|
In the school
2008.02.17. 13:39
Jason még a száját is tátva felejtette, úgy megdöbbent.
- Te... itt laksz? - dadogta a hatalmas birtokon álló óriási házra mutatva, amely minden képzeletét felülmúlta.
- Igen - feleltem. - Na, te itt most letáborozol, vagy esetleg bejössz?
- Mi? Ja, persze, menjünk!
Amint bejutottunk a házba a nappali felé vettem az irányt és ledobtam a táskámat.
- Kérsz valamit inni? - érdeklődtem, mikor már a konyhában voltam - Teát?
- Az jó lenne... - válaszolta vendégem.
10 perc múlva két gőzölgő teával jelentem meg újra a nappaliban.
- Tessék - raktam le az asztalra.
- Köszönöm - mondta Jason, miközben leült a kanapéra.
Miután kezembe vettem a távirányítót, helyet foglaltam a fiú mellett és elindítottam a kazettát. A felvételen egy kék ruhába öltözött fiú és lány táncolt a trapézokon. Két, egymással szemben lévő rúdon álltak. A lány saját tengelye körül forogva leugrott. A fiú eközben saját trapézát fogva ellendült és a lányt elkapva elugrott a lány kiindulási rúdjára. A kb. 13.14 éves lány másfél szaltót téve a levegőben az eggyel lejjebb lévő trapézra érkezett kézenállásba, majd onnan karizomból fellökte magát a fiúig, aki ellendült a rúddal és továbblökte őt a feljebb lévő trapézra. A lány onnan fejjel előre elugrott zsugorban szaltózva, eközben a fiú is forogva saját tengelye körül elugrott és egyszerre érkeztek a középső trapéz fölé, ahol függőlegesen együtt forogtak tovább és végül leérkeztek.
- Ez.... csodálatos - ámult Jason. - Mikor készült a felvétel?
- 3 éve - válaszoltam.
- Te ezt 3 éve így megcsináltad?! - hüledezett a fiú.
- Igen...
A kazettát nem állítottam le, nem tudtam mi jön utána. Mikor megláttam, mit csinálunk Mattel a felvételen, egyből teli lett könnyel a szemem.
- Mi a baj? - kérdezte a szőke srác.
- Nézd! - szóltam neki, mire ő a TV felé fordult.
Jason is azonnal felismerte, ugyanaz a gyakorlat volt, amit tegnap csináltunk. Egy sikítás, kiáltások hallatszottak, majd a lány ájultan terült el a földön. A felvétel ekkor megszakadt, kikapcsoltam. Ekkor már megállíthatatlanul folytak könnyeim.
- Jen - szólított meg Jason.
Odafordultam, ő pedig letörölte a szememtől államig végigfolyó vízcseppeket. Végigsimított arcomon és egyre közeledett. Már csak pár milliméter volt köztünk, de azt is pillanatokon belül megszűntette és megcsókolt. Az se tudtam mit csináljak. Aztán magam sem tudom, miért, de viszonoztam. Már lassan egy perce folytattunk ezt a tevékenységet, mikor végre észbe kaptam.
- Én... ez... nem... sajnálom... - suttogtam, mikor csöngettek.
Kimentem ajtót nyitni, ahol Michaellel és Keyrával találtam szemben magam.
- Gyertek be! - próbáltam mosolyt erőltetni magamra, de szememben még mindig ott csillogtak a könnyek.
- Mi a baj Jen? - aggódott Michael, miközben bejöttek.
- Se... semmi... - mondtam nem túl meggyőzően és visszaültem a kanapéra. - Michael, Keyra, ő itt Jason Knight. Jason, ők Michael Dawson, akit már úgy is ismersz és Keyra Baile.
- Nagyon örülök - mondta Jason.
- Én is - felelt a vállig érő, tépett szőkésbarna hajú lány.
- Nahát, Jen, mit nézel? - lelkesedett Keyra.
- Ne... - mondtam volna, hogy ne kapcsolja be, de már megtette,
Amint meglátta, mit is van a szalagon, egyből kikapcsolta.
- Sajnálom - suttogta, mikor meglátta, hogy előrehajtott fejemről, hajam takarásából folyamatosan potyognak a könnyek.
Már remegtem a sírástól, mikor Michael átölelt. Szorosan öleltem vissza a fiút. Ekkor megint csöngettek.
- Kinyitom! - pattant Keyra és rohant az ajtóhoz, ahol belépett a másik 3 csapattag.
Mindhárman bejöttek a szobába és kérés nélkül is csendben voltak.
- Nem lesz semmi baj - mondta Michael, miközben fejemet és hátamat simogatta.
- De már van.. - feleltem. - Köszönöm... Mike - bontakoztam ki a srác ölelő karjaiból.
- Tudod te mikor hívtál így utoljára? - mosolygott újra.
- Pontosan tudom... Két éve, a baleset előtt.
Letöröltem könnyeimet és a többiekhez fordultam.
- Ő Jason Knight - mutattam be a szőke, rövid hajú srácot. - Ők pedig Vanessa Trape, Jack Adams és Briant Brou, de őt már ismered.
- Nessa - fogott vele kezet Nessy.
A két fiú is követte a példáját.
- És ő is itt marad? - érdeklődött Brian.
- Nem... - felelt Jason. - Jen, én most megyek. Majd... találkozunk! - távozott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
