Tűrd el!

Alexiel lábujját belemártotta a langyosan gőzölgő fürdővízbe, majd szépen fokozatosan engedte bele a kellemes lébe egész testét. Bőrén egyenletes mintában ütközött ki a libabőr, mellei megfeszültek, és barna haja, ahol vizes lett, majd újra a levegőre emelkedett nedvesen tapadt hátához. A vízben lévő tincsek kör alakban vették körül. Mélyeket lélegzett, szívverése gyorsulásának köszönhetően, szemeit szorosan összezárta. Szempillái úgy ölelték egymást, mintha soha többé nem akarnák elengedni a másikat. A vizes fekete tollak illata lengte körbe a fürdőszobát. A pici pihék sokaságából alakuló tollak egymáshoz tapadtak, minden vízcsepp tükröződött rajtuk. Alexiel végigsimított bal szárnyán… talán tényleg ez az ő átka… Vajon ő most hol van?

Die panaszosan nyögött egyet, mikor érezte, hogy a kocsi, amiben szállították hamar fékez, és így ő egész testével előre gurul. Kezei lapockái magasságában voltak megkötve, csuklója az ellenkező karja könyökéhez volt erősítve, térdeit gyomrához kötözték, ezzel felvéve a magzattartást.
Die mélyet sóhajtott. Tudta, hogy ez nem véletlen. Érezte, hogy egy erős kéz megragadja vízszintesbe kötött karjait, és egy már omlásban lévő raktárépülethez taszítja. Lábáról lehúzták a köteleket, de a kötelek okozta vágás mentén rettenetesen zsibbadt Die lába. Párat rugózott térdén, hogy stabilizálja magát, majd támadói felé fordult. Tenyerét a vörösre égetett téglákból kiépített falra fektette, majd a néger fiúra nézett, aki kiroppantotta ujjait.
 - Mi bajotok van?
 - Ha aszondja, adj egy slukkot, akkor adsz! – mondta, majd nekilendült, és mielőtt Die mozdulhatott volna gyomorszájba térdelte a fiút, de Die nem tört meg, tudta, ha összegörnyed még rosszabb lesz. Egy kaján mosoly kíséretében húzta ki magát, amég szája bal sarkán saját vére buggyant ki.
Megfogta az előtte álló vállát, mielőtt az következő sorozatát adta volna le, és dobbantott. Kezeit a fiú vállán támasztva átszaltózott a feje fölött, majd az előző fiú háta mögött állót, már lendületből tudta vállon ütni.
Jobb tenyerének kis ujj felőli ínszalagjának segítségével ütötte nyirokcsomón az előtte álló szőkésbarna hajú fiút. Tudta, hogy a kulcscsont mentén egy igen erős artéria van, amire ha egy jól irányzott ütést mérnek, izomcsomó képződik. Elmosolyodott.
Az előtte álló szőke fájdalmában felordított, majd Die nem tétovázott, bal lábfejével háromszor reárúgott a szőke combközép-tájékára. Az izmai összerándultak, és a vérömleny, ami a combjában keletkezett máris a szívére ment. Lassú halál, de hatásos.
Die kajánul mosolyogva fordult meg, de bár ne tette volna. A háta mögött lévő néger fiú már ütött is. Ököllel vágta vállba Diet, és a fiú érezte, hogy vállában a szalag kimegy. Összeszűkítette szemeit, majd jobb, még sérültetlen kezével megmarkolta a néger vállát, előre húzta amég egy határozott mozdulattal ágyékon nem térdelte. Tudta, hogy ez övön aluli volt, de most ez érdekelte a legkevésbé.
A néger térdre esve, kezeit ágyékához szorítva görnyedt össze, majd szánakozva tekintett fel, a kezeit már zsebre vágó Diera.
 - Dögölj meg! Ezért kiheréllek! – sziszegett fogai között, mire Die felvonta a szemöldökét.
 - Arra fiam, nem lesz időd! – mondta egy kaján, öntelt cápavigyor kíséretében, és jobb zsebéből előhúzott egy pisztolyt. Egyenesen a fiú homlokára célzott, majd kibiztosította.
Az előtte térdelő néger beletörődve sorsába hajtotta le a fejét, majd hirtelen kapta fel tekintetét, mikor a töltény mellette a falban két centire fúródott be, magával véve hajából egy jókora tincset.
Die teste a földre csapódott, amég egy harmadik fiú ugrott rá. Viszonozva társának tett szívességét, Diet is megtérdelte, ahogy a fiú testére érzett, majd ahogy térde a földön támasztékot nyert, ököllel kezdte el ütni az alatta fekvő arcát.
Die próbált volna visszaütni, de érezte hogy feltehetőleg az előbbi néger fiú fogja le kezét, és egy negyedik tag a lábait szorítja le a padlóra. Zsebéből és felsője alól sorra estek ki a kiskések, és két pisztoly, majd mikor aki felette ült befejezte arca sorozását, a néger, aki eddig a kezeit fogta kihúzta a rajta ülő alól.
Pólójánál fogva emelte fel Diet, aki kábán látott. Bal válla a meghúzódott szalag miatt kétszeresen lejjebb ereszkedett mint a jobb, arca néhol kékeszöld színárnyalatot vett föl, halántékából, szájából patakokban folyt a vér. Jobb oldalon szeme alatt a felszakadt bőrön keresztül fájdalmasan égette a sebet a sós vér.
Érezte ahogy testében egy fémes hideg fúródik, de tüdejébe nem ment bele, egyik bordájába szúródott. A fájdalom mégis köhögésre késztette. Érezte ahogy a hideg penge mentén végig ömlik a vére, vörösre színezve amúgy is koszos felsőjét. Lehajtotta fejét, mire a néger magasabbra emelte, és bal vállába ütött. A csont hangos reccsenéssel tört el, s a fehéren csillogó csont átszúrta bőrét.
A néger keze lejjebb fogta meg Diet, a felsőjénél, mire a fiú kicsúszott a pólójából, és félmeztelenül esett a földre. A pólója kirántotta mellkasából a tőrt, és most már láthatta, hogy testén széles sávban áramlik szét vére.
Az a fiú aki rajta ült, intett, majd a három fiú egyszerre kezdte el rúgni Die földön fekvő testét. Hamarosan saját vérét köhögte fel…
” Uhm… fáj… Alexiel! Ha veled nem.. ha veled nem lettem volna bunkó… - érezte ahogy törött vállát, és jobb kezét egymásnak feszítik. – most te se lennél szarul… engem meg.. nem ölnének meg… ordítok… nem tudok mást csinálni… fájdalmasan, szánalmasan… megfosztottak minden fegyveremtől… ezek nélkül már tényleg meztelennek érzem magam. Úgy érzem magam… úgy érzem magam a fegyverek… a fegyverek nélkül meztelenül…mint nélküled érzem magam…. Egy senkinek. Felnevetek…”
 - Anyám.. ez szerintem megörült! – a néger felvont szemöldökkel nézett Diera, aki eddig a fájdalomtól ordított, most pedig a nevetéstől húzza össze magát. Felemelte a bal vállánál fogva. Még csak fel se szólalt a fájdalomtól, pedig eddig ha csak egy kicsit is hozzáértek fájó testrészéhez, ordított – Neked mi bajod?! – rázta meg Diet, de a fiú továbbra is csak lehunyt szemmel nevetett. A raktárépület falának vágta a fiút, és saját testsúlyával ott is tartotta. – HE?! – kérdezte újra nem túl diszkréten.
 - A szeretet okozta kínok között az a legfájdalmasabb… - mondta suttogva, így a négert arra kényszerítve, hogy közelebb hajoljon hozzá – Ha azt pórbáljuk gyűlölni, akit a legjobban szeretünk…
 - Hát te hülye vagy. – mondta egy ideges ciccentés után a néger.
 - Érted pedig eljött a halál. – mondta Die, majd farmerje farzsebéhez nyúlt, és pisztolyát elővéve vakon célzott. Tökéletes helyre ment. – Úgy látszik, mégis csak én heréllek ki téged… - mondta Die mosolyogva, mikor látta, hogy a néger szemei kidomborodnak, majd ágyékához nyúlva bukik előre. Belehalt.
Dire erőt véve magán lépett két lábra, és pisztolyát eldobva magától, kezeit maga elé kitartva, mintha meg akarna ölelni valakit, bólintott.
 - Choden!
Amint kimondta a fiú nevét, a hátramaradt két bandatag vértől fuldokolva esett össze.
 - Rég láttalak. – mondta mosolyogva Die, és a fal mentén csúszott le a földre. Leült. Próbálta egyenletesen szedni a levegőt, hogy szívverése helyreálljon. A fekete hajú, vörös szemű fiú eléállt.
 - „A szeretet okozta kínok között az a legfájdalmasabb, ha azt akarod megölni akit a legjobban szeretsz?” – idézte vissza Diet, suttogva… nem akarta hogy bárki meghallja a hangját. Die felnevetett.
 - Igen… de nincs igazam? – mondta félszegen lehajtott fejjel. – Csak várjon meg…. várj meg Alexiel!