Puszi a hasára...meg egy fokkal lejjebb

Az üstdob mélyítő és egyszerre révtő hangja hasonlított az Újvilág szinfóniáéhoz. A színpadot vörös fények vették körül, néhány reflektort egyes nonfiguratív mintákkal fedték le, így szaggatott volt a vörös fényforrás.
Egy mélyebb üstdobütés. Alexiel, mintha saját kezével ütné meg magát, tenyerével együtt fordította jobbra arcát, haja fejével együtt csapódott. Bal lábát behajlítva, sarkával szinte fenekét súrolva emelte fel, majd tette le oldalra. Jobb lábát emelte, és törzsével a párhuzamos pontig felhúzva körözött vele egyet. Mikor jobb lábát letette derekával hajolt utána, majd jobb kezét magasba emelve, bal  kezét jobb vállára téve egy pillanat műve alatt állt újra szög egyenesen.

Ezt a mozdulatsort enyhe fuvolaszóval kevert pergődob hangzás kisétre, néha egy-két cimballom szólalt. Újra hatásos üstdob.
Alexiel jobb térdét a derékszögig felhúzta, majd alsó lábszárát felső lábszárához csapta. Törzsét lejjebb engedve fordult körbe-körbe, még a lába fokozatosan emelkedett a függőlegesig, majd egy csípőfordításnak hála, álló spárgában állt meg, majd tartó bal lába balett-állásba emelkedett, ezzel is megemelve őt. Nagylábujján pipiskedve emelte felfelé fokozatosan törzsét, mint egy balerina, miközben függőlegesben tartott lába egy centimétert se mozdult el. A lassú mozdulat közben az eddig cikázó vörös fények leálltak, majd csak Alexielre összpontosultak. Aztán a nézőtér számára is láthatóvá vált, hogy mire a lány törzse szinte már majdnem érinti lábát, egy férfi fogja Alexiel derekát. A lány lába fokozatosan süllyedt, még nem szabályosan átkarolhatta a mögötte álló derekát.
A lágyabb, lassabb dallam véget ért. A dobok pergősebb ütemet diktáltak, Alexiel másik lábát is a fiú derekára téve lement hídba, majd átlökte magát, és újra két lábbal állt a földön. Az alattuk lévő színpad fokozatosan emelkedni kezdett, miközben táras táncot kezdtek el táncolni. Átkarolva egymást, a másik testének simulva mozogtak a zene ritmusára, persze a nehezebb, és néha akrobatikusabb elemek Alexielre hárultak.
Die hümmögött, mikor látta ugyanazt a kiemelést, amit egykoron ők ketten csináltak, és ami elégedett mosolyra húzta ajkait: a fiú hibázott. És ami elégedettséggel töltötte el, Alexiel ezt észrevette.
Spirálosan mozogva, szinte végigkígyózott a fiú testén, majd mikor az folytatni akarta a koeográfiát, egyszerűen feltartotta bal kezét: Ő ebből nem kér, neki elég volt!
Helyette féloldalasan fordult bal oldalra, és mintha csak a színpad falának intett volna: Gyere!
Hirtelen minden fény célját vesztette, mintha a  közönség döbbenetét tükrözték volna, játékosan tették szaggatottá Alexiel mozgását, mintha csak képeket vetítenének a publikum szeme elé.   
A közönség csak egy jól ívelt tigrisbukfenc képeit láthatták, majd azt, hogy Alexiel egyszerűen áll…áll a semmiben. Fény nem jutott a kifeszített kötélre, így nem is láthatták, hogy a lány hol áll. Alxeiel egyszerűen lehajtotta a fejét, majd elmosolyodott. Jobb lábával magasra lendített, majd spárgába csúszott le a kötélen. Hátát próbálta a lábaira fektetni, mintha csak nyújtana. Ám nem.
Egy fehér tornadresszbe öltözött lány, számtalan előre-bóglit vetve a kötélen közeledett felé, majd egy szaltóval átugrott Alexiel felett, aki e ugrás közben újra álló helyzetbe tornázta fel magát. Elmosolyodott, majd a talajtornai elemek sorba követték egymást.
Látványos, összeállítatlan koeográfia vette kezdetét ahogy a két lány teste egyszerre mozdult, egyszerre, egymásra szimmetrikusan hajtotta végre a talajtornai elemeket, majd táncolni kezdtek.
Derékszögbe felhúzott lábbal, fél lábon pördülni, majd ebből kecses spirállal összekötött szaltót vetni, úgy hogy miközben a spirál-mozgás egyre csak gyorsul, egy pillanatra érintsék egymás hátát.
A kötélen álltak, a publikum számára a semmiben. Testükön csillámporként gyöngyözött az izzadtság. Jobb lábuk előtt volt a bal, jobb térdüket kicsit beroggyasztva, szinte rá ültek, miközben kezük mélytartásban volt leszorítva törzsük mellett. Mintha ezzel akarnák megköszönni a másiknak a táncot.
A közönség feloldódott sóhajjal kezdett el tapsolni. A két lány mosolyogva egymás kezét megfogva hajolt meg a kötélen.
 - Anya hol az a fiú aki mellettünk ült? – a copfos kislány értetlenkedve fordult anyja felé, aki elkerekedett szemekkel nézett lányára. Valóban, a mellettük lévő, eddig foglalt szék most üresen állt.
Az Alexiel mellett álló lány zuhanni kezdett. A közönség egy emberként állt felé, és nézett aggódóan a lány után, de mikor látták, hogy az épségben egy tranbulinról a földre érkezett, megnyugodtak. Villámgyorsan kapták szemüket a kötélen álló lányra…vagyis…
 - Elég a bénázásból…. Ez enyhén szólva volt szánalmas! – Die arcát teljes mértékben Alexiel nyakába fúrta. Minkét kezét a lány ágyékcsontján nyugtatta, jobb és  bal kezének mutatóujját a szoknya pántja alá dugta be. Alexiel kéjesen felnevetett, majd fejét Die vállára hajtotta. Akárhogy is mutatta ki a fiú szavai bombaként érték, letarolva az ő tökéletes, Die-mentes világát. Mosolygásába fojtotta kitörni készülő sírását, hátravett fejének mozdulata közben ölte el testének egész rázkódását, és mikor megérezte a fiú kezét oly közel az ágyékához, leszorított szemeinek édes sötétségében vezette le a vágyát. A vágyát a kilenc hónap alatt, hogy a fiú érintse… akármennyire volt sírhatnékja, rázkódhatnékja, és vágya olyan, hogy azt bármelyik nő letagadná; csak ennyit mondott:
 - Akkor mutass valamit! – suttogta, miközben kezével a fiú hajába túrt. Die hümmögött, majd lágyan megbökve orrával Alexiel fülcimpáját, erősebben belemarkolt a lány ágyékcsontjába, és erőteljesen 180°ot fordított rajta. Alexiel még mindig kisebb volt mint ő. Megfogta a lány térdhajlatát, és miközben fokozatosan emelte csípőjéhez, közben fogta Alexiel hátát, aki ugyan ebben a sebességben hajolt hátrafelé.
Die mély levegőt vett, és teljes felsőtestével a lányéra borult. Fejét felszegve szívta be Alexiel nyakáról áradó természetes illatát, és közben arra már nem gondolt, hogy egyáltalán hogy tudja megtartani ezt a pozíciót. Egy alig 5 centiméter vastag kötélen!
Alexiel a szívében érezte a ritmust, kezeit Die nyakára tekerte, majd a külvilág hangjaival nem törődve, húzta fel magát. A fiú feje az ő álla alá szorult, majd játszi könnyedséggel, Die hátának simulva csúszott át a másik oldalára. Kacéran fordította hátra fejét, vállának támasztva állát, csak arca fele látszott, barna haja beleveszett az alig félhomályban lévő színpad sötétségébe.
Mintha magas sarkúban lett volna kezdett el járni, majd mikor Die futni kezdett felé, leugrott a kötélről. A publikum rekedt sóhaját, és kiáltását lehetett hallani, de a tudta, hogy tartják. Életében nem dolgozott trapézon, ezért teljes mértékben Diera bízta magát. A fiú fél kézzel szorította a derekát a saját csípőjéhez, fél kézzel tartva kettejüket egy trapézon, majd elengedte a rudat, és egypár spirállal összekötött szaltóval érkeztek a földre. Fél kézzel tartotta Alexiel csípőjét, még a lány jobb lábbal kirúgott, majd hátulról felvéve egy latin-amerikai tartást meg csinálták párszor a szamba alaplépését. Utolsó hátralépésnél, Die erőteljeset rántott Alexiel kezét, majd egész felsőtestük egymáshoz simult, mikor a lány már szemben állt vele.
Egy pillanatig kábultan néztek egymásra, a homlokuk koccolt, és mind a ketten akaratlanul is a másik ajkát nézték. Szakadt sóhaj hangzott, majd Alexiel látta hogy Die a szájára kezdett hajolni. Mutató-és középsőujját végighúzta a fiú mellkasán, majd annak szájára tette ujjait. Pont ez a két ujjperc választotta el egymástól az érzékeny bőrfelületeket.
Die idegesen dobbantott egyet, mire Alexiel elmosolyodott, de a fiú csak hátra hajtotta fejét. Alexiel ebből a helyzetből is hátrabóglihoz tudott lendíteni, majd folyamatosan csinálta a talajtornai elemet a színpad végéig, még végül álló spárgában állt meg, és angyalpózba emelte meg törzsét, és lendítette hátra lábát. Kecsesen, egy balerina merevségének megfelelően tette le lábát, és nézett a közben szintén mutatványozó Diera.
Mikor a fiú látta, hogy Alexiel lendít, ő előrebukfencezett, majd még a bukfenc végén kezdte el a kiszúrást. A kiszúrásból alakult kézenállást egy ideig tartotta, majd hídba engedte le lábát. Ezzel a lendülettel lökte fel magát álló helyzetbe, és centiméterre pontosan állt Alexiel előtt. A lány felugrott, újra az angyalpózt felvéve ugrása közben, majd a földre érkezdett, jobb lábán behajlított térddel, bal lába, jobb lábával egyenesben kinyújtva. Die térdre vágta le magát.
Már nem érdekelte a közönség. Lefeküdt és Alexiel hasára fektette fejét. A lány mint egy hattyú tartotta magát, tenyerét Die arcára simítva. A fiú megcsókolta a hasát.
A nedves érzés oly hirtelen érintette Aleixelt, hogy hirtelen rántotta meg kinyújtva lévő bal lábát, melyen Die feküdt. A tompa, eléhaló kiáltás nem hallatszott a közönség kitörő lelkesedése mögött.