|
In the school
2008.03.11. 14:16
Mikor reggel Matt felébredt, egyből bejött a szobámba felkelteni. Arcára egyszerre ült ki harag és döbbenet, mikor meglátta, hogy Daniel az ágyamban fekszik. Pedig tényleg nem történt semmi, csak szükségem volt valakire.
- Nem vagy normális- dühöngött bátyám és elhagyta a szobát.
Hárman együtt mentünk suliba. Matt egész úton szinte hozzám se szólt, még mindig haragudott, csak épp azt nem tudom pontosan, hogy miért. Mivel nem akartam összefutni senkivel, egyből bementem a termünkbe. Semmi kedvem nem volt beszélgetni és ezt Sophie is észrevette, így nem nyaggatott. Ebédszünetben már az asztalnál ültem, mire megjött Brian.
- Nem értelek Jen - szólt a fiú.
Dühösen felálltam és odamentem az ekkor érkező bátyámhoz.
- Mi lenne, ha legközelebb, akkor ítélkeznél, ha már tudod, mi történt?! - kérdeztem idegesen. - De talán jobb is így... Ha mindenki után nem fog annyira fájni a búcsú - mondtam, majd otthagytam és szinte evés nélkül kiviharoztam a teremből.
- Mi történt? - hallottam még, ahogy Michael megkérdezi, majd az ebédlő ajtaja becsukódott mögöttem.
A választ már nem hallottam, felrohantam a tetőre. Pár perccel később Mike jött oda hozzám.
- Matt azt állítja, hülye vagy.
Megrántottam a vállamat, jelezve, nem érdekel.
- Mit csináltál?
- Nem érdekes - feleltem.
- De engem érdekel - súgta a fülembe.
Eddig háttal álltam Mikenak, ám most szembefordultam vele.
- Michael, kérlek, hagyjuk ezt! Mind a ketten tudjuk, hogy ebből sose lesz semmi... Én nem fogok beléd szeretni, mert nem tehetem.
- Miért nem tehetnéd? Mivel okozhatnál te nekem fájdalmat?
- Hidd el, nagyon meglepődnél... - suttogtam, szinte csak magamnak. - Kérdezd meg Mattet, mit csináltam, ha érdekel! - mondta és otthagytam.
Délután edzésen már szinte egyáltalán nem tudtam koncentrálni. Pedig eljött Michael is. Örültem, naná, hogy örültem, hogy még sem adta fel, de nem tudta erre figyelni. Sajnos másra sem. Gyakorlás közben gondolataim teljesen máshol jártak. Már vagy tizedszerre kellett megcsinálni miattam a Kék Tündért. Jason túl rendes vagy, hogy szóljon, de Leon nem tudta türtőztetni magát.
- Szedd már össze magad! Mi a francot csinálsz?! Mi van veled, Jen?!
- Ő biztos szívesen válaszol - mutattam az ajtóban álló Mattre, aki minden bizonnyal azt hitte, nem vettem észre, mert meglepődöttség ült ki az arcára, mikor rámutattam.
- Tudod Jen, nem érdekel, hol szúrod el az életed... de a húgom vagy - mondta és elment.
Edzés után még ott maradtam ugrálni. Nem bírtam koncentrálni, minden ugrásom eséssel végződött. Elegem volt az egészből és a karom már karácsony óta lüktetett.
- Nekem nem adod be, hogy csak a kezed miatt van ez az egész - jött vissza már átöltözve Michael, mikor egyik ugrásom után a hálóban feküdtem.
- Ha azt akarnám, ezt hidd, Leonnak is megmondtam volna - keltem fel és visszamásztam a trapézra.
- Miért nem mondod el? - kérdezte Mike.
- Nem gondolod, hogy elmondaná, ha akarná? - jött be Daniel.
- Mióta vagy itt? - kérdeztem.
- Elég régóta ahhoz, hogy lássam, mit művelsz - felelt Dan.
- Michael, miért nem tudsz megutálni? Minden könnyebb lenne... - suttogtam magam elé, majd ugrottam, de ismét a hálóban landoltam.
Dan szó nélkül kivett a hálóból és nem engedett el.
- Méra befejezted! - mondta határozottan. - Ne tedd tönkre magad!
- De még nem megy az ugrás - szólta, pedig ahogy ránéztem, már eszemben sem volt ellenkezni.
- Ma már nem is lesz. Ezzel többet ártasz, mint használsz - jegyezte meg Daniel, majd lerakott.
- Mi történt veletek? - kérdezte Michael. - Teljesen másképp viselkedtek, mint karácsonykor vagy szilveszterkor.
- Mondta már, ha érdekel mit csináltam, kérdezd meg Mattet! - válaszoltam ugyanabban a stílusban, mint a tetőn. - Egyébként pedig... el kéne fogadnod, hogy van, aki jobban ismer nálad - tettem hozzá gúnyosan.
- Igazán? Mégis hol volt Dan az elmúlt 2 évben? Mert én ott voltam, láttam min mentél keresztül, mit éreztélr30;
- Nem... Sajnálom, de te azt láttad, amit mutattam. Messze nem azt éreztem. Azt például tudtad, hogy öngyilkos akartam lenni, mikor megtudtam, költözünk? Matt vette ki a kést a kezemből, és nem mondtuk el neked... Szeretlek Mike... de én nem bízom az emberekben. Tudom, hogy ha így folytatom, egyedül maradok, de tudod mit? Én egyedül akarok maradni, akkor nem veszíthetek el senkit - mondtam és elmentem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
