|
Die ~ die to live no endorphin
2008.04.13. 15:44
Ki vagy te?
Ki vagy te? Te… te ki, most húzol le a legmélyebb sötétségbe, ahonnan már visszatérni nem tudok. Nem tudok, leszegez, ott tart, nem enged és minden egyes levegő nélkül eltöltött pillanat kínszenvedés, a tüdőm mintha kiégne minden egyes szívdobbanásomnál… Pokolian édes kínszenvedés.
Ki vagy te? Nem látom az arcod, filcesen, tincsenként tapadó hajad bekeretezi arcodat. Égető porcelán néhol fel-felbukkanó hókás arcbőröd, eszevesztett újabb mélység mélybarna szemed. A karjaid… hosszúak nőiesek, és ezek lettek a béklyóm láncai. Az ujjaid vékonyak, hidegek, rajtuk a körmöddel érzem hogy a bőrömbe markolsz. Éget… égetnek a béklyóim!
Ki vagy te? Édes kínt adsz amiből nem is tudok, nem is akarok szabadulni. Nem érzem a testem. Érzem ahogy önkéntelenül is vergődök, a mellkasomnál a szúró fájdalom a tüdőmből törekedik fel. Összehúz, és kétszer nagyobb sebességgel dob újra vízszíntestbe. Érzem… megfulladok… látni akarom… látni akarom ki vagy te!
Előre nyúlok, és ujjaimmal próbálom eltüntetni hosszú vizesen fekete tincseidet. Az arcod angyalok faragta porcelán. Szemeidben az a vágy, amit én is oly jól ismerek. Elkeseredett mosoly ajkaidon, mégis a büszkeség, és a sebezhetetlenség lesüt arról a gyönyörű szét arcodról…. Szárnyaid vannak. Fekete szárnyaid. A szárnyak átölelnek, és te a mellkasomra fekteted alsó karod. Tenyered még mindig az arcomon van, és én ölellek. HIÁNYZOL! HOL VAGY MIKOR SZÜKSÉGEM LENNE RÁD? Embernek nincsennek szárnyai… Mi vagy te?
Ki vagy te? Ki vagy te Alexiel?!
- DIE! – Gabriel félmeztelenül nyitott be a fiú szobájából nyíló fürdőszobába, és mikor látta, hogy Die teste hassal lefelé süllyed el a fürdővízben, mellé ugrott. Látta a víz felszínén úszó buborékokat, és eszeveszett sebességgel rángatta ki Die csuron víz, és meztelen testét a kádból. Hasra fektette a fiút, majd egyik kezével gyomorszája alá nyúlt, a másikkal erőteljesen a szíve tájt kezdte el ököllel ütni. Nem sok idő múlva Die vizet köhögött fel, majd kezeivel megtartva magát, Gabriel érezte, hogy most már elengedheti.
Die megfordult. Arcába a tincsek filcesen tapadtak, pár tincs a szájába a is belelógott. A tekintete egy összetört emberé volt, akinek már semmilye nem maradt az életben….
Gabriel mélyet sóhajtva ment át a fürdőből a fiú szobájába és a fehérneműs fiókjában kezdett kutatni.
”Amint Alexiel elment, mikor hallottad az ajtócsapódást… neked egy csapásra megszűnt a nyár. Hideg tél lett, és olyan távolságtartó lettél, hogy az hihetetlen. Nem vidít semmi, nem mosolyogsz, a trapézokon ugrálsz, de már a sebesség se vidít. A forgatókönyv a kedvedre való, te játszod a főgonoszt és minden előadás végén, miközben Sorat csókolod, megölnek.
Nem érdekel téged. Nem érdekel téged már semmi se… olyan vagy mint egy kislány. Hót komolyan! Nem egyszer állítottalak vele szembe, de meg is bántam. Látom rajtad, ahogy egyre fogysz. Iszol, rengeteget iszol, de mindig edzés előtt, és közben, hogy tudd: biztos, hogy még azt is kihányod. És így is van. Nem egyszer mész a mosdóba, és ha utánad settenkedem, hallom azt a köhécselő szenvedő hangot, és azt a nyögést, amiből következtetek, hogy sírsz.
Nem bírom ezt nézni! Voltál már baszott szar állapotban, de ez mindenen túltesz! Éjszakánként egyszerűen fogod magad, és elmész, és… és mikor visszajössz a vér egyszerűen csurog belőled… emlékszem hogy valamelyik este kérted, hogy húzzam ki a kezedből a saját pillangókésed, mert te a másik kezeddel már nem bírod. Amikor kész volt, nemcsak akkor, hanem mindig, mellém kéreckedz, és úgy alszol el mint egy kiskutya. Összegömbölyödve, félve, de mikor felkelsz, a párnát úgy öleled a hasadhoz, mintha egy nő lenne. És én tudom melyik nőt akarod ott látni. Alexielt.
Folyamatosan hallod a sikereit, azt hogy ezt meg azt a nemzetközi versenyt nyeri meg. Fantasztikus ahogyan táncol! Akárhogy próbálod feledni, én látom, hogy mosogatás közben, lopva-lopva nézed, ahogyan táncol. És amikor egy-két felnőttebb mozdulat van, ha a zárójelenetnél túl közel megy valakihez… akkor a kezeddel összetöröd azt a bizonyos tányért.
Amikor „haza ment” Európába ment. Európába, Olaszországba, ám most egy táncverseny miatt Franciaországban időzik. Érzem rajtad, hogy minden vágyad, hogy vele légy.
Egy-két pillanatban szájtátva figyelem, ahogy az adott tánc stílusának illően felveszed a kéztartást, és leléped először az alaplépést, majd azt a koeográfiát kezded el utánozni – mellesleg hibátlanul – amit láttál Alexieltől.
Szereted… szereted annyira, hogy majd beleőrülsz. Fél éve ment el, és te tudod hogy ezalatt nem csak hogy pasija lehetett, hanem hogy terhes is lehetett. Egyre többet kérdezel a terhességről Chenillétől, akit megjegyzem ezek a kérdéseid megőríjtenek.
Soraval még mindig együtt vagy, de ahogy csókolod, ahogy beszélsz hozzá, ahogy ránézel…látom rajtad, hogy te egy totálisan más lányt látsz, mint ami előtted van. Ezzel elsősorban magadat, aztán őt teszed tönkre.
Nem csodálom. Elég volt ebből! Elküldelek Európába, és lerendezed!”
Gabriel kezén a szerinte Dienak nélkülözhetetlen ruhadarabokkal ment vissza a fürdőszobába. A fiú addigra már nyakig volt a szennyes tartóban.
- Két naponta cserélem, és Raul mossa, Chenille teregeti. Te pedig újratöltöd. – mondta miközben leült a fürdőkád szélére, Die hátára dobta a ruhákat majd jobb kezével belenyúlt a csaknem jéghideg vízbe, és kihúzta a dugót.
- Megmondanád hogy miért kell nekem téli sapka? – Dieon már rajta volt a farmer is, és furcsállva nézett a ruhadarabra. Gabriel átpásztázta a fiú felsőtestét szemével. A bőr mintha a csont magára szívná tapadt a bordáira, de amikor Die levegőt vett, talán már meg is tudta volna őket számolni. – Na cuki vagyok? – a fiú felvette a téli sapkát, majd mellkasa előtt összetekerte karjait, és ujjait összeillesztve, félszegen a plafonra nézve kislányosan pislogott.
- Nagyon. – mondta Gabe szemét forgatva, majd Die elé lépett, és lehúzta a fejéről a fekete sísapkát. Kezében kezdte forgatni, mintha csak azt akarná lemérni, hogy hány centi anyagból készült. – El kell menned.
- He?
- Ne játszd a hülyét. – komolyan nézett a fiúra, majd Die mélyet sóhajtva lehajtotta a szennyes tartó tetejét, és ráült.
- És ha találkoznék vele? És ha pasija van? Azzal nem törődve, hogy ő most boldog szétverném annak a baromnak a fejét. Ch… - ciccentett, mintha őt ez nem is érdekelné, de keze ökölbe szorult a puszta gondolatra, hogy Alexielt más érinti… más érinti helyette és… - ELEGEM VAN! – ellköte magát, majd 180°-ot fordulva, felrúgta a szennyes tartót, ami hatalmas csörömpöléssel esett a szemközti falnak.
- Épp ezért küldelek el. – majd farzsebéből előhúzott két repülőjegyet.
- Gabe, tudod hogy nélküled elveszett lélek vagyok. – Die már nyúlt a jegyért, de félúton megállt, és megvetően nézett a papírdarabra. Annyira vonzotta és taszította az a jegy, hogy azt hitte beleőrül. Találkozik vele…. Lesmárolja… és ha van pasija? Szarrá veri, és elveszi a boldogságát…és még rosszabb lesz. És ha nem? De ha igen?
- Veled megyek, addig majd Raul felügyel. Choden ma hajnalba érkezett, amég te jeges fürdőt vettél. – Gabriel rábiccentett a kádra ahol már az utolsó literek mentek le, kicsit elhaló hangot adva a lefolyóval. Lehunyta szemét. Tudta, hogy most ezzel megfogta. De hogy ennyire…
Die egy váratlan pillanatban hozzá lépett és olyan szorosan ölelte magához, mint még soha.
- Köszönöm… - suttogta, könnyekkel a szemében, majd a szó szoros értelmében kitépte Gabriel kezéből a papírt, és mintha az élete függene tőle szaladt vele a szobájába. Előhúzva egy bőröndöt rögtön pakolni kezdett. A másik fiú a fürdőszoba ajtajának támaszkodva nézte a sebesen pakolászó Diet, majd elmosolyodott. Már csak egy dolgot kell elintéznie Sorat….
- Die! – Sora integetve szaladt a fiú felé majd elé érve kicsit dobbantott, és a nyakába ugrott. Ám.. ám a fiú most nem ölelte vissza, mint olya sokszor, és nem csókolta meg. Az eddig melengető naplemente, most borús derengésnek hatott, a hullámok lágy játéka, mintha el akarná őket lepni. Soraban villám csapott le, ahogy Diera nézett.
A fekete ruha összeállítást már megszokta. A fiú jelenleg egy sötétkék zipzáros kardigánt viselt, mely nem volt összehúzva, alatta szürke enyhén testhez álló Geccos póló volt, rajta gyári mintákkal, és persze a márkajelzéssel. Nadrágja szövet, sötét farmerszínű kondomnadrág volt, és most is kezeit zsebébe süllyesztve tartotta.
Fejét lehajtotta, frufruja a szeméve lógott, Sora egyáltalán nem látta az arcát.
- Mi a baj? – kérdezte gyerekesen vígasztalóan, majd kezeit Die arcára illesztve felemelte annak fejét.
”Nem az ő érintése. Nem az ő illata… nem ő”
- Sora… - lefejtette a lány kezeit arcáról, és felnézett, Sora pedig akaratlanul is hátrált. Die arcából le lehetett olvasni: Vége, és hagyj békén!
- Komolyan gondolod? – mondta lehajtott fejjel, amire már látatlanba is tudta, hogy egy tompa bólintás a válasz. Arcát a tenger felé fordította, a lágy sós szellő haját kisöpörte szeméből. – Tudod…akárhányszor szólítottál Alexeilnek…nem érdekelt. Annyira tökéletes műsorokat adtunk hogy…
- Hogy mi egymásnak végülis….neked egy munkatársat, nekem pedig egy nőt jelentettél. Ennyi. – mondta Die, majd megfordult. – Sajnálom. – mondta hátra, és félig a tengerbe gázolva haladt a vizes homokban.
- Hozzá mész? – Sora a tengerről a vele háttal lévő fiúra kapta tekintetét, haját a szél féloldalasan az arcába fújta, ezért rögtön füle mellé hajtotta tincseit. A válasz csak egy bólintás volt. – Érdekes lány lehet. – suttogta maga elé. – És biztos kiérdemel egy ilyen tehetséget.
- A Keleidohoz még visszajövök. Vagy vele, vagy nélküle. A gépem holnap megy. – Die vissza nem fordult, csak szalutált. A nap féloldalasan világította be sziluettjét, és Sora érezte… ez nem csak munkatársi kapcsolat volt… most nem csak egy kiváló artista, egy munkatárs, egy Kaleido-táncos fordít neki hátat… hanem élete első szerelme. És most megy el… most mikor végre rájött, hogy ki is ő valójában. Hogy ki is volt neki Die McCraw.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
