- Jó. – bólintott barátnőm. – Jó éjszakát. – búcsúzott a fiúktól, majd elindultunk a faházunk felé. Amint beléptünk a faház biztonságába, azonnal bezártam magunk mögött az ajtót, majd a kulcsot, az éjjeli szekrényemre tettem.

- Jó éjszakát. – búcsúztam barátnőmtől, majd lefeküdtem az ágyba és betakaróztam. Meleg volt, mégis rázott a hideg. Órákig forgolódtam, mikor végre sikerült álomba szenderednem.

Reggel a telefonom csengése keltett, ugyan is ébresztőre állítottam, hogy nem késsük le a reggelit. Fáradtan nyomtam le a csörgő, rezgő készüléket, majd felültem az ágyamon.

- Kaori, ébredj, fel kell kelni, különben lemaradunk a reggeliről. – szóltam oda, kissé hangosan, hogy barátnőm felébredjen.

- Tudom. – ült fel Kaori, miközben a szeméből próbálta kidörzsölni az álmosságot.

- Megyek, veszek egy gyors zuhanyt. – mondtam, majd már el is tűntem a fürdőben. 10 perccel később, Kaori fürdött, míg én a szekrény előtt álltam, és alkalmas ruhát kerestem, a reggelihez. Végül is egy tengerkék nyári ruha mellett döntöttem, hozzáillő lapos talpú, bokára kötős szandállal. Mire elkészültem, barátnőm is kijött a fürdőből, és ő kezdett kotorászni a szekrényben. Én addig visszamentem a fürdőbe és megfésülködtem, majd feltűztem a hajam, három aranyozott hajtűvel. Mikor kiléptem, megláttam barátnőmet, aki egy piros halásznadrágot és egy kék toppot viselt, egy kék tornacipővel kiegészítve.

- Remek, akkor akár mehetünk is. – léptem az ajtóhoz, majd már ki is léptem rajta.

- Hova sietsz ennyire? – jött ki utánam barátnőm, majd bezárta a házat, és eltette a kulcsot.

- Éhes vagyok, mit gondoltál? – kérdeztem nevetve, majd megragadtam a karját és nevetve húzni kezdtem a fő épület felé. Mikor odaértünk, a tanárnő mosolyogva vette tudomásul, hogy jól érezzük magunkat.

- Miss. Naegino, megkérhetném, hogy keltse fel, mr. Oswald-ékat, ugyan is még nem jelentek meg. – kérte kedvesen Michelle kisasszony.

- Muszáj? Nem mehetne Miriam? Ő úgy is oda van Leon-ért! – kértem, de nem hatott. Így végül beletörődve a sorsomba, visszaindultam a faházakhoz. ,, Ezt nem hiszem el! Ha lekésem miattuk a reggelit, véres lesz a bosszú!” dühöngtem magamban, majd mikor a faház elé értem, teljes erőmből elkezdtem püfölni az ajtót.

- Hétalvók!! Ébresztő!!! Vonszoljátok ki magatokat, reggeli!!! – ordítottam torkom szakadtából, miközben folyamatosan ütöttem az öklömmel az ajtót.

- Nos, miss. Naegino ébresztési módszere, határozottan érdekes. – jegyezte meg a tanárnő.

- Hát igen. Azt hiszem a fiúk, nem felejtik el ezt az ébresztőt. – válaszolta halványan mosolyogva Kaori.

Legalább 5 percig dörömböltem, mire végre kinyílt az ajtó, és felbukkant mögötte Leon, egy szál fekete alsónadrágban.

- Mi van? – kérdezte kómásan, miközben összeszorította a szemét, mert zavarta a napfény.

- Az van, ha miattatok lekésem a reggelit, akkor végetek! – ordítottam mérgesen. – Egy szóval, takarodj öltözni, és keltsd fel a haverjaidat. – dühöngtem egy kicsit.

- Nem hiszed, hogy ezek után bárki is képes lenne még aludni. – lépett az ezüsthajú mellé Alex.

- Remek. – mosolyodtam el. – Akkor öltözzetek, és a reggelinél találkozunk. De azt javaslom, siessetek, különben lekésitek. – gúnyolódtam majd visszasétáltam a fő épület elé.

- Mindjárt jönnek. – nyugtáztam a tanárnőnek, aki bólintott, majd beengedett minket reggelizni. Alig kezdtünk hozzá, felbukkant a három mormota, akik úgy festettek, mint az alvajárók.

- Kösz az ébresztést mon cherié. – vigyorgott rám morcosan Leon.

- Nincs mit, máskor is szívesen. – vigyorogtam gonoszan, majd visszafordultam barátnőmhöz. Sietve elfogyasztottuk a reggelit, de mielőtt távozhattunk volna, a tanárnő figyelmet kért.

- Beosztottunk titeket, 3 fős csapatokba. Így fogjátok teljesíteni a versenyben lévő feladatokat. De lesznek egyéni gyakorlatok is. A csoportok a következők. – jelentette be miss. Michelle. Az ezt, követő csoportokat, Kaori és én beszélgetéssel töltöttük, egészen addig, míg meg nem hallottam a nevem.

– A 15-ös csoport, miss. Manami, mr. Oswald és mr. Mcdowel. - jelentette be a tanárnő. - A 16-os csoport Miss. Naegino, mr. Xanders, és miss. Leroys.  – olvasta fel a tanárnő az utolsó csoportot.

- Ez nem lehet igaz. – nyögtem fel elkeseredetten. – Ugye, ez valami rossz vicc. Kérem, mondja valaki, hogy ez nem igaz.

- Hát, úgy fest a dolog, hogy a tanárnő nem viccel. – szomorkodott Kaori.

- Hogy kerülhettünk külön csoportba?? Ráadásul, hogy foghattam ki, azt a hisztis libát? – kérdeztem, miközben úgy éreztem, rám szakad az ég.