|
Jajjj Leon Én úgy szeretlek! Ááá animébe csöppentem most akkor mi van?
2008.04.05. 19:48
5. fejezet
Kristen, lassan közeledett a férfihez. Szeme könnyes volt. A szíve hevesen dobogott. Érezte, hogy eljött a pillanat. Megcsókolta...
Szíve egyre jobban vert, érezte, hogy a férfi viszonozza a csókot. Nyelvük forró táncot járt, kutakodva egymás szájában, kiismerve a másik szájüregének minden részletét. Kristen végtelenül boldog volt. Érezte a férfi ölelő karjait a dereka körül. A lány kezét a fiú hátán nyugtatta és játszott a férfi hajának kósza tincseivel. Leon a lány fölsője alá nyúlt, de nem vitte feljebb a kezét, csak a lány derekán nyugtatta azt. Kristen összerezzent, de nem csinált mást. A csókot sem merte abba hagyni, félt.. félt attól, hogy ez egy álom és felkell ébrednie. A levegő hiány végett Leon megszakította a csókot. Mélyen nézett a lány könnyes szemeibe. Egyikük sem szólt. De nem is kellett. Leon nem ismerte Kristent, viszont a tekintete mindent elárult, talán többet is mint kellett volna. Kristen pedig már jól ismerte Leont az animéből.
- Leon te mit csinálsz? - Kérdezte, egy már sírástól elvékonyodott hang.
- Stefani.. - Merevedett meg Leon. A lány futásnak eredt, Leon pedig elengedte Kristent és utána rohant. Kristen még a fiú ruhájába kapott, de a fiú tovább szaladt. A lány a földre ült, és csak a tengert nézte. ~ Ez mi volt? Nem értem... ~
Szeme ismét könnybe lábadt. A hajába túrt, majd érezte valami rezeg a zsebében.
- Igen tessék? - Vette fel a telefont.
- Szia, itt Sora. - Szólt bele egy vidám hang.
- Sora? - Hitetlenkedett a lány.
- Tudod, váll alá érő rózsaszín haj, barna szem, Kaleido Színpad. - Mondta viccelődve a lány.
- Igen tudom. - Elejtett közben egy mosolyt. - Eddig is tudtam, csak nem tudtam elhinni.
- Jajj ne butáskodj. Na mindegy, nem ezért kereslek. Szeretném megkérdezni, hogy, hogy érzed magad itt? - Érdeklődött Sora.
- Hát, ami azt illeti elég jól. Mayjel és a többiekkel jól kijövök. Leon meg..izé.. - Fejtette ki akadozva.
- Leont inkább hagyjuk, és ezzel kapcsolatban szeretnélek meg kérni arra, hogy kerüld el Leont. - Kérte Sora, mire Kristen össze rezzent.
- Ööö...
- Kristen kérlek... Nem szeretném, hogy beleszeress Leonba.
- Már késő... - Húzta el a száját a lány.
- Hogy mi? - Ijedten.- De ugye ő ezt nem tudja? - Reménykedve.
- Hát.. Valószínű, hogy de.. - Felelt Kristen.
- Figyelj ide Kristen.. kerüld el őt, jó messze. Ne akarj szenvedni.
- Miért nem bízik benne senki? Honnan tudod, hogy egyszer nem fog megváltozni? - Cinikusan Kristen.
- Hmm.. Lehet, hogy megváltozik, de nem hinném, hogy az miattad lesz. - Mondta őszintén Sora.
- Ahogy gondolod. Szia.
- Szia. - Köszönt el Sora is és letették a telefont.
- Húgi... úgy hiányzol. - Mondta szomorúan, majd felállt. Levette a szandálját, megfogta a kezében, és így sétált végig a parton. Göndör tincseivel enyhe szél játszott. Arcát a hold fénye megvilágította. Gondolatai ismét Leon körül jártak. ~ Miért kéne békén hagynom? Miért nem lehetek vele? Miért, miért, miért? ~
Szeme ismét könnybe lábadt. Megállt, közben zsebkendőt próbált kihúzni a zsebéből, persze úgy, hogy a telefonja is a kezében van így nehezebben ment.
- Szia. - Kristen felnézett, a telefonja kiisett a kezéből. A szemét gyorsan megtörölte, majd lehajolt a telefonjáért, s vissza fordult..
- Szia. - Köszönt ő is, de a szíve ismét gyorsabban vert.
- Nem kellett volna a csókot viszonoznom. - Mondta Leon teljesen higgadtan, és közömbösen, majd megfordult és elment. Kristen szívét darabokra hasították a szavak.
- Szóval neked ez csak ennyi volt. Ilyen egyszerűen.. Igaz? - Könnyei ismét patakokban kezdtek hullani.
~ 4 nap... Ha négy nap alatt nem lesz az enyém. Haza megyek.~
Döntötte el magában, majd felhúzta a szandálját, és elindult.
*
~ Milyen lehetek anime figurának? És Leon milyen lehet ember ként? Egy biztos, úgy is szív döglesztő. ~
Tekintetét felemelte az újságról, majd felállt az ágyról, és a fürdőbe sétált.
- Nem is olyan rossz. - Mondta mosolyogva amint a tükörbe nézett.
- De emberként még mindig jobb. - Nevetve.
- Mindenesetre, Leonért mindent! - Mondta, majd mélyet sóhajtott. Keresett egy hálóinget, ami jelenpillanatban egy vörös selyem hálóing, ami felül V alakban kivágott, és fekete csipkékkel díszített. Az alja pedig épp, hogy a fenekéig ért. Oldalt 10 centi fel volt hasítva, amit szintén csipke borított be. A mellalatti részen egy szalag volt körbe tekerve, majd elő keresett egy fekete csipkés tangát. Lezuhanyozott és felvette a hálóinget és a bugyit. Vissza indult a szobába, de ekkor kopogást hallott az ajtón. Elindult az ajtó irányába, majd kinyitotta.
- Yuri ez nem jó ötlet.. Nagyon nem jó ötlet.. - Mondta Leon dühhösen.
- Biztos. - Válaszolt szórakozottan Yuri. Kristen csak figyelt, és állt az ajtóban. A két férfi észrevette, hogy már nincsenek egyedül. Tekintetük végig siklott a lány kecses, hosszú lábain. Vékony derekán, formás, kerek mellein. Leon oldalba bökte Yurit, hogy szólaljon már meg.
- Ööö..Nagyon csinos vagy. - Mondja mosolyogva. Leon a fejéhez kap, majd dühhösen tovább sétál. Kristen utána néz és csak mosolyog.
- Ez elment.. - Mondja.
- Hát el... Na mindegy, elvileg azért jöttünk, hogy megkérdezzük nem-e költözöl hozzánk? Ott a szoba is kényelmesebb és a ház is nagyobb. - Mosolyog.
- Hogy én? Hozzátok? Na ne viccelj! - Nevetve.
- Nem viccelek. Komolyan. - Mosolyog.
- Aha. - Bólogat. - És mégis miért? - Érdeklődik.
- Hát ezért... - Mondja, majd megragadja a lány derekát, s megcsókolja. Leon ekkor kanyarodott ki a folyosó végéről, és meglátta a csókolózó párt. Kristen ellökte magától Yurit, majd pofon vágta.
- Ezt ne merészeled még egyszer! - Kiabált vele, majd tekintetét balra fordította. Leon éppen ekkor indult el vissza felé. A lány gyorsan Leon után szaladt, majd mikor elérte, megragadta a karjánál fogva, és szembe fordította magával. A fiú közeledett felé, majd neki préselte a falnak, és a fülébe súgta.
- Ne játssz velem kislány. Nem lesz jó vége. Ne gyere a közelembe többet. Remélem megértetted - Mondta szikrázó szemekkel Leon.
- De... - Kezdte Kristen, de a fiú csitítólag a szájára tette a kezét, majd elsétált a lány mellett. Kristen csak állt egy helyben, és nézte a férfi távolodó alakját. Egész testében remegett, majd nagy nehezen erőt vett magán, és vissza sétált a szobájához. Yuri már nem volt ott... Így nyugodtan a szobájába mehetett. Becsukta maga mögött az ajtót, majd hanyatt feküdt az ágyán, s a plafont vizsgálta. Könnyek gyűltek a szemébe, melyek egyenként folytak le az arcán. Az oldalára fordult, magára húzta a takarót, s lassan elnyomta az álom...
*
Az ajtón dörömböl valaki, egy folytában a lány nevét kiáltozva.
- Kristen! Kristen! - Kiabálja, s még utoljára kezét az ajtóba vágja. A lány békésen szuszog az ágyában, majd nevét meghallva, lassan kimászik az ágyból, és az ajtó felé indul. Álmosan kinyitja, s döbbenve figyeli az ajtó előtt toporzékoló May-t.
- Na végre.. - Kicsit dühösen.
- Neked is jó reggelt May.. - Kicsit szúrósan, közben pedig az ajtónak támaszkodik.
- Bocsi.. csak a főnök hívat! - Hadarja el gyorsan, mire Kristen pislogni kezd. - Izé.. Akarom mondani Kalos. - Javította ki magát.
- Öhm.. Rendben. - Bólintott. - Egy fél óra és ott vagyok. - Mondta mire May bólintott. Becsukta az ajtót, s a szekrénye felé vette az irányt.
~ Mit akarhat tőlem Kalos? ~ Gondolatok ezrei keringtek a fejében.. ~ Húgi.. vajon mit csinálsz most? Hiányzom neked egyáltalán? És anya..? ~ Könnyek gyűltek a szemébe.. Az ágyára ült, kezében egy fehér alsóneművel, s egy egybe részes, spagetti pántos, elől kicsit kivágott, combközépig érő kék szoknyával. Egy ideig csak nézett maga elé, majd magához térve felállt, és elindult a fürdőszoba felé. Lezuhanyzott, megtörölközött, majd felöltözött. Hideg vízzel megmosta az arcát, fogat mosott. Haját kifésülte, így eltűntek göndör fürtjei. Szempilláit kifestette, szemét pedig egy fekete szemceruzával húzta ki. Arcára tett egy kis pirosítót. Ajkait, pedig halvány, rózsaszín száj fénnyel kente ki. Kijött a fürdőszobából. Lábára egy fehér szandált húzott, majd elindult az ajtó felé. Becsukta maga mögött, és elindult Kalos irodája felé.. Bekopogott.
- Szabad. - Mondta Kalos, majd feltekintett az előtte heverő papír kupacról, és hátra dőlt a széken. Kristen benyitott, közelebb ment, s leült a széken.
- Üdv Kalos.. - Köszönt, közben pedig érdeklődve várta, miért hívatták ide.
- Szia Kristen. - Köszönt a lánynak, majd egyből belekezdett a mondanivalójába. - Új artisták érkeznek pár napon belül.. De nincs elég szállás.. Elkellene költöznöd. Természetesen, nem küldelek el, szeretnénk ha maradnál. - Mondta, közben a lány vonásait fürkészte, melyik kissé megváltoztak.
- Értem.. - Bólint. - És gondolom Leonékhoz kellene költöznöm.. vagy tévedek? - Érdeklődött.
- Nem, nem tévedsz. Valóban így szeretném.. Nem kell félned a fiúktól. Beszéltem velük. - Válaszol a lánynak.
- Nem félek tőlük. Tudok magamra vigyázni, és "ismerem" őket.. - Mondja halkan, bár szíve hevesen ver.. és még annak gondolatába is beleremeg, hogy Leonnal kell együtt laknia.
- Ha nem lenne gond.. akkor jó lenne ha már ma odaköltöznél hozzájuk a villába. - Mondja Kalos nyugodtan, mire Kristen bólintott.
- Akkor összeszedem a cuccomat.. - Dühösen, bár nem hallatszott a hangjából. Végülis nem kérheti számon Kalost. Felállt, majd elindult az ajtó felé.
- Viszlát.. - Köszönt, majd távozott. Lassan indult visszafelé, s közben a földet bámulta. Majd megbotlott a szőnyeg egyik felhajtott végében,. Már majdnem a földön volt, mikor egy erős kart érzett dereka körül. A férfi lassan felhúzta. Kristen csak bámult a hideg, szürke szemekbe.. Úgy érezte vége, és nem tud az érzelmeinek parancsolni. Megakarta csókolni, ismét. De nem.. Az túl nagy megalázkodtatás lenne a tegnapi nap után.
- Köszönöm.. - Mondta ki nagy nehézségek árán. Leon bólintott, majd elsétált a lány mellett. Kristen csak állt egy helyben, s bámult maga elé. Pár perc kellett, hogy magához térjen. Megrázta a fejét, hogy elhesegesse gondolatait, majd elindult vissza a szobájába. Kinyitotta az ajtót, belépett, majd összeszedte a ruháit, és egyéb dolgait, melyek odakerültek. Az viszont fel sem tűnt neki, hogy hogy... Körülnézett a szobában, még egyszer utoljára, majd elindult az ajtó felé, s abban a pillanatban kopogás hallatszott.
- Szia Yuri.. - Nyitotta ki az ajtót, és megvetéssel köszönt a fiúnak. Bezárta az ajtót, a kulcsokat pedig eltette a zsebébe.
- Szia Kristen. Nagyon csinos vagy.. - Bókolt a fiú, de ezzel nem sokra ment a lánynál. Elvette a lány csomagjait, majd elindultak kifelé. Kint egy kék sport kocsiba szálltak be. A lány némi feszültséget érzett, de ugyan akkor nem kezdeményezett beszélgetést. Gyorsan hasítottak végig a fekete Jaguárral a főúton. a Lány hajába belekapott a szél, ő pedig érdeklődve pislogott kifelé. Körülbelül fél óra elteltével megérkeztek egy gyönyörű villához. Melyen eléggé látszott, hogy férfiak lakják. S Kristen csak reménykedni tudott abban, hogy csak Leonnal és Yurival kell együtt laknia. Bár ez is túl sok volt neki.. Yuri kinyitotta az autó ajtaját, majd a lány kiszállt. S Yuri vezetésével elindult befelé. Egy óriási nappaliba vezetett az ajtó, s középen egy óriási lépcső volt ami felfelé vezetett. Balra egy kisebb társalgó féleség. Jobbra pedig egy elzárt úszómedence. A lépcső alján egy hosszú fekete hajú lány állt. Egész csinos. Hosszú lábak, vékony csípő. Kerek, szilikonozott mellek.. Vastag száj, szép fehér arc.. Kék szemek.. Gúnyos tekintet..
- He? Te lennél Kristen? - Nézett kérdőn a lányra. Mely elég megalázó volt számára.
- Igen. - Bólint. ~ Hűű, hogy ennek mennyi az IQ-ja... ~
- Hát... - Sóhajtott a lány, s eléggé lenézően viselkedett a lánnyal. Habár magában elismerte a lány szépségét..
- Mi hát? Nem láttál még plasztikázatlan "cica-babát"? - Vetette oda neki Kristen, melyen Yuri eléggé meglepődött, de nem szólt semmit. Csak figyelte a lányokat.
- Hogy mi? - Kérdezte szemrehányóan a lány, majd megindult Kristen felé, s kezét lendítésre emelte. Kristen reflexszerűen elfordította az arcát, ami nem lett volna szükséges. Egy erős, izmos kar megfogta a fekete hajú cica baba kezét, s a csuklójánál megszorította.
- Lea... - Szólt rá nyugodtan a férfi. A lány Leonra emelte a tekintetét, mely meglágyult, és könyörgő tekintettel nézett rá. Mire a férfi bólintott, s a lány elindult felfelé a lépcsőn. Leon egy megvető pillantást vetett Kristenre, majd követte Leát. ~ Még ő mer így rám nézni? Tegnap velem csókolózott.. aztán ott volt az a másik lány.. most meg ez? Áá, és akkor ne játszak vele? Utálom! Utálom! ~ Gondolta magában dühhősen, kezét pedig ökölbe szorította maga mellett.
- Gyere megmutatom a szobádat.. - Mondta mosolyogva Yuri, közben pedig végig mérte a lányt Yuri elindult felfelé a lépcsőn, a lány pedig követte. A lépcsőn felérve, balra is és jobbra is vezetett egy-egy újabb lépcső. Balra kanyarodtak, s egy hosszú folyosó vezetett tovább. Több ajtó is volt, mely egy-egy üres szobába vezetett.
- Ez lesz a Te szobád. - Mondta Yuri mosolyogva, s kinyitotta az ajtót a lánynak. Mindketten besétáltak. Kristen körbe pillantott. Középen egy négy ablak volt, melyen sárga és zöld függönyök voltak. Baloldalt egy szekrény sor, s egy benyúló rész ahol egy sárga ágy volt, zöld beütéssel. Odasétált az ágyhoz. Leült a szélére majd végig simított a selyem takarón, és Yurira nézett.
- Yuri? - Szólt halkan a lány.
- Igen? - Kérdezett vissza.
- Ki volt lent az a lány? - Érdeklődött.
- ... Leon barátnője. - Felelte, s közben a lány arcát fürkészte. Persze nem sok sikerrel. Kristen semmilyen érzelmet nem mutatott ki.
-Most egyedül hagylak. Megrendeltetem az ebédet. - Mosolygott, majd elindult kifelé. Kristen felállt, a bőröndjéhez sétált. Megfogta a kezében az ágyára tette majd kiszedte a ruháit, és a szekrényébe pakolta. Pár perccel kopogás hallatszott az ajtón. Összerezzent, majd elindult az ajtó felé. Kinyitotta..
- Leon? - Kérdőn, és meglepetten nézett a fiúra.
- Beszélni akarok veled.. - Mondta hidegen, s közömbösen. A lány sóhajtott, majd kitárta az ajtót, és megvárta még a férfi belép, majd becsukta utána az ajtót...
Folytatás köv..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
