|
In the school
2008.02.22. 07:44
- Az már nem sokat változtam azon, hogy hiú reményeket ébresztettél benne... Erre a barátságotok is rámehet, ugye tudod?
- Tudom...
- Miért csináltad? - ölelt meg Matt, mikor odahajoltam hozzá.
- Szomorú voltam és... jól esett, hogy valaki mellettem van... törődik velem...
Bátyám letörölte könnyeimet.
- Mutatni szeretnék valamit - mosolyodtam el újra.
- Lássuk! - nevetett Matt.
Kinyitottam az ajtót és bejöttek a többiek.
- Nem nézel ki jól, haver! - ment oda Brian.
- Jen, ezt hogy sikerült összehoznod? - kérdezte a beteg.
- Jöttünk a húgod után! - kacsintott Michael.
- Na, és hogy vagy? - érdeklődött Nessa.
- Jobban...Elég magatehetetlennek érzem magam...
- Hidd el, együtt érzek veled - feleltem mosolyogva.
- Ki vagy te, és mit csináltál a húgommal? Mióta tudsz te viccet csinálni a balesetedből?
- Amióta Mike feljött a suliban a tetőre...
- Jól hallottam?! Azt mondtad Mike?! Lehet, hogy nekem is kórházban kéne feküdnöd! - viccelődött Matt.
- Ha-ha... Naggggggyon vicces... - játszottam a sértődöttet.
Még jó háromnegyed órán keresztül beszélgettünk. Elmondtuk, hogy fellépünk karácsonykor. Kb. 8- kor távoztunk Matt szobájából, hagytuk pihenni. Mindannyian hazamentünk. Vetten otthon egy forró fürdőt és megpróbáltam aludni. Miután közel 2 órát forgolódtam, majd úgy döntöttem levegőzöm egy kicsit. Nem törődve a november közepén uralkodó hideggel, hálóingemben, úgy, ahogy voltam kimentem az erkélyre, mely a szobámból nyílt. A korlátnak támaszkodva néztem a máskor szúfolt utcát, amely most ürességtől kongott. Máskor nem érdekelt volna, hogy egy 2 napja ismert sráccal mi történik, de Jason más volt. Alig 48 órája találkoztam vele először és máris úgy éreztem, ismerem. És fájt, pokolian égette a szívemet, ami történt. Féltem, hogy annyi volt a barátságunk, búcsút mondhatok az együtt szereplésnek, elveszítem... örökre... Hülyének éreztem magam, hogy nem mondtam meg neki mér az elején, hogy bár őszintén szólva tényleg nagyon helyes, legyünk csak barátok. Hagytam, hogy megcsókoljon, elhiggye, én is ezt akarom és még viszonoztam is. Hiú reményeket keltettem benne, és holnap a szemébe kell néznem, edzenem kell vele. Bíznom kell benne, ahogy neki is bennem, ha elő akarjuk adni a Kék Tündért. Még egy óra múlva is csak arra tudtam gondolni, mekkora hülye vagyok... elszúrtam. Ha nem kezdtem volna fázni, alighanem álltam volna még ott egy darabig. Bementem a szobába és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megmostam az arcom és odamentem az ágyhoz. Bebújtam a takaró alá és igyekeztem elaludni. Közel egy óra próbálkozás után sikerült álomba szenderednem. Reggel 6-kor alig 3 és fél óra alvás után az órám ébresztett. Összekészülődtem és félve, rettegve, hogy találkoznom kell Jasonnel, elindultam a buszmegálló felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
