Ryan majdnem megfulladt a nevetéstől. Én meg csak mosolyogtam a felbukkanó látványon.

- Ezt meg miért kellett, te csitri? – kérdezte hisztisen.

- Azt mondtad sétálni, akarsz Leon-nal. Gondoltam, mellé küldelek, hogy együtt tudjatok indulni. - mosolyogtam gúnyosan, majd magam köré csavartam a törölközőmet.

- Nekem, viszont nem sok kedvem van hozzá. – válaszolta Leon, miközben kimászott a partra.

- Ez pech. – jegyezte meg Kaori, majd visszamélyedt a könyvébe. A magammal hozott telefon, mintha csak erre várt volna, megszólalt. Leültem, Kaori törcsijé, és felvettem.

- Tessék itt Sora. – köszöntem vidáman.

- Szia itt Layla, hogy telik a nyaralás? – kérdezte barátnőm a telefon másik végéről. Ekkor rápillantottam a vízben hisztiző Miriam-re, majd a két csurom vizes fiúra, és olvasó barátnőmre.

- Nem hinnéd, milyen jól. – válaszoltam nevetve.

- Ennek örülök, mivel ha visszajöttél, Kalos be akar dobni egy nagy kaliberű mutatványt. – kezdte a főnix.

- És konkrétan mire gondol? – kérdeztem, miközben letekertem magamról a törölközőt, majd belebújtam a papucsomba, és elsétáltam a többiektől.

- Az Angyalok táncára, ami nem lesz egy sima menet. – válaszolta barátnőm.

- Tehát az Angyalok tánca, értem. Amúgy, mi a helyzet veled? Yuri-ról tudsz valamit?

- Yuri, most Párizsban vendégszerepel, én, pedig szabadságon. Ugyanis Katy addig veszekedett, amíg a rendező el nem menekült. – válaszolta nevetve Layla.

- Így már érthető, mitől vagy ilyen jókedvű.

- Igen, de csak, mert Katy-vel beszéltem 5 perccel ezelőtt, és éppen az ecsetelte, mekkora egy marha a rendező.

- Akkor további kellemes pihenést. Nekem mennem kell. – köszöntem el.

- Köszi, és neked is. Várj, majdnem elfelejtettem. – kapott észbe Layla.

- Mit?

- A te megérkezésed után, egy nappal érkezik egy új artista. A nevét, még nem tudom, de egész nyáron együtt fogtok dolgozni.

- Ez remek, már alig várom. És már téged is szeretnélek látni.

- Rendben, akkor egy hét múlva, szia. – búcsúzott barátnőm.

- Szió. – bontottam a vonalat, majd visszasétáltam a többiekhez.

- De vidám vagy Sora. Ki hívott, csak nem a fiúd? – kérdezte Kaori, mire Leon és Ryan kíváncsi tekintettel meredtek rám.

- Képzeld, nem. – válaszoltam mosolyogva.

- Igen, mert biztos, ide tart. – tetőzte a dolgot Kaori. Erre felvontam a szemöldököm, majd kikaptam a kezéből könyvet. Megragadtam a kezét, és beperdítettem a medencébe. Amikor feljött, meglepődött arccal vizslatott.

- Ezt miért kaptam? – kérdezte ártatlanul.

- Mert marhaságokat beszélsz! – válaszoltam úgy, mintha egy 5 évesnek magyaráznám.

- Jó, bocsi. – kászálódott ki a medencéből, majd visszafeküdt a törölközőjére, száradni.

- Na hello, mi mentünk edzésre. – intett Ryan, majd elindult a faházuk felé, nyilván átöltözni.

- Igen, de mi még számolunk. – hajolt hozzám Leon gonosz vigyorral az arcán.

- Majd meglátjuk. – mosolyogtam én is. Majd az ezüsthajú követte barátját, én pedig elnyúltam saját törölközőmön. Még legalább 3 órát napoztunk, majd visszamentünk a faházunkba, és felöltöztünk, majd elmentünk ebédelni. Leon-ék 5 perccel a vége előtt estek be, méghozzá torna cuccban. Csak mosolyogva megráztam a fejem. Mivel a tornatanáruk pontosan érkezett, de nyilván, nekik hagyott egy búcsú feladatot. Ahogy leültek, azonnal nekiestek az ebédnek, szörnyen éhesek lehettek. Már mindenki kiment, csak Leon és én maradtunk bent. Átültem hozzá, amin nem lepődött meg.

- Azt hittem, te mindig pontosan érkezel. – jegyeztem meg gúnyolódva.

- Ha nem köt le az edzés, akkor igen. – válaszolta, miközben befejezte az ebédet.

- Alex olyan furcsán viselkedett. Akart mondani valamit, egész edzés alatt, de a tanár bepipult, ezért még van plusz 15 köre. – váltott témát komoran Leon.

- Hát, te vagy a szoba társa, majd vacsi után kifaggatod. – álltam fel, majd kiléptünk a főházból, és elindultunk, saját házaink felé. Mikor az enyém elé értünk dudálást hallottam a kapu felől. Két rövidet, és egy hosszút. Túl jól ismertem már ezt a jelet. Sarkon fordultam és otthagytam Leon-t. A vaskerítés túloldalán egy kék autó állt, és benne a keresztapám.