|
In the school
2008.02.23. 12:56
Michael a kezembe nyomott egy papírlapot.
- Nézd át a műsort! Valószínűleg a sorrend meg a végeleges számok ott fognak eldőlni, de azért ez jó alap.
Olvasni kezdtem a lapon lévő kézírást.
"We are, Say it's possible, Fullmoon, I can't hate you anymore, Shy, Savin' me, Lonely day, Dead to the World, End of all hope, Can't stop lovin you"
- Szerintem jó lesz ez - mondtam.
- Hát akkor kezdjünk gyakorolni - szólt Jack.
Az összes számot végigjátszottuk és én pedig odaadtam a Say it's possible dob és basszusgitár kottáit.
Hamar elrepült ez az 1 hónap. Minden nap suli után edzés, aztán próba, és amikor csak lehetett, bementem Matthez is. Bátyám egyre makacsabbul ragaszkodott ahhoz, hogy járni fog, és egyre inkább úgy látszott, sikerülni fog neki, hiszen pár másodpercre ugyan, de már meg tudott állni. Jasonnek, Sophienak és Leonnak nem mondtam el, hogy fellépünk, gondoltam legyen meglepetés. A bálra a banda egy órával korábban jött, hogy még legyen időnk felkészülni és átöltözni. Kb. Negyed 9 volt, amikor az igazgató odalépett ez egyik mikrofonhoz.
- Örömmel jelentem be a ma este játszó zenekart. Íme, a Dark Temptation!
Mind kimentünk a színpadra. Tekintetemmel barátaimat kutattam. Láttam a döbbenetet az arcukon, mikor kiléptem a függöny mögül. Miután a taps elhalkult elkezdtünk játszani. Brian dobolt, Jack és Vanessa basszusgitározott, Michael, ha épp nem énekelt, gitárt fogott, Keyra végiggitározta az egészet, én pedig Mikehoz hasonlóan az ének és fekete elektromos gitárom között váltogattam. Az előre megbeszéltek szerint én az utolsó számban nem szerepeltem, így oldalról, a színpad széléről figyeltem az eseményeket. Michael énekelt. Hallgattam a tényleg szívbe markoló számat, majd megszólalt a refrén.
I love you (Szeretlek)
I have loved you all along (Mindvégig szerettelek)
And I miss you (És hiányzol)
Far away for far too long (Túl messze, túl késő...)
I keep dreaming you'll be with me (Azt álmodom, velem leszel)
And you'll never go (És sosem mész el)
Stop breathing if (Megáll az életem, ha)
I don't see you anymore (Nem láthatlak többé)
Michael végig engem nézett és egyre jött közelebb. A gitár és dob közjáték alatt bevitt a színpadra. Nessa nagyon segítőkészen a kezembe adott egy mikrofont. Mivel a szöveget nem tudtam, csak a refrént énekeltem. Szinte már csak magunknak szólt a dal, nem láttuk a közönséget, nem hallottuk a tapsot, csak egymást. Amikor a szám véget ért Mike odahajolt hozzám és lágy csókot lehet ajkaimra. Őszintén? Rendesen meglepett. Valójában mindig is tetszett, de mindig azt gondoltam, ő tipikusan az a fajta srác, akinek eszébe sem jutna kikezdeni egy barátjáéval. Erre most ott álltunk a színpadon, több száz iskolatársunk előtt és csókolóztunk. Amikor befejeztük, láttam Michael szemében azt a gyanús csillogást, miszerint készül valamire. Persze, gondolhattam volna mire, hiszen a tornateremben voltunk, az volt átrendezve a bál helyszínéül. Michael szerzett 2 dobbantót, melyek már a műsor eleje óta ott álltak a színpad végében. A srác kézen fogott, nekifutottunk a dobbantókhoz, onnan duplaszaltóval a földre érkeztünk. Hatalmas ujjongás és taps tört ki, mikor leérkeztünk. Kerestem Leonékat, de már nem voltak ott, mint az előbb. Tudtam mit fognak gondolni, hiszen azt mondtam én nem tudok újra szeretni, mégis olyan boldognak látszottam. De Michael ismer, tudja min mentem keresztül és azt is tudja, már nem tudok olyan szerelmes lenni, mint régen. Mike is látta rajtam, hogy keresek valamit.
- Mi a baj? - kérdezte.
Megráztam a fejem.
- Kimegyek levegőzni - súgtam a fülébe.
- Oké - felelt.
Átverekedtem magam a tömegen és kisétáltam a suli udvarára. Túl sokan voltak kinn, úgyhogy magányt keresve felmentem szokásos helyemre, a tetőre. A szél felborzolta kibontott hajamat.
- Csak te vagy képes december közepén egy szál pulcsiban kijönni a levegőre - terített rám egy kabátot Jason.
- Haragszol? - bámultam még mindig a semmibe.
- Kéne? - mosolygott. - Miért haragudjak rá, mert boldog vagy? Jen, ha szerelmes vagy, én miért haragudjak rád?
- Jase, nem vagyok szerelmes... Nem tudok az lenni... Már nem megy... - hajtottam le a fejem.
- Ez hülyeség - szólt valaki a lépcső felől. - Nem minden fiú olyan, mint ő... Sem én, sem Jason, Jack, Brian vagy épp Leon nem tenne ilyet... És ezt te is tudod...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
