|
Send Me an Angel
2008.05.14. 21:13
Egy kis botrány
- E... Ez... ez nem lehet igaz... de mégis... h... hogy? - dadogtam.
- Ezt mi is kérdezhetnénk Sora... - mondta Mia lehajtott fejjel.
- De... én... én... - majd a kezemben lévő újságot megszorítottam... ha élőlény lett volna, biztos megfulladt volna. A címlapon hatalmas betűkkel ez állt:
Leon Oswald és Sora Naegino
Leon Oswald és partnere, Sora Naegino között több van, mint gondolnánk!
A híres Halálisten, és a Fiatal Angyal lány három hetet töltöttek Franciaországban, azon belül Párizs városában egy előadás miatt, melynek címe: Aimer. A páros nagyon jól érezte magát... - itt egy kép volt, ahogy Párizs utcáin sétálgatunk. -
Mint kiderült, a lány az Oswald birtokon szállt meg. És nem csak a szokásos "családi" dolgokat csinálták...
Az artistapáros - mint ahogy a képek is mutatják-, kicsit jobban összemelegedtek. Vajon Mr. Oswald egy újabb kalandot talált meg ebben a lányban, vagy netán élete párját?
Alatta három kép... Három megmagyarázhatatlan kép...
Az elsőn csak egy sima csókos és ölelkezős kép. A másodikon már Leon-on nem volt felső, és a harmadikon, amikor Leon föltett az asztalra, s átölelt.
- Ez... De mért? Hogy? És... - dadogtam össze vissza, majd a kezemben lévő papírdarabot pedig újra összeszorítottam.
- Sora... Igaz ez? - kérdezte Mia szomorúan, és döbbenten.
- Igen, igaz, de... nem történt meg... csak... csak elfogott egy olyan érzés, aminek nem tudtunk ellenállni... higgyétek el, én nem...
- Sora... mi hiszünk neked... - felelte bátorítóan Rosetta.
- De ez akkor is pofátlanság... - szorította ökölbe a kezét Ana.
- A magánéletemben turkálnak... hogy merik ezt tenni?
- Nocsak Sora... látszik, hogy követed anyád példáját... Ő is egy szajha volt, csak kevesebb botránnyal, mint Te! - mosolyodott el ördögien Vanessa.
- FOGD BE VANESSA!
- Ha legalább el akartad csavarni Leon fejét, egy másik helységben csináltad volna meg... pont a konyhában? - mondta gúnyosan.
- Vanessa... - kezdtem dühösen, de egy hang közbeszólt.
- Vanessa fogd be, senki nem kíváncsi a véleményedre... Sora, Te pedig gyere velem! - mondta az ajtóban álló francia, hidegen, és kimérten. Szótlanul, és szégyenkezve sétáltam mellé, majd becsukta az ajtót - helyesbítek, becsapta. Lassan, és szótlanul mentünk egymás mellett. A csöndet végül én törtem meg.
- Leon... mi lesz velünk ezután? Hisz... én... ez... olyan megalázó... meg...
- A kérdésedre a válasz, hogy semmi nem lesz velünk... A fotóst följelentem magánlaksértésért... beszökött, és engedély nélkül képeket készített. - majd egy kis szünetet tartott. - Sora... amit az újságban írtak... hogy újabb kaland vagy... az nem igaz...
- Tudom... az újságok mindent összehordanak... még olyanokat is, amik nem igazak... és sajnos ezeket az emberek be is veszik... - majd megérkeztünk az igazgatói iroda ajtajához. Bekopogtunk, és Kalos kissé ideges hangját lehetett hallani.
- Sora, Leon... üljetek le. - mondta Kenneth úr, ugyanis Ő is benn volt. - Egy-két dolog után néztünk... - kezdte. - mint kiderült, Adam Chassé volt a fényképész, és Őt fölbérelték, hogy utánatok, nyomozzon. Azt még nem tudom, hogy ki volt a bérlő, de ez a férfi nagyon jól végezte a munkáját. A News cég elnökével is beszéltem, nagyon sajnálja, ezt az egészet. Ő nem tudott erről semmit, mivel nem tartózkodott a cégnél... elutazott Európába. Kárpótolni fog e miatt az egész miatt...
- És mi lesz a férfival? - kérdeztem.
- Hát, föl lehet jelenteni magánlaksértés miatt... Leon? - nézett rá.
- Igen... följelentem.
- Ez akkor is olyan kínos... És különben is! Mi közük van a magánéletünkhöz? Ez pofátlanság!
- Tudom Sora... de a híresség ezzel jár... sajnos! - hajtotta le fejét Kalos. - De a cég elnöke azt mondta, hogy kárpótol titeket, és hogy a holnapi újságban elnézést kér Tőletek... - mondta.
- Értjük. - feleltük.
Eközben a színpadot sietős léptekkel egy lány hagyta el. Szőke haja, és kék szeme volt. Egy eldugott sikátorba ment, ahol egy találkozója volt. Hamarosan egy barna szemű, illetve hajú férfit pillantott meg.
- Na végre! Csakhogy megjöttél! - mondta kissé gúnyosan.
- Hé szívi... ne kritizálj... Mondd, meg mit akarsz!
- A képek fantasztikusak lettek... hmm... látszik, hogy profi vagy...
- Tudom... - lépett közelebb a férfi.
- Megérte a hatásért... Sora teljesen ideges, és döbbent volt... ahogy mindenki... ügyes vagy, Adam. - mosolyodott el gonoszan.
- És mikor kapom meg a jutalmat? - kérdezte kéjesen, miközben végighúzta kezét a lány oldalán.
- Majd ma este... (most lehet rosszra gondolni! XD) - s bizonyításképp megcsókolták egymást.
- Akkor ma este... várlak... - azzal kilépett a sötét helységből, s eltűnt a lány szeme elől.
- Készülj, Sora Naegino... mert még nincs vége a játéknak! Hamarosan el fogsz takarodni innen! Hahaha! - nevetett gonoszan, s Ő is eltűnt az előbbi találkahelyről.
A Kaleido-nál...
- Köszönjük Kalos, Mr. Kenneth! - mondta Leon.
- Szívesen... és sajnálom! - felelte Kalos.
- Na de mit? - kérdeztem.
- Ha én nem küldtelek volna titeket Párizsba, akkor most nem történt volna ez meg... - hajtotta le a fejét.
- Na nehogy már magadat hibáztasd! Itt csak is mi vagyunk a hibásak... túlságosan elengedtük a lovat... inkább mi vagyunk azok, akik sajnálják! - néztem Leon-ra
- Köszönöm! - mosolyodott el. - Ne foglalkozzatok ezzel az egésszel! Felejtsük el...
- Oké. - feleltük.
- Sora, Leon! - szólt még Mr. Kenneth. - Mondjátok el a többieknek, hogy holnap új artista jön, vendégszereplésre.
- Öö... rendben! - feleltem, majd végleg kiléptünk az ajtón.
- Hát akkor, szia... majd még beszélünk... - mondtam. Ő csak sóvárogva figyelt utánam, majd amikor befordultam az egyik folyosón, Ő is megfordult, s elment.
Utam az edzőterembe vezetett... Amikor beléptem, Rosetta és a kis csapata fölállt, s hozzám rohantak.
- Na mi volt? - kérdezte Rosetta.
- Hmm... semmi különös... a holnapi újságban bocsánatot fognak kérni tőlünk...
- És Leon? - kérdezte Ann.
- Mi van vele?
- Ő mit szólt ehhez az egészhez?
- Semmit... de el ne higgyétek, hogy én csak egy újabb kaland voltam a számára... azért Leon nem ilyen... igazság szerint... ebben mind a ketten hibásak voltunk... Ő is, és én is... nem szabadott volna ennyire önfeledten viselkedni... de ami volt, az elmúlt...
- És az emberek... úgy értem... nem félsz, hogy mit gondolnak rólad?
- Nem érdekel... én is gondolok egy-kettőről egyet s mást, szóval fölösleges... ez az Ő véleményük... ha azt gondolják, azt gondolják... nem érdekel.
~ A francba... sokkal magabiztosabb lett... - gondolta magában Vanessa.
- Óh, majd elfelejtettem... - folytattam tovább. - ... állítólag holnap új artista jön...
- Tényleg? És ki?
- Hát... azt Kalos nem mondta... ^^"
- Remek...
- Na jó, akkor menjünk edzeni... - mondtam.
- Te sosem pihensz? - akadt ki Mia.
- Drága... majd ha meghalok, akkor elég időm lesz pihenni... nem? - kötöttem föl hajamat.
~ Hah, Sora... nem is gondolod, hogy az milyen hamar fog bekövetkezni! - gondolta magában Vanessa.
- Ilyeneket ne is mondj! - mondta Rosetta.
- Jó, jó, bocsánat! - majd fölugrottam egy trapézra. - Hmm... kellene valami új manőver. - majd elmosolyodtam. Most meg mire készül? - súgta Ana Miá-nak.
- Nem tudom.
Fölálltam, és kinéztem magamnak egy pontot, miután megnéztem hány trapéz, van a közelemben. Tizenöt. Két forgó, hét sima, kettő kör, kettő speciális, és egy-egy lengő trapéz. A legközelebb lévő trapéz két méterre volt tőlem, és egy kicsit lejjebb. Egy forgó trapéz volt. ~ Hmm... Ha most hátrahajlok, akkor... - mosolyogtam, majd az elképzelésem szerint cselekedtem. Hátradőltem. A bökkenő csak az volt, hogy nem volt alattam háló... Többen felsikkantottak. Leon most lépett be a terembe, és elképedve nézte, ahogyan zuhanok lefele... Oda akart futni, de egy kéz megállította.
- Hagyd csak Leon...
- De...
- Nyugi... Tudja, mit csinál! - válaszolta újra Yuri.
A férfinak igaza lett. A pár méterre lévő trapézt kaptam el, s amint megfogtam, elkezdtem vele pörögni. Egyre gyorsabban, és gyorsabban, majd elengedtem, karomat széttártam, és a következő, sima trapézhoz nyúltam. Föllöktem magam, így most a tartórúdon álltam. Ismét körbenéztem, és úgy döntöttem, kipróbálom a körtrapézt. Elengedtem, és egyenesen a fehér körhöz szálltam. Amint elkaptam, elkezdtem forogni vele. Eme szokatlan tárgy körülbelül egy ember méretéhez hasonlít (magasságban). Beleálltam, majd lábamat beakasztottam, és hátradőltem, emiatt így kezdtem el forogni. Egy félkört írtam le mozgásommal. Ezután egy forgótrapézhoz értem, ami hatására őrült tempóban kezdtem el forogni. Elengedtem, s mint egy angyal, úgy szálltam föl. Hátam ívben meghajlott, jobb lábamat fölemeltem, s kezemmel átöleltem, így forogtam lassan. Teljesen kizártam a külvilágot. Csak a trapézokra figyeltem, és arra, hogy végre szabad lehetek. Hogy elfelejthetem minden gondomat. Hogy minden perc, amit itt fönn, a fellegekben töltök, úgy szárnyalhatok, akár egy madár. Akár egy angyal.
A lengő trapézhoz érkeztem. Ez egy hosszú tartókötélen volt, melyen két, kör volt, éppen elég, hogy a lábadat be tudd akasztani. Én így is tettem. A két akrobatikus eszköz kb. egy méterre volt egymástól. Miután beakasztottam lábaimat, azokat spárgaállásba tettem, kezeimet széttártam, s amint lábamat beleillesztettem a körbe, az lejjebb ment a súlyom miatt. Ahogy lejjebb kerültem, hajamból a hajgumi kiesett, így vállig érő hajam táncra perdült. Körülbelül háromszor lengtem - föl-le -, és végül tripla forgás közepette, a trambulinhoz értem, ahol egy dobbantás, és egy szaltó után a földre érkeztem. Kicsit lihegtem, majd egy tapsot hallhattam.
- Bravó, bravó! - tapsolt egy öreg úrfi. - Sora Naegino... még jó, hogy nem mentem el!
- Kenneth Úr! - mosolyogtam.
- Hát ez valami fantasztikus volt... mi legyen a neve?
- Öö... nem tudom... nem nagyon szoktam elnevezni az ugrásaimat... ^^" - vakartam meg fejemet.
- Sebaj... akkor legyen a neve, mondjuk Bűvölet már csak azért, mert engem elbűvöltél! - nevetett.
- Ez tetszik! - mosolyodtam el ismét.
~ Hmm... Látszik, hogy Hanára hasonlít... Istenem... bárcsak Te is itt lehetnél... - mosolyodott el szomorúan Kalos.
- Mikor lesz a következő darab? - hozta vissza az igazgatót a jelenbe.
- Holnapra Mia és Cathy ír egy darabot... vázlatot... de addig még jön egy artista vendégszereplésre, mint tudja...
- Igen, tudom...
- Mikorra érkezik?
- Hmm... elvileg ma kellene, hogy megérkezzen... - gondolkodott el Kalos.
- Akkor majd várjuk... - felelte Mr. Kenneth.
- Fölösleges várnotok... itt vagyok! - mondta egy hideg hang a két férfi mögött.
Folytatása következik...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
