Várakozás

A párizsi nagycirkusz előnézetből inkább hasonlított egy stadionhoz. Egymással párhuzamban lévő falak, majd mintha csak egy gömböt tennének a falakra, kidomborodik. Tetejét erős ponyva fedi, ami megtartotta az eredeti cirkuszsátrak jellegzetes kúp alakját.
Die felvont szemöldökkel állt meg a hatalmas épület előtt, mely bármely arra járó számára furcsa látványt nyújtott. A párizsi ősz talán ez eddigi legszebb volt, amit látott, lévén ősz volt a kedvenc évszakja, ezt igazán tudta értékelni:
Az ezerszínű leveleket a színpadot elkerítő, klasszicista stílusban kovácsolt, vaskerítés mögé is befújta a szél.
Die nem sokat tétovázva,sietett az előcsarnokba, beváltatta jegyét, és a porond felé vette az irányt. Magához a nézőtérhez egy meredek lépcsősor vezetett, melyet egy kétajtós bejárati ajtó nyitott meg. Maga a bejárati ajtó a legfelső széksor mögött volt. A nézőtér meredeken csökkent, még végül elérte a porondot, mely kör alakú volt, padlózata simára csiszolt parafa volt, mely akár a táncos produkciókra is alkalmas.
A porondot kör alakban övezte körbe a nézőtér, így mindenkinek jó látást biztosítva. Die a belépőjegy nála maradt darabjára nézett.
Harmadik sor. Igen, Gabirel mindig is tudta, hogy mit akar. Egyetlen egy határozott lépéssel indított, és mikor cipője talpa koppant a földön, szívébe soha nem érzett fájdalom nyilalt. Ez a fájdalom a félés fájdalma volt. 
Ahogy egyre csak szedte-szedte a lépcsőfokokat, úgy izzadt tenyere, szinte eláztatva a kezében tartott papírt. Odaért, és zsebre tett kézzel, és senkihez nem szólva sétált a helyére. Leült, majd mély levegőt véve a még üres porondra nézett.
Torkában dübörgött szíve, és szinte már nem is hallotta a mellette vidáman kacarászó kislány hogyan mutogat az anyukájának, és milyen lelkesedéssel mesél, hogy egyszer ő is olyan hihetetlenül jó táncos akar lenni, mint Alexiel. Akárhogy is elmélyedt gondolataiban, ezt a nevet még félhalálában is megértette volna, és olyan gondolatok jutottak volna eszében, melytől biztos talpra áll.
Pupillái kitágultak, majd egy halk nyögés után lágyan elmosolyodott. Először a lány arca jutott eszébe. Az a töretlen arckifejezés, a makacsság, az önbizalom. A szeretet és gyűlölet keveréke..azok a mélybarna szemek… a haja tökéletes keretet biztosít arcának, és a sötét szín mély kontrasztot képez…
” – Nem bírsz a szemed elé nézni? – a barna hajú lány a fenekére huppant a macskaköves utcán, kezéből kiesett a fekete bőrborítású könyv.
 - Te jöttél nekem! De a szemem elém nem nagyon tudok nézni… - Die leporolva nadrágját állt fel, és a bosszúsan nézett a lányra. Nem törődött a saját, bal karjából szivárgó vérpatakra. A lányon egy egyszerű fekete térdig érő csizma volt, felette csipkés fekete harisnya, és fekete selyemnadrág. Felette egy bőujjú fekete, kicsit mélyebb dekoltázsú felső, melyen egy méregzöld spagetti pántos V kivágású top volt. – Itt a könyved. – nyújtotta végül oda – Sorstalanság? – kérdezte, majd felhúzta a földről, és most látta meg arcát, melyet eddig barna hajától nem lehetett normálisan látni. A lány vállat vont. Sötétbarna haja hullámokban omlott hátára.
 - A lökéstől vérzik a karod? – nem foglalkozva a könyvvel nyúlt Die karjához, és meg akarta nézni, de a fiú nyomban elrántotta kezét.
 - Mi a neved? – kérdezte oly’ felháborodva hogy a lány arcára döbbenet ült. Die megmarkolta két kezével a lány vállait és megrázta. – Mi a neved!? – kérdezte újra, szinte parancs-szerűen. A lány lágyan felnevetett, majd kéjesen hátrahajtotta fejét, és hagyta hogy haja leomoljon válláról. Egy fejkörzéssel egybekötött mozdulattal emelte újra tekintetét Diera, akinek ajkai elváltak egymástól a mozdulattól, és a lány lágy nevetésének hangjától. A frufruja filcesen fogta be arcát, mégis bőre színe vakított a haja alatt. Tisztán kivehető volt arcának minden vonása.
 - Alexiel. – mondta végül elmosolyodva, és félszegen az újonnan a földre került könyvére pillantott.
 - Alexiel mi?
 - Csak simán Alexiel… - suttogta elhalóan, és elmosolyodott.”
Die idegesen ciccentett, mikor rájött, hogy még másig nem tudja a lány vezetéknevét. A színpadot hirtelen kék fény öntötte el, fehér ruhába öltözött táncosok léptek a színre, mindegyiken fehér tornadressz és róluk kékes szaténszalagok lógtak le, tökéletesen lekövetve mozdulataikat. Körbe-köbe, rendezetlenül járták körbe a színpadot, minden táncos más talajtornai elemet belevegyítve körüljárásába. Egyesek szaltót, más kiszúrást, bóglit, kézenjárást.
Due újra lehunyta szemét…
”A táncteremnek mind a négy falát tükör fedte, a tükör mentén balett korlát húzódott. Alexiel egy fekete tornadresszben volt, lábán fekete bokamelegítő, és fehér balerina-cipő. Die az ajtófélfának dőlve nézte végig, ahogy a lány angol spárgában lecsúszva nyújt, majd felállva végez pár bemelegítő cigánykereket, de már azt is oly’ pontosan hogy majd’ el esik. A lendületét felhasználva 180°-ot fordult, majd lábujjhegyre állt, és jobb lábával kirúgott, még törzsét kicsit megeresztve hátrahajolt. Végül megint fordult, törzse és mellkasa közel került tartó lábához, és álló spárgában tarva magát pörgött egyet, majd fokozatosan engedte le lábát, és ezzel egy időben emelte felfelé testét. Mikor mérlegállásba ért, tartó lába megingott. Die szemei kipattantak, és odarohant. Épp időben.
A lány gyerekesen hanyatló csuklóját bal kezével tartotta, még jobbal a hátát támasztotta alá. Alexiel jobb lába mérlegállásban felvett helyzetében maradt, csak törzse emelkedett meg, Die tartásának köszönhetően. Jobb kezét a fiú nyaka köré csavarta, és biccentett, hogy táncoljanak együtt.
Lábát Die lába mentén a földre csúsztatta, majd derekát előre tolva felállt, közben homlokát a fiúénak döntötte. Angol keringő alaplépését felhasználva haladtak így, négyzet alakban, majd Alexiel 180°-ot pördülve hátát támasztotta Die mellkasának. Folytatták az angol keringő alaplépését, majd a lány kifordult Die elől, és mintha össze akarna csuklani, gyorsan kezdett hídba lemenni, de kezeit nem engedte a föld felé, hogy megtartsa magát. Die az utolsó pillanatban kapta el csípőjét, és rántotta magához, még a lány a levegőben volt 180°-ot fordított rajta, így ismét Alexiel háta simult a mellkasához. A levegőben tartva a lányt keresztbe lépett, majd letéve őt, egy helyben maradt. Alexiel a terem végéhez futott, közben egy spárgaugrást illesztett bele futásába, és fél lábra érkezve felet pördült.
Hajából kiesett a gumi, így mint egy démont övezte körbe tincsenként leomló haja. Nekifutott, majd kecsesen előre bóglizott, Dietól fél méterre dobbantott, majd ugrott. A levegőben 180°-ot fordult és várta hogy a fiú elkapja. El is kapta. A feje fölött tartotta ki a lány testét, és Alexiel mint egy balerina, tökéletes merevséggel, mégis kecsesen tartotta magát, még a fiú körbe fordult vele. Die letetett, ellépett tőle, jobb lábával kiszúrt, majd még a lába a mellkasa mellett volt, megpördült, majd  megfogta Die előre nyújtott kezeit. Beroggyasztotta térdeit, majd ebből a roggyasztásból tudott mozdulni. Csípőjét Die csípőjéhez illesztette, még 90°-ban felhúzott térdét a fiú dereka köré tekerte. Homloka a Dieéhoz ért, és mosolygott. Jobb kezével a nyakát karolta a fiúnak, még a balt egyszerűen maga mellett lógatta.
Szemében az öröm volt látható, az elégedettség…az hogy tényleg szerette amit csinált.”
A táncosok tökéletes összhangban mutatatták be a számukat, Diet mégse nyűgözte le annyira, mint a szemei előtt lejátszódó emlék. Elege volt, és izgatottan dobogni kezdett. Látni akarta végre. Emlékek ezrei rohamozták meg, mikor a színpad alól, egy csapóajtón keresztül jött fel Alexiel.
A lány félig lehunyt szemmel pásztázta végig a közönség első sorait, akik Alexiel láttán rögtön üdvrivalgásba kezdtek. Elmosolyodott, majd jobb lábát lábujjhegyre illesztette, még bal lábán testsúlyát tartotta. Jobb kezét lazán homlokához tette, mintha sajnálkozna, bal kezét combján nyugtatta. Várt a ritmusra. Mindenki a lélegzetét visszafojtva nézte a szemét lehunyó lányt, majd hallották a halk üstdob szót. Várt…várt valamire mert érezte, hogy valaki van ott…valaki akinek muszáj jobban bizonyítania… Mind a ketten eleget vártak már!