Alexiel belenyögött a csókba, mikor Die a derekától végigsimított a térdhajlatáig, majd megmarkolva az ínszalagot, kényszerítette arra, hogy saját lábait csavarja Die dereka köré. Mikor a fiú már biztos volt abban, hogy Alexiel tartja magát, az erkély korlátjának dőlve, kezeivel tartva ölében a lányt csókolta tovább.
Halántékán egy izzadságcsepp gördült le, Alexiel beletúrt a hajába és még közelebb vonta magához. Rég várt már erre az érzésre. Érezte a lány kislányosan csókoló nyelvét, a könnyű testét a sajátján, és végre őt ölelte. Erre várt az egész kilenc hónap alatt!
Nem terhes, nincs pasija, nem vágatta le a haját, tökéletesen táncol, és…és viszonozza a csókját. Die hátrébb húzta fejét, majd lehajtotta, és Alexiel nyakát kezdte el csókolgatni, majd bevitte a szobába és a franciaágyon hanyatt fektette.
A lány szemei felpattantak, mikor Die egy húzással lerántotta róla az egész fűzőt, hallotta ahogy az azt biztosító szalagok kisimulnak, majd a halcsonttal merevített anyag a csípőjén áll meg. Mélyebben kezdte venni a levegőt és nem tudta mit csináljon.
Szerette szerette, de…. Hallotta a melltartója kapocsának a  kattanását, és Die  végighúzva mellein nyúlt a melltartó közepére és kezdte lehúzni róla. Saját övéhez nyúlt.
Az ágyékából kiinduló forróság elvette az eszét. Feljebb húzta magát, majd saját övét kioldva hajol rá újra Alexilre.
A lányon csak annyit észlelt, hogy automatikusan öleli a nyakát, a csókjai között hol elpirul, hol felnyög, amikor körmei recéjével végighúz a lány érzékenyebb bőrfeleletein, kirázza a hideg. Ám… Alexiel döntésre kényszerült. Vagy lefekszik Dieal és örökre megkeseríti az élelét, vagy megállítja…de akkor a fiú végzetesen megharagszik rá.
Érezte a fiú forró leheletét a bőrén, ahogy a nyakától halad lejjebb, előre benyálazott mutatóujjával végighúz a kulcscsontján, majd végignyal rajta…. És érezte kezei közelítését a melleihez. Kirázta a hideg, fejében újra-újra hallotta saját hangját, amint az „állj!” parancsot ismételgeti. Majd mikor Die ajkaival mellét kezdte el csókolni, kezével az övéhez nyúlt, és bontogatni kezdte, automatikusan ült fel.
Haja zilált volt, filcesen tapadt rá egész testére, szívverése rendezetlen, és reflexből rántotta újra magára a fűzőjét. Egy ideig kétségbeesetten nézett maga elé, felfogva hogy mit csinált, majd arra eszmélt fel, hogy Die újra megcsókolja. Csókjában semmi kedvesség, vagy megértés nem volt, egyszerű tömény vágyakozás. Mutatóujjával húzott végig Alexiel egész felsőtestén, de a lány ellökte kezét.
 - Ne…- suttogta Alexiel elhalóan, majd maga alá húzta térdeit. Mellkasa fölé úgy szorította a fűzőt, mintha az élete múlt volna rajta, Die szemébe viszont nézni nem mert.
Minduntan az összegyűrt lepedőt kémlelte, és várta hogy a fiú megértően megöleli…
Die felvonta szemöldökét, majd megragadta Alexiel vállait, és felállt vele az ágyon. Megrázta a lányt.
Szemében a düh, a harag, és az elfojtott vágy volt felfedezhető… és még valami. Die szemében ott volt a szerelem tüze, ami most oly halvány volt, hogy Alexiel észre se vette. Érezte ahogy a fiú egyre csak rázza és rázza a testét. Ahogy mindenfajta ribancnak lehordja, ahogy minden fel-lemenőjét becsmérlő és lealázó szavakkal illeti… de csak egy mondat ragadt meg  a fejében.
 - Minden nő egyforma. Egyszerűen felizgat, majd nem nem! – fogta nőiesen sipákolós hangra a két utolsó tagadószót – MIK VAGYTOK TI WAZZE? Ki vagy te?! Egy  szadista állat! Egy közönséges kurva! – Die mély lélegzetet vett. Tényleg ott tartott hogy életében először kezet emel egy lányra. Végül is csak Alexiel lehajtott fejére nézett, szemébe omló hajára. Vágya újraébredt, és már meg akarta csókolni…
 - Sajnálom… - suttogta a lány, és Die arcára tette kezét. Az elesett és sajnálkozó hang csak még jobban felidegesítette a fiút. Megmarkolta Alexiel csuklóját, úgy hogy a lány kénytelen volt felszisszenteni a fájdalomtól, majd közel húzta magához.
 - Sajnálod te a faszt! – mondta lealázó hangnemben, majd az ágyra dobta Alexielt.  Hangos csapódással lökte be maga után az ajtót. A lány ült az ágyon és révült szemekkel nézett maga elé. Barna haja természetes göndörségében fogta be egész testét… ijedt volt… ő csak…. Ő csak… azt hitte, hogy minden lány fél az első együttléttől.
Igazságtalan volt vele! Nem törődött csak saját magával…. Pedig ő igazán nem akart rosszat. Fejét feljebb emelte, majd egyre lassuló szívverését hallgatva nézett a semmibe. Oldalra nyúlt egy késért…
Arcán gyöngyházfényű könnycseppek gördültek le… Hátában pedig ismét érezte a szúró fájdalmat. A szárnyai… azok a hatalmas fekete szárnyak ismét a hatalmukba kerítették…

Die belerúgott egy kukába, ami hatalmas csörömpöléssel borult fel a párizsi éjszakában. Mit nem csinált jól? De hát jól csinálta… élvezte! Öntudatlan sóhajtások, vággyal vegyített csókviszonzások…
Idegesen ült le a padra, és nézett maga elé. Talán igazságtalan volt? Talán… akkor is! – zsebéből kihúzott egy doboz cigarettát, majd rágyújtott. Érezte ahogy a füst szétárad egész testében és kíméletlen vadsággal marni kezdte tüdejét.
A sötétben látta kirajzolódni két sötétbe öltözött alak sziluettjét. Hallotta a drogoktól révült nevetést, látta ahogy a két alak egymást lökdösi, majd látta az arcukat is. Die kajánul elvigyorodott, majd mutató és középső ujja közé fogva a csikket, elvonta szájától a cigarettát, és orrán fújta ki a füstöt.
Bal kezét a pad támlájára helyezte. Agyán hirtelen futott át, hogy jelen pillanat 3 pisztoly van nála, körül-belül 5 kunai. Alapfelszerelés, amit Choden belevert.
 - Adj egy slukkot! – állt le előtte az egyik alak. Szőkésbarna , nyakaljat súroló haja volt, és révült szeme. Igaza volt, Jobb csuklója egy apró ponton vörös volt a vértől. Belőtte magát. Die kaján mosollyal ingatta meg bal kezének mutatóujját.
 - Há’ bolond vagy? Egy slukk is halált okoz, főleg a te állapotodban… - nézett végig a fiún, majd el akart menni. Felállt, és hencegő tekintettel haladt el a fiú mellett.
 - Azt mondta, adj neki egy slukkot! – mondta felszólító hangnemben egy harmadik fiú. Die felvonta szemöldökét.
 - Fekák Európába? Hova jut ez a világ. – mondta majd megingatta fejét. Az előtte álló sötét bőrű fiún látszott az idegesség. – A haverod nem józan, a füves cigi árthat szerencsétlennek.
 - Szerencsétlen vagy te a magad módján! – mondta egy ciccentés után a fiú.
 - Gondolod? – Die elvigyorodott, majd eldobta szájából a csikket.
Hirtelen mozdult. Két kezét ráhelyezte a fiú vállaira, majd előre döntötte, miközben erőteljeset térdelt gyomorszájába. A fiú összegörnyedt, még Die eltaszította magától, és mikor már olyan messzire csapódott, hogy Die talpával a fiú fejére rúghatott, meg is tette. A sötét bőrű egy panelház falához csapódott. Die pedig kaján mosollyal ajkán indult vissza Rocielék felé…
Tett három lépést, és tarkóján elmélyült szúró fájdalmat érzett, még a földre taszították, és mind két kezét hátrafogták. Érezte hogy több mint három józan ember fogja, és hogy innen nincs kiút.