyorsan odasietett hozzánk.
- Sziasztok! Bocsánat, hogy közbeszólok, de Sorával beszélnem kell...
- Mért? - vonta föl az egyik szemöldökét a férfi.
- Mert... beszélnünk kell... a... a... pandákról... - mondta. - ~ Yuri te hülye!
- Yuri, Te idióta! - suttogta Layla, miközben fejét fogta.
- Pandákról? - nézett rá értetlenül. -.-"
- Igen... tudod... vannak az anyapandák, pici pandák... óriáspandák...
- Igen, tudom, mi az a panda... de mért Sorával akarsz erről beszélni? Hisz ott van Layla...
- Igen, de Sora lány... o_O
- Layla is...
- Igen... de Laylá-nak szeretnék venni egy pandát...
- Pandát? - néztünk rá idiótán.
- Mármint... Pandás... papucsot! - javította ki T.T. - És mégsem mehetek oda Laylá-hoz, hogy "Hé, milyen pandás papucsot szeretnél kapni"... Szóval Sora, gyere! - majd megfogta a karomat, és húzni kezdett. Layla alig bírta visszafogni a röhögését.
- Még találkozunk! - mondta utánam Nigel, majd bement a terembe.
- Leon... kérlek, ne nyírd ki Nigel-t. - súgta oda Layla a franciának.
- Ch... megpróbálom. - majd a lány távozott.
- Leon Oswald! - mondta gúnyolódva.
- Nigel Wamm.
- Látom, nem változtál semmit, Francia Isten.
- Te sem... Nőcsábász. - felelte ugyan úgy.
- Hé Yuri! Na mi volt ez a pandás izé? - kérdeztem a mellettem álló szőke férfit.
- Eh... semmi...
- Yuri... - néztem rá parancsolóan.
- Leon féltékeny... - majd kezét a szája elé kapta.
- Mi? Féltékeny? - kérdeztem döbbenten.
- Nem mondtam semmit... - majd menni akart, de megállítottam.
- Yuri!
- Jól van, na... Leon látta, hogyan hízeleg neked Nigel... és egy kicsit... hogy is mondjam... kicsit... na jó... nagyon féltékeny lett... és most ketten vannak az edzőteremben, mert ahogy láttam Layla kijött onnan.
- Mi? Ketten? - majd rohanni kezdtem.
- Oó! - mondta vészjóslóan Yuri. Amikor odaértem, az ajtó be volt hajtva, de mégis egy kis résen tisztán láttam a két alakot.
- Ki a legközelebbi trófeád? - kérdezte Nigel.
- Nincs... és nem is lesz...
- Nocsak... fölhagysz az eddigi életeddel? - kérdezte gúnyolódva.
- Nem... csak új partnerem van... és Ő gyönyörű...
- Hmm... értem... de szerintem nem szebb, mint Sora... az a lány egy ártatlan angyal... de ugyanakkor tüzes démon... - Leon közelebb lépett.
- Ne merj, csak egy ujjal is hozzá érni... mert nagyon megbánod! - szorította meg a fekete kékes pólóját.
- Mi az Leon? Mégis kell neked?
- Fogd be! Sora más... és nem fogom hagyni, hogy őt, - ahogyan más lányokat is - tönkre tedd...
- Megvan a gyengepontod, Leon... mi az? Csak nem csavarta el a fejedet?
- Nem tartozom neked véleménnyel, Wamm.
- Már meg is adtad a választ, Oswald! - mondta ki undorodva Leon nevét. - De csak hogy tudd... én mindig meg kapom azt, amit akarok... Jelenesetben, akit akarok... - nyomta meg az 'aki' szót. - És ő most Sora... - Leon most még jobban megszorította a férfi pólóját.
- Hagyd Őt békén! És takarodj innen...
- Meglesz Leon... de csak miután megkaptam az Angyali démont! - mosolyogta. - Elengednél?
- Leon... - suttogtam.
- Akkor, viszlát Leon! Még találkozunk! - majd egy másik ajtón távozott.
Leon pedig csak állt, és nézett maga elé. Ökölbe szorította a kezét, és dühösen jutottak eszébe Nigel szavai.
- "Meglesz Leon... de csak miután megkaptam az Angyali démont!"
- Csak egy ujjal nyúlj hozzá Nigel... és neked véged.
- Leon... - suttogtam, majd benyitottam. - Leon! - mondtam kicsit hangosabban.
- Sora? - nézett rám, mintha mindenkire számított volna, csak rám nem.
- Leon! - majd közelebb mentem, s átöleltem.
- Sora?
- Köszönöm! - suttogtam. - Köszönöm, Leon.
- Hallottad?
- Igen! Mindent! - mondtam fülébe.
- Nem fogom hagyni, hogy bántson! - nézett szemembe. - Kérlek Sora, tartsd távol magadat Tőle... először jó pofizik, majd a lányokat csak kihasználja... - fejemet a mellkasára hajtottam.
- Akkor kell neki egy kis pofára esés...
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy én tőlem a közelembe jöhet... de a végén pofára esik... és úgysincs semmi esélye... hisz nekem itt van Angyal... és Te... mint egy jó barát, és partner! - mosolyogtam.
~ Angyal. - majd elmosolyodott. - Köszönöm! - ölelt át ismét.
Folytatása következik...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
