Bűnösöknek bélyegezve

Sora bátorítóan Mia vállára tette kezét. Alig 5 perce volt hogy átért a gyakorlóteremből, ezért a szokásos tornadresszében volt. Die még mindig mosolyogva, büszkén, és diadalittasan ballagott le a lépcsőn, maga mellett Gabriellel, aki csak lehajtott fejjel, és zsebre tett kézzel sétált.
Frufruja takarta szemét, és ördögien mosolygott. Ő ugyan nem szeret nagyon feltűnősködni. Átugrották a porondot és a nézőteret elválasztó kis korláton, majd a színpad közepére érve Dira nézett. Gabriel a bal oldali trapézra biccentett, Die aprót bólintott.
A nagyszínpadon jelenleg három újfajta körtrapéz volt leengedve, és kettő olyan, amit a Szabdságnál használtak. Körülöttük változó magasságban voltak leengedve az alaptrapézok, hol magasabban, hol alacsonyabban felfüggesztve. Gabriel felmászott a bal oldali dobbantóhoz, és várt Diera.
A fiú nekifutott. Ráugrott a közönséget és a porondot egymástól elválasztó korlátra, majd dobbantott. Egy ugrással a sima trapézok leengedéséig fel tudott ugrani, majd elkapva a rudat belendítette magát. Egy mozdulattal a vízszintesig ért, majd várt amég ugyanígy bal oldalra is kileng. Mikor elérte a holtpontot, egy pillanat alatt ívbe feszítette hátát, ezzel kézenállásba lendült a trapéz fölé. Megtartotta a pózt, amíg a tornaszer visszafelé nem kezdett ledülni. Ekkor bal lábát a trapézt tartó kötélbe csavarta lábát, majd nagyot rántott rajta. A kötél elszakadt, és már csak egy szár tartotta a rudat. Die kezével elengedte a trapézt, majd hasizmát használva felhúzta magát álló helyzetbe, és a trapézt tartó kötelet megfogva kezével pörögni kezdett. Miután már a szár nem tudott tovább csavarodni elengedte kezével a kötelet, és újra fejjel lefelé lógott. Jobb lábát derékszögbe felhúzva derekához, térdét behajlítva pörgött, kinyújtott kezekkel. Ekkor semmiből egy fekete villanás látszott, majd Die kezét Gabriel kapta el.
A semmiből tűnt fel, cikázva ugrált át a trapézokon, mikor végül egy hátra szaltóval megfogta Die kezét, ezzel megállítva a fiút a pörgésben. Belendítette mindkettőjüket, majd Die elengedte lábával is a kötelet. Háta Gabriel hátának csapódott, és így egyszerre csináltak meg egy egész testes szaltósorozatot. Végül Gabriel volt az, aki lábát beakasztva a körtrapéz ívébe megállította önmagukat. Die szemei felpattantak, majd elengedve Gabe kezét zuhanni kezdett, egy alacsonyabb trapézra érkezett, állva, majd egy kicsit beroggyasztotta térdeit, és felugrott, elkapva egy körtrapézt.
Megfogva a fém körívet, még mindig ugyanazzal a lendülettel meglökte magát. A trapéz elindult, felfelé ívelés közben balra kezdett el pörögni. Die kivárta amég Gabriellel szinkronban nem kezdenek el mozogni a trapézon, majd fejét enyhén oldalra biccentve jelzett a fiúnak hogy kész.
Leon odalent felvonta szemöldökét. Ilyen kicsi mozdulatokból árulják el, hogy mit akar a másik? De nem ez volt az egyetlen döbbenete. Mély levegőt vett, ahogy szemei kitágultak. Sira egyre izgatottabban markolászta Mia felsőjén az anyagot.
A két fiú egyszerre lendült –a saját maguknak megfelelő – hátrafelé, majd belendítettek az Arany Főnixhez. Nagy sebességgel felvették a lengést, miközben a trapéz ég mindig körkörösen forgott, majd kezükkel újra-újra fellökve magukat kézenállásba, saját tengelyük körül spirálosan forogtak. Mikor elérték a holtpontot, egyszerre kezdtek el szaltószerűen mozogni, majd egymás mellé érve, egyik kezükkel a másik vállát, másik kezükkel a másik fiú derekát markolták meg. Eközben már 15 méterre voltak a trapézok leengedésétől, majdnem a színpad tetejét súrolták. Gabriel kezdte a spirálos forgatást, majd nagy sebességgel zuhanni kezdtek, miközben forgási sebességük egyre gyorsult.
Gabriel a zuhanás végén épphogy  be tudta akasztani lábát egy trapéz rúdjába, de nem volt idő pihenni, még ezzel a lendülettel lökte el magától Diet, aki rálépve még egy körtrapézra, még feljebb lendítette magát, majd végül olyan magasra ívelt ugrása, hogy egyszerűen rá tudott lépni a trapézokat tartó, a színpad kupolájában található állványzatra.
Gabriel egy kifeszített kötélre ugrott át, majd szaladt végig rajta, közepére érve felugrott, és pár szaltót megejtve ívelt feljebb és feljebb ugrása.
Eközben Die zsebre tett kézzel sétált végig az állványzaton, Gabrielen tartva szemét, majd mikor látta, hogy elért alá, játszi könnyedséggel leugrott a csaknem 60 méter magasan található vasszerkezetről. Még mindig zsebre tett kézzel zuhant, habár most nem fejjel lefelé.
Soranal ez volt az a pont, amikor felébredt benne, hogy ez a két fiú most fog meghalni. A kifeszített kötelet jobb ívesen elhagyták, és csak egy trambulin volt porondon, az is pont a nézőket és az artistákat elválasztó kis korlát mellett. Elengedte Miat, és szinte fellökve a rendezőt dobbantott az ugróasztalra, és felfelé szállt, majd elkapott egy trapéz rudat és a két fiúra nézett. Szája kinyílt. Nem akarta elhinni, amit látott. 
Gabriel és Die, zuhanás és ugrás közben találkoztak, majd Die a gravitáció törvényeinek ellentmondó módon, megfogta Gabe övtartóját, és teljesen saját mellkasához húzva a fiút, fellépett a pont mögöttük lévő trapéz rúdjára.
Mély levegőt vett, hogy rendezze légzését. Kaján vigyorral nézett le a lent lévőkre. Diadalittas mosollyal fordult Gabehez, majd mikor a fiú értette a célzást, félszegen lehunyt szemmel nézett rá. Sorat kirázta a hideg ettől az arckifejezéstől. De lassan döbbenete helyett egy másik érzés kerítette hatalmába. A döbbenet és az undor egyszerre keveredett benne.
Die és Gabriel egyszerre hajoltak egymás felé, majd Die volt az, aki hamarabb szájon csókolta a másik fiút. Nem érdekelte hogy ki mit fog gondolni. Egyszerűen be akarta bizonyítani mindenkinek: őrájuk itt szükség van! Bármi áron, de ha nem az lesz, amit ők akarnak képesek a botrányra bármikor, és bárhol. Elengedte Gabriel ajkait, majd a fiú szemébe nézett, aki csak bólintott, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga történt volna leugrott a trapézról, és pár nyújtott szaltó után talpra érkezett. Felvont szemöldökkel nézett a kábult tömegre.
Leon tenyerébe ejtette homlokát, nyílvánvalóvá téve szánalmát, és most őszintén sajnálta magát, amiért a Kaleidohoz jött. Kalos narancssárga napszemüvegén keresztül is lehetett látni döbbent arcát, Jean majd el süllyedt szégyenében, hogy fia ilyet mert tenni. Mia kezéből kiesett a vázlatfüzet, Ana szája kinyílt, May pedig semmit nem értően nyögött egyet.
 - Ez… ez… - Soranak mind a két kezével meg kellett fognia a trapézt tartó szárat, hogy le ne essen. – EZ UNDORÍTÓ! – kiabálta végül teljes erejéből. Die felvonta szemöldökét.
 - Ez kérlek szépen nem undorító, ennek több köze van a bátorsághoz. – a fény a nap pont a háta mögött ragyogott, és így is Sora feletti trapézon állt, így a lány méltósággal érzethette magát kisebbnek.
Die sziluettjét átvilágította a nap, a fekte rövid ujjú, és bőrnadrág, ahol a nap érte barnás színben ragyogott.
 - EZ FERDE HAJLAM! TI BETEGEK VAGYTOK! – Sora ki volt bukva. Japán származású lévén, nem csak keményebben volt nevelve, hanem jobban is elítélte  a melegeket. De Sora is, és a kedves olvasó is téved. Die nem homoszexuális, egyszerűen beképzelt…és a nagyzolási mániájával bárkit az őrületbe kergetne. És ő ezzel tisztában volt, épp ezért sóhajtott. – És egyben… japánban az ilyeneket bűnösöknek ítélik – mondta lehajtott fejjel, szinte csak magának.
 - Mondtam. Ez bátorság kérdése. Te pofázol itt nekem, hogy ilyen undorító, meg, olyan de figyu, kiscsaj! – majd egy szaltósorozattal Sora elé érkezett, és rálépett arra a trapézra ahol a lány állt.
Másfél fejjel volt nagyobb nála, a fényviszonyok még mindig hátborzongató hatást tettek neki, és Sora nagyot nyelt.
 - Lássuk mennyire vagy bátor! – ördögien mosolygott, miközben csak egyik, bogárfekete szeme látszott. Sora zuhanni kezdte, Die ellökte őt magától.
A lányon egy nagyon furcsa érzés fogott, miközben az esésének a szele a haját a szemébe fújta. Mintha Isten egy angyalát taszítaná el magától. Elesettnek, gyengének és tehetetlennek érezte magát. Die a trapézon állva, úgy hogy a nap még a körvonalait is átvilágítja, tényleg túlvilági fényben ragyogott. Olyan volt… olyan volt… mint Isten legelítéltebb angyala.
Sora lehunyta szemét, és várta a becsapódást.  Gondolatban egész élete lepergett előtte, de úgy érezte akárhány képkockát lát, a végén mindig csak Die jut az eszébe. Magabiztosan és ördögien mosolyogva, és lesütött róla, hogy amit ő csinál, abban biztos, és abba nem is kezd bele amiben látja hogy veszít.
Lehunyt szemekkel készült a fájdalomra, arra, hogy a máskor oly barátságos színpad porondja lesz a végzete, mint már más artistáknak is…
 Ám nem….Gabriel még időben elkapta, és a nézőtérre vitte, majd letette egy székbe a pislogó lányt. Hallható volt, ahogy Die idegesen csettint nyelvével. Legyintett majd Gabriel mellé ugrott egyenesen a trapézról, Biccentett, hogy haladjanak. Az ott lévők utat engedtek nekik, senki se mert tiltakozni. Dieból áradt az idegesség, és a belőle áradó rosszindulat szinte betöltötte az egész színpadot.
A nézőtér kiürült, már csak Sora állt ott, és Die szavai visszhangozta fejében. Önmagában ismételte  mondatot: „Lássuk mennyire vagy bátor!” és ő feladta. Egyáltalán nem próbálta meg tompítani esését, egyáltalán nem akart változatni sorsán… egyszerűen… egyszerűen… hagyta hogy az ár magával sodorja.
 - Hé, hé… - egy lány szólította meg, Sira odakapta fejét. A lánynak fekete haja volt, bubifrizurája, mely nyakától fokozatosan hosszabbodott, frufruja egyenes volt. Szemei barnák voltak.
 - Hm? – nézete meg jobban a lányt.
 - Ugye tudod, mennyire magadra haragítottad? – Soranak nem kellett találgatnia, rögtön tudta hogy Diera gondol.
 - Ki vagy te?
 - Én? Én Chenille Rouge vagyok. Gabriel hívott hogy gubanc van, és hogy beszélgessek egy el kislány fejével. – majd a megszeppent lány elé lépett, és tenyerét annak térdére helyezve közel hajolt az arcához. Mélyen a szemébe nézett – Te vagy Sora Naegino?