Send Me an Angel

  2008.05.10. 20:53

8. jelenet: : Par amour : http://youtube.com/watch?v=ZkPtbtreUhA
9. jelenet: : Les beaux, les laids: http://youtube.com/watch?v=rkMwMLAN1H4
10.jelenet : Demain: http://youtube.com/watch?v=yALzmAtrekw
11. jelenet: Aimer: http://youtube.com/watch?v=RAepSkP8Fuw

 

Vége volt az első felvonásnak... A nézőközönség hatalmas tapssal jutalmazta a színészek eddigi produkcióját. A lányok alig várták, hogy újra kezdődjön az előadás... Vajon mért? Hát persze, hogy láthassák Leon Oswald-ot. Többen irigyek voltak rám, hogy én lehetek a partnere... A férfiak meg örültek, hogy egy újabb, tehetséges színésznőt fedeztek fel.
A szünet 15 perces volt. Ez idő alatt, mint mindenki más az öltözőben voltam, ahol Grégori a hajamat készítette. Ruhám már rajtam volt, mely most halványrózsaszín színű. Ruhámhoz illő sminkemet Liz már elkészítette.

- Sora... Te aztán valami fantasztikus vagy... De most komolyan... A próbákon nem is voltatok ennyire "szerelmesek". És Leon... Ő sem viselkedett így egyik gyakorláson sem... - gratulált Liz.
- Köszönjük szépen... tudod... az előadásnak tökéletesnek kell lenni... és ahhoz, hogy ezt elérjük, többet kell beleadni... el kell érni, hogy a közönség átélje, amit a színpadi szereplő előad. És Leon? Hmm... igen. Látszik, hogy ő is mindent pontosan csinál. Ami persze jó...
- Hmm... te aztán tényleg a színpad szerelmese vagy moedmosielle.
- Hát... - mosolyogtam zavartan.
- Sora, kész vagy? - jött be egy magas, ezüsttekintetű férfi.
- Egy pillanat monsieur, ezt még befejezem. - válaszolt Grégori.

Alig telt bele 2 percbe a munkája, fölálltam, s Leon oldalán kiléptem.

- Eddig nagyon jól megy...
- Igen... - felelte a férfi. - Ügyes vagy.
- Köszönöm. - majd megálltam. - Leon!
- Hm? - nézett vissza rám.
- Szeretném... ha a végén... mosolyognál... Szeretném, ha mások is láthatnák a mosolyodat, és nem csak én. Mert... eddig senki előtt nem mosolyodtál el... még Layla, és Yuri előtt sem sokszor. Ezt tudom, Cécilia mondta.
- Túl sokat fecseg az a lány...
- Nem... én erőszakoltam ki, hogy meséljen Rólad... Leon... a partnerem vagy! Én megbízom benned... és remélem, Te is ugyan ezt teszed... de szeretném, ha nem komoly, és hideg lennél... hanem boldog, és kedves!
- Hmm... Sora... meg akarod változtatni Leon Oswald-ot? Hát... jó úton haladsz... de még sok dolgot nem tudsz erről a férfiről. - gondolta magában Fantom, miközben üveggömbjét nézegette. Bár, én őt nem láthattam.
- Rendben, Leon?
- Meg... próbálom. - felelte bizonytalanul, én meg elmosolyodtam.
- Kezdünk! - szólt Chev, majd amint kimondta ezt a szót, egy csengő jelezte, hogy mindenki a helyére.
- Sok sikert! - s a helyemre álltam.

A függöny elhúzódott, így megmutatva a 2. felvonásnak szentelt színpadot. Juliette és dadája volt ott.

- Dadus... Kérlek, menj el Roméo-hoz... hogy hol, és mikor lesz az esküvőnk!
- De Juliette... ha apád megtudja...
- Nem fogja megtudni, dadus! Kérlek! Szeretem Őt...
- De kicsim... ő egy szegény, és...
- Engem nem érdekel... legalább nem olyan elkényeztetett, és beképzelt, mint Paris herceg... Kérlek, dadus...
- Hova kell mennem? - a leány elmosolyodott, majd megsúgta a hely nevét.

8. jelenet:
Par amour

A szoba megpördült, s immár Roméo és Frčre Laurent (Lőrinc barát) volt a színpadon.
- Atyám! Kérem!
- De hát Roméo! Ő a király lánya... te pedig...
- Attól még ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más... könyörgöm atyám... szeretem Őt... és Ő is szeret engem... soha nem szerettem még ennyire senkit... azok csak apróbb fellángolások voltak... de Ő...
- Nem adhatlak össze...
- Atyám! Könyörgöm!
- Hjaj Roméo!

Par Amour
Frčre Laurent:
Par amour on devient fou.

Roméo:
Mais sans lui on n'est rien du tout.

Frčre Laurent:
Moi le mien est pour Dieu.

Juliette:
Je ne vis que dans ses yeux. - itt megvilágították Juliette-t.

Frčre Laurent:
Par amour on peur souffrir.

Roméo:
Je suis pręt ŕ en mourir.

Frčre Laurent:
On se perd on se noie.

Juliette:
On espčre et on croit.

Roméo:
Par amour je ferais pour elle
De nos vies un arc-en-ciel, aidez-nous.

Juliette:
Loin du bruit des armes.

Roméo & Juliette:
Faites-nous mari et femme, par amour.

Frčre Laurent:
Par amour, on a trop mal.

Juliette:
Oui mais c'est la seule étoile.

Roméo:
Dans la nuit qui nous guide.

Roméo & Juliette:
Sans amour, nos vies sont vides.

Roméo & Frčre Laurent:
Sans amour.

Roméo:
C'est Dieu que vous aimez
Oui mais moi c'est Juliette
Si chacun doit payer, dites-moi quelle est ma dette
Mon pčre je vous supplie.

Juliette:
Mon pčre je vous implore.

Roméo & Juliette:
Mariez-nous aujourd'hui
Que l'injustice ait tort
Vous nous verrez soumis ŕ genoux devant vous
Vous nous verrez brebis seuls au milieu des loups.

Roméo:
Je voudrais tant ce soir dormir avec Juliette
Attendre dans le noir le doux chant de l'alouette.

Roméo et Juliette:
Aidez-nous.

Ch¶urs: (kórus)
Par amour, on peut gagner
Pour toujours l'éternité, par amour
Et si Dieu nous aide
Et que Dieu nous aide, par amour.

Roméo et Juliette:
Par amour... - majd Juliette "eltűnt".
- Legyen hát. Holnap este... éjfélkor... mindketten legyetek itt... Összeadlak benneteket!
- Köszönjük atyám! Köszönjük! - csókolta meg kezét, majd elfutott, hogy találkozhasson Juliette küldöncével.

9. jelenet
Les Beux, Les Laids

A főtéren vagyunk. Benvolio és Mercutio is itt van. Egy csinos nő sétált el mellettük... Füttyögtek, a lány pedig elmosolyodott. (Jennifer volt az.) Ám ekkor egy kicsit öregebb hölgy lépett a színre...

- Roméo-t merre találom? - kérdezte.
- Nocsak... miért keresi? - kérdezte Benvolio.
- Szeretőnek, vagy csak úgy... - mondta Mercutio.
- Semmi közöd hozzá... - felelte sértődötten. - Hol van?
- Hoppá... föltüzelt a néni!

Les Beaux, Les Laids

La Nurse: (dadus)
Ha, ha, ha, rient les gens autour
Ha, ha, ha, ils rient d'un amour
Qu'ils ne comprennent pas qu'ils ne sentent pas
Alors c'est pour ça qu'ils font ha, ha , ha
Riez, riez fort vous verserez des larmes qu'ils riront encore
Dieu que c'est facile pour les imbéciles
D'ętre aveugle et sourd ŕ un grand amour
D'ętre aveugle et sourd.

Benvolio:
Ha, ha, ha, mon Dieu qu'elle est drôle
Avec ces cheveux lŕ elle a l'air d'un saule
Comment Roméo de nous le plus beau
Pourrait-il vraiment tenir ses serments
Comme nous tous il ment.

Refrain:
On est des beaux des laids on a les męmes secrets
La vie ne nous fait pas de cadeaux
Qu'on soit des laids ou qu'on soit beaux
On veut tout ce qu'on n'a pas
On se prend pour ce qu'on n'est pas
On rit quand l'amour nous fait peur
Mais on prie pour qu'il vienne dans nos c¶urs.

La Nurse:
Ha, ha, ha vous n'ętes que des chiens
Ha, ha, ha rien ne vous retient
Et les jalousies sont vos seules amies
Męme le vent du nord doit souffler moins fort
Que votre bętise.

Mercutio:
Ha, ha, ha, quoi que ces deux-lŕ s'aiment
Ha, ha, ha on ne parle pas des męmes
Deux enfants gâtés ne peuvent pas s'aimer
L'amour c'est pour ceux oubliés des dieux
Qui l'ont mérité.

Refrain1

On est des beaux, des laids...
Oui, mais au fond on sait bien qui l'on est
On est des beaux, des laids...

Refrain 2:
Qu'on soit des laids qu'on soit des beaux... - amikor a számnak vége lett a színpadra lépett Roméo.

- Hé, Roméo ! - jött oda hozzá Benvolio... - Mindenki téged keres... pl. én is.. akkor... édesanyád is... Mercutio is... és... az a dada is... - mondta unottan.
- Rendben, rendben, engedj már! - türelmetlenkedett.
- Mire ez a felhajtás? - kérdezte Mercutio.
- Madame! - fogta meg a kezét Roméo.
- Sikerült megbeszélned?
- Sikerült... Holnap... - de befogta száját, ugyanis Benvolio és Mercutio hallgatóztak.
- Shálálálá... - mondták, miközben fütyültek, és a körmüket nézték... - Holnap éjfélkor. - súgta oda a férfi.
- Holnap... rendben! Megmondom! De Roméo... Ugye te is szereted az én Juliette-met.
- Mindennél, és mindenkinél jobban!
- Örülök fiam... akkor megmondom az én szerelmes Juliette-mnek!
- Köszönöm! Isten áldja! - mondta, majd lefutott a színpadról, ahogy a Dadus is.

10. jelenet:
Demain

Egyenesen a palotába ment, ahogy Juliette a rózsakertben várta.

- Dadus! Dadus, mit mondott?
- Hjaj Te lány... hát nem hagysz pihenni? Had fújjam ki magamat...
- De dadus! Mikor? Kérlek, mondd el!
- Hjaj, Juliette! Holnap, éjfélkor Frčre Laurent összead benneteket !
- Dadus! - majd megölelte. - Köszönöm, dadus! Köszönöm! - majd a két nő fölsétált a palotába, egyenesen föl Juliette szobájába. Fönn volt a Juliette és a dadusa, lenn pedig édesapja, s Paris.

Demain

Comte Capulet:
Pâris, c'est décidé tu auras ma fille
Pâris, je t'abandonne ma rose ma jonquille
Je le fais, pour son bien, qu'elle oublie, son chagrin
Et son c¶ur, de satin, désormais t'appartient
Demain, demain, demain, je te donne, sa main.

Lady Capulet:
Juliette, tu sais l'amour que ton pčre te porte - lépett be a lány szobájába édesanyja.
Juliette, mais demain ton enfance sera morte
Il te donne, ŕ Pâris, tu mettras au monde un fils - a lány keservesen nemet intett fejével.
Et que Dieu, vous bénisse, il te donne ŕ Pâris
Demain, demain, demain, il aura, ta main.

Comte Capulet:
Les femmes, n'ont pas le choix.

Lady Capulet:
Les hommes ont tous les droits.

Comte Capulet & Lady Capulet:
Mais pourquoi pleures-tu, au moins sais-tu
Qu'est venue l'heure de ton bonheur.

Comte Capulet:
Demain, demain, demain, il aura ta main.

Juliette:
Nourrice, mon pčre veut me marier ŕ Pâris.

Ch¶urs:
Demain... Il aura ta main.

Juliette:
Nourrice, pourquoi faut-il donc que j'obéisse ?

Ch¶urs:
Demain... Tu n'y peux rien.

Juliette:
Je préfčre me tuer

Ch¶urs:
Comment peux-tu oser ?

Juliette:
Que d'ętre obligée d'aimer, ce Pâris si bien né.

Ch¶urs:
Demain, demain, demain,

Juliette:
Je suis déjŕ mariée.

Ch¶urs:
Il aura, ta main.

La Nurse & Comte Capulet:
Demain, demain, demain, il aura ta main

Ch¶urs:
Demain, il aura ta main, il aura ta main,

Juliette:
Je ne veux pas, laissez-moi.

Ch¶urs:
C'est ton pčre tu dois faire ce qu'il te dit

Juliette:
Renoncez, par pitié... Non ! - s keservesen eldőlt puha ágyában.

Ch¶urs:
Demain, demain, demain, il aura, ta main.

- Holnap bejelentjük, hogy Vérone királyának lánya, és Paris herceg összeházasodik! - mondta boldogan a király.
- Örömmel, felségem! - hajolt meg Paris herceg. A fények kialudtak, s csak Juliette-t világították meg.

- Roméo... Roméo... hogy mondjam el neked, hogy nem lehetünk boldogok? - sírta. - Roméo... - majd eldőlt ágyában. Még aznap este megkezdték az előkészületeket.

11. jelenet
Aimer

"Másnap reggel."

- Ennek mi baja? - kérdezte Mercutio.
- Szerintem szerelmes...
- Rosa-ba? Azt eddig is tudtam...
- Nem, szerintem nem.

Három férfi ült a főtéren. Roméo ült középen, mellette Mercutio és Benvolio. Az utóbbiak értelmetlenül nézték barátjukat, hogy mért ilyen "idióta".

- Hé, Benvolio!
- Hm?
- Hallottad, hogy Paris herceg megkérte Juliette kezét? - a név hallatára Roméo "fölébredt".
- Micsoda?
- Mi az Roméo? Ma fogják bejelenteni...
- Az nem lehet... az nem lehet! - állt föl.
- Na de Roméo. Nyugodj már meg!
- Figyelem, figyelem! A király akar szót szólni! - majd megvilágították az egy szinttel föntebb lévő helységet.
- Emberek! Polgárok! Nagy hírt szeretnék bejelenteni! Drága leányom, Juliette, és Paris herceg két nap múlva egybe kelnek! Az egész várost szeretném, ha megjelennének! - hatalmas üdvrialgás.
- Nem lehet! - suttogta Roméo.
- Hékás! Csak nekem tűnt fel, hogy Juliette nem oly boldog?
- Neked tetszene egy kényszerházasság, Benvolio?
- Nem...

Roméo a színpad szélére állt, majd halkan énekelni kezdett... a zene lágy, és szerelmes volt. Ám hangját még valaki meghallotta...

Aimer

Roméo:
Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau - Juliette fölemelte tekintetét, s a hang tulajdonosát kereste.
Aimer c'est monter si haut - majd amikor megtalálta kitépte karját Paris kezei közül, s lefutott a térre.
Et toucher les ailes des oiseaux
Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau.

- Juliette! Azonnal gyere vissza! Juliette! - üvöltötte édesanyja.

Juliette:
Aimer c'est voler le temps - énekelte.
Aimer c'est rester vivant
Et brűler au c¶ur d'un volcan
Aimer c'est c'qu'y a de plus grand.

Roméo &Juliette:
Aimer c'est plus fort que tout
Donner le meilleur de nous
Aimer et sentir son c¶ur
Aimer pour avoir moins peur. - amint ezt végigmondták, mindenki döbbenetére megcsókolták egymást.

Ch¶urs: (kórus)
Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau
Aimer c'est monter si haut
Et toucher les ailes des oiseaux
Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau.
Aimer c'est voler le temps - itt elengedték egymás ajkait, s szüleikre néztek.

Aimer c'est rester vivant
Et brűler au c¶ur d'un volcan
Aimer c'est c'qu'y a de plus grand.
Aimer c'est brűler ses nuits

Aimer c'est brűler ses nuits - Juliette
Aimer c'est payer le prix
Aimer c'est payer le prix - Juliette.
Et donner un sens ŕ sa vie
Aimer c'est brűler ses nuits

Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau
Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau - Roméo.
Aimer c'est monter si haut
Aimer c'est monter si haut - Roméo.
Et toucher les ailes des oiseaux
Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau
Aimer...
- Apám! Én nem megyek Paris-hoz feleségül! Én... Én Roméo-t szeretem!! Kérem apám!
- De hát Juliette! Ez a férfi nem más, mint egy alattomos szégyentelen ember, kinek csak a pénzünk kell! - háborodott fel édesanyja.
- Apám! Kérem! Szeretem!
- Legyetek boldogok!
- Na, így van... MI? - üvöltötte Vérone királynéja.
- Azt mondtam, legyenek boldogok... Paris herceg... Kérem, bocsásson meg! - hajolt meg. A leány pedig megcsókolta szerelme ajkait. Ő fölemelte, s megpörgette.
- Szeretlek!
- Én is! - átölelték egymást.
- Hát ez volt a baja...
- Igen... Ebbe a hercegkisasszonyba szerelmes. - felelte Benvolio.

Minden elsötétült. A Színpadot az utolsó jelenetre állították be, vagyis az esküvőre. Középen volt az oltár, előtte sok-sok szék/pad. Roméo már ott várta szerelmét, hogy végre összeköthessék életüket. Majd ekkor mindenki fölállt, s a bejövő tüneményre néztek. Juliette-n egy hófehér földig érő, hosszú menyasszonyi ruha volt. Haja gyönyörűen föl volt tűzve, benne kisebb kristályok csillogtak. Sminkje lágy, természetes, s alkalomhoz illő volt. Kezében fehér rózsákból készült csokor pihent. Az oltárhoz igyekezett, s boldogan karolt szíve választott karjaiba. Vérone hercege fölállt, majd énekelni kezdett...

- Aimer, c'est ce qu'y a d'plus beau... - Vérone királya
- Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau... - Vérone királynője
- Et toucher les ailes des oiseaux... - La Nurse
- Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau... - Isabell
- Aimer c'est voler le temps... - Célia
- Aimer c'est rester vivant... - Benvolio
- Et brűler au c¶ur d'un volcan... - Mercutio
- Aimer c'est c'qu'y a de plus grand... - Frčre Laurent.
- Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau
Aimer c'est monter si haut
Et toucher les ailes des oiseaux
Aimer c'est ce qu'y a d'plus beau.
Aimer... - mindenki.

A függöny elhúzódott. Vége volt az előadásnak. A színpadi szereplők mind a fölálltak, s a függöny ismét megmutatta őket. Annyira boldogok voltunk! Nagyon jól sikerült, és ezt a hatalmas vastapsvihar is bizonyítja. Majd mindenki egyenként meghajolt. Legutoljára Roméo azaz Leon, és én. A tömegben egy kék tekintetet láttam.

- Norah! - suttogtam halkan, s örültem meg. A kislány fölállt, majd úgy tapsolt tovább... és egyre többen, majd mindenki... az egész közönség állva tapsolt. Lent még észrevettem Steven-t és Cécilia-t is. - Leon. Mosolyogj! - ő nem szólt semmit, csak közelebb húzott, átkarolt, és végül egy gyengéd mosolyt erőltetett ajkaira.
- Köszönöm, Sora! - fejemet a vállára helyeztem.
- Én köszönöm!

A közönség vagy csak fél óra múlva engedett el minket. De még nem ért véget a buli... Utam a nagyterembe vezetett, ahol találkozhattunk az autogramkérőkkel. De természetesen előtte átöltöztem, immár az eredeti pirosos-narancsos öltözék volt rajtam. Beléptem a terembe, ahol dugig voltak emberekkel. Leon-t egy hatalmas nagy női tagokból álló csoport vette körül. Elmosolyodtam ezen, majd lesétáltam a vörös szőnyeggel borított lépcsőn. Leon rámtekintett, s a lélegzete is elakadt.
Egy kislány szaladt oda hozzám, aki nem más volt, mint Norah.

- Norah! - emeltem föl! - Hogy vagy?
- Sora!! Köszönöm, jól! Fantasztikusak voltatok!!
- Köszönjük szépen!
- Ezt neked hoztam! - adott át egy kis csomagot.
- Köszönöm szépen! De mi ez?
- Majd bontsd ki, de ne itt!
- Ö... Rendben!
- Kaphatok egy autogramot?
- Ö... Nem vagyok jártas ebben, de oké. - mosolyogtam, majd kezembe nyomott egy tollat, és egy lapot, én pedig ráfirkantottam: Sora Naegino .
- Köszönöm! - majd egyre többen, és többen gyűltek körém, s gratuláltak, illetve aláírást kértek.
- Figyelem, figyelem! Megkérném a tisztelt előadókat, hogy jöjjenek ide fölvágni a tortát! - szólt Sergio. A kamerák mindent fölvettek. A tortán egy kép volt, melyre szép betűkkel ez volt írva: Aimer .
- Ez nagyon jó! - mosolyogtam. Leon ott állt mellettem, s észrevétlenül átölelt, ami miatt egy kicsit meglepődtem. De boldogan öleltem vissza.
- Pezsgőt? - kérdezte Liz.
- Igen. - mosolyogtam. Leon is elvett egyet, majd koccintottunk, és belekortyoltunk.
- Köszönjük minden egyes előadónak a nagyszerű előadást, és minden egyes vendégnek, aki megnézte! Nagyon köszönjük! Emellett eme fergeteges napot majd hamarosan DVD-n is nézhetik. - mondta Sergio. - Még egyszer köszönjük!

Még bő pár órát ott voltunk. Majd olyan hajnali egy óra körül fölballagtunk az öltözőbe, átöltöztünk, s Steven jóvoltából hazaindultunk. Ott gyorsan lefürödtünk, s pizsamára öltöztünk.

- Jó volt a mai előadás.
- Igen... gyönyörű voltál ma...
- Köszönöm, Roméo! - hajoltam meg. - Na... Én egy kicsit elfáradtam... ha nem bánod, elmennék aludni...
- Persze, nyugodtan... Jó éjt.
- Köszönöm! - mosolyodtam el, majd fölsétáltam a szobámba, s álomra hajtottam fejemet. Leon is próbálta ezt tenni, de neki nem jött álom a szemére. Maga se tudta mért, de bejött az én szobámba. Leon-nak még a lélegzete is elakadt a látványon. A Hold fénye, és a hófehér ágynemű tökéletes keretet adtak alvó testemnek. Halkan odajött hozzám, s gyengéden megérintette arcomat. Majd valami hirtelen érzés miatt, lehajolt, és egy lágy, szerelmes csókot lehelt puha ajkaimra.

- Jó éjt, Sora Naegino. - ajkaim között egy mosoly bujkált meg, majd tovább aludtam. Leon pedig távozott, s Ő is, immár nyugodtan alhatott tovább...

Folytatása következik...