Leon vette a lapot. Teljesen megbabonázta a lány szépsége. Átkulcsolta két kezével a derekát és szorosan magához ölelte, majd felkapta. Sora mindeközben egyik kezével a nyakát és a hátát simogatta a fekete póló alatt, míg a másikkal az izmos mellkast.  Eközben érzékien a füle tövébe csókolt végül harapdálni kezdte az érzékeny fülcimpát. Leon beleborzongott a forró leheletbe és az érintésekbe, miközben arra koncentrált, hogy a karjaiban tartott lánnyal együtt feljusson a lépcsőn, s azt követően az egyik szobába.

°         A folyosó végén jobbra – lehelte Sora a férfi fülébe, mikor felértek. Mindeközben úgy helyezkedett, hogy két lábát Leon lába köré tekerte, a feneke alatt, ezáltal megnehezítve a menést és növelve a vágyat, amikor ágyékuk összeért, melyhez egyre keményebben dörzsölődött. 

A lány érezte a férfi feszülő nadrágján keresztül a megkeményedett botot, mely az ő vágyát is növelte, de igyekezett uralni testét. Lassan elkezdte mozgatni a csípőjét körkörösen, majd fel-le, mintha épp meglovagolná. Eközben nyelvét végighúzta a nyakán, majd a kulcscsontján félretolva a pólót. Leon felnyögött az élvezettől miközben erőteljesen belemarkolt a lány fenekébe és még jobban magához szorította, hogy fokozza az élvezeteket. Majd beleörült a gondolatba, mikor érzékelte a kezével, hogy a ruha felcsúszott ezzel közszemlére téve a gyéren megvilágított folyosónak és kezének Sora csupasz, formás és feszes fenekét.

A lány feltűrve a fekete fölsőt végigkarmolt a férfi izmos hátán hátradobva fejét, amikor megérezte az ujjait a tangálya vékony anyagán keresztül. Halkan felnyögött, amikor Leon a nyakát vette célba fogaival gyengéden harapdálva az érzékeny bőrfelületet, majd erőteljesen szívni kezdte, miközben félszemmel a folyosót nézte. A szeme diadalittasan felcsillogott, amikor meglátta azt az ajtót, mely abba a szobába vezetett, melyről a lány mesélt. Hátát neki vetve az ajtónak belökte azt, majd a kanapé felé vette az irányt, amikor megpillantotta az egyik fal mellett a tükör előtt a kopottas zöld színű bútort.

Sorat még mindig a karjaiban tartva ült le, kinek ruhája ennek következtében még feljebb csúszott. Éhesen és vágyakozva nézett végig a lány testén, mikor elvette ajkait a nyakáról, ahol ott maradt a nyoma.  Elégedettséggel töltötte el a látvány, amint tekintetével végigpásztázta mellei vonalát, melyet a vékony fekete ruha épphogy csak takart, ezzel megmutatva a gömbölyű és formás halmokat. Ujjait gyengéden és vágyakozva húzta végig a lány jobb mellén, miközben másik kezével a hátát fogva tartotta az ölében, aki karjait a férfi nyaka köré tekerte. Megremegett Leon érintésétől, aki további felfedezést tett a testén befelé haladva a mellek közti találkozásáig. Majd útját lefelé vette egészen a köldökéig, a nőiesen kockás hason keresztül, melyet a mély kivágás tett lehetővé. Tekintete eközben az izmos és formás combjára tévedt és haladt egyre feljebb, míg el nem ért a két comb találkozásáig. Az ágyékáig, melyet az átlátszó fekete csipkés tanga fedett. Leon szeme felcsillant örömében és vágyában, mikor felfedezte, hogy a vékony anyag mögött csupasz a bőrfelület. Szerette, sőt el is várta, hogy egy nő ágyéka teljesen sima legyen. Érzékien simított végig a lány lába között, miközben Sora vágytól fűtött szemébe nézett, majd közelebb hajolva meg akarta csókolni őt, de ő kitért a csók elől.

Sora félretolva Leon kezét a derekára tette, majd a póló szélét megfogva elkezdte feljebb húzni. Ujjai épphogy csak érintették a férfi oldalát, aki egy percre sem vette le tekintetét a lány igéző gesztenyebarna szeméről, kinek teste egyre jobban remegett a visszafojtott vágytól és szenvedélytől. Sora felemelve a férfi karját levette róla a fölsőt, majd félredobta. Körmeit érzékien végighúzta Leon izmos mellkasán és hasfalán, miközben ajkai közeledtek felé. A férfi ismét megpróbálta megcsókolni, de a lány ezúttal is kitért előle és belecsókolt a fülébe és nyakába, majd felemelkedve öléből megállt előtte.

Leon éhesen nézett végig rajta újra és újra, miközben ágyékában egyre csak növekedett a vágy, mely nem kerülte el Sora tekintetét, melynek következtében érzékien végignyalta ajkait. A férfi nagyot nyelt ettől a mozdulattól és hirtelen utánakapott, de a lány időben kitért előle. Leon le akarta tépni Soraról az álarcot, hogy végre teljes valójában láthassa a gyönyörű arcot, mely a titokzatosság bűvkörébe vonta őt, s amely még izgalmasabbá tette a helyzetet. Legnagyobb csalódására ismét kudarcot vallott, ezért feladva vágyait kíváncsian és éhségtől izzó szemekkel figyelte Sorat, mialatt kezével dörzsölte keményedését, hogy így enyhítsen fájdalmasan lüktető erekcióján.

Sora megérezte ezt és érzéki mosolyra húzta ajkait, míg lassan, de határozottan lejjebb húzta a ruhát. Karjait felemelve az álarcra tette kezét, mire Leon tekintete várakozóan csillogott fel, majd a lány egy hirtelen mozdulattal a szürke színű oszlophoz érkezett, mely mögötte volt.  Hallotta a lentről felszűrődő zajt, melyre lassan elkezdett táncolni. Lábát felemelve az oszlopra helyezte, majd megemelve a másik lábát körbe fordult háromszor. Végül hátradobva fejét felső testével együtt csípőjével körözni kezdett ágyékát erőteljesen odanyomva a fémrúdhoz.

Leonnak nagyon tetszett a látvány, de egyben féltékeny is lett a tárgyra, amiért részesülhet ebben a gyönyörben és nem ő maga, amire most még jobban vágyott, mint eddig valaha. Vágya egyre csak növekedett, miközben figyelte a lányt, aki most háttal állt neki, csípőjét és fenekét egyszerre mozgatva lefelé haladva, míg már guggolt. Majd hirtelen kinyomva fenekét emelkedett fel, mellkasát a rúdnak nyomva. Közben a ruha szoknyarésze felcsúszott Leon elé tárva formás és feszes fenekét, a combja között találkozó kis háromszöget. Szinte látta, ahogy a két melle között eltűnik az oszlop egy része, ahol szívesebben látna valami mást, melyet most kezével igyekezett egyre jobban csillapítani az édes mégis kínzó fájdalmat, mely egyre nagyobb méreteket öltött.

Sora lassan megfordulva elindult a férfi felé. Szemük egybefonódott. Testét szinte perzselte a ködös és sötét tekintet, majd lejjebb nézett és ajkait gonosz mosolyra húzta. Nyelvét kidugva nedvesítette be kiszáradt ajkait, miközben lassú, komótos léptekkel közeledett felé. Tekintetét egy percre sem vette le a nadrágról, mely szinte sártorszerűen ölelte körbe a kőkemény ágyékot.

Leon agya végképp elborult. Mint vadállat kapott Sora után és rántotta magára, durva, kemény, követelőző mégis puha ajkaival elnyelve a lány meglepett és döbbent nyögését. Míg egyik kezével a lány fejét tartotta, hogy mélyítse a csókot, addig a másikkal bal mellét kezdte keményen masszírozni félretolva az alig takaró kis anyagot, mely a formás kebleket fedte. Ezalatt Sora sem tétlenkedett. Vágytól remegő kezekkel gombolta ki a férfi nadrágját és diadalittasan felsóhajtott, amikor megérintette a pulzáló hímtagot. Leon enyhén beleharapott a váll és a nyak közötti kis völgybe, mikor megérezte a vágytól forró apró kezet. S újult erővel szívni kezdte a nyakát, melyet már korábban megjelölt, így elfojtva a kitörténi készülő nyögéseit.

Sora füleit egy távoli, számára ismeretlennek tűnő hang ütötte meg, miközben hosszú, gyakorlott ujjakat érzett az ágyékán, melyek szakszerűen tolták félre az apró tangát. S egy ujjat, melyet lassú, de határozott mozdulattal húztak végig a gyönyör nedveitől sikamlós, remegő kisajkain. A lány megpróbálta figyelmen kívül hagyni a zajt, de ez lehetetlennek tűnt, amikor az egyre erősödött. Ráismert telefonja csengésére, de nem foglalkozott vele. Szemét behunyva, fejét hátradöntve élvezte az ujjakat, melyek már a hüvelyében jártak. A forró és nedves nyelvet, mely a sötét, kemény mellbimbóját kényeztették. Majd hirtelen csattanva nyíltak ki, amikor eszébe jutott valami.

°         Vá… vá… várj egy… kicsit… - szólalt meg remegő hanggal és próbálta eltolni magától, mire Leon csak morogva adott hangot nem tetszésének és nem engedte ki kezei közül.

Sora fejével jobbra fordult, ahonnan a zajt is hallotta és tekintetével végigpásztázta a kis helységet. Szerencséjére a táskája pont a közelében volt, a kanapé sarkában. De így is nagy nehézségébe került, mire megszerezte Leon ostromának köszönhetően.  Remegő kezekkel halászta elő a mobilját, míg légzését próbálta rendezni, kevés sikerrel.

o       Ha… halló? – emelte a füléhez és nyögött a kagylóba, amikor a férfi beleharapott az alsó ajkába, nem tetszését kinyilvánítva. – Nem… nem zavarsz… - próbált uralkodni hangján. – csak… csak… gya… gyako… roltam. – vette egyre szaporábban a levegőt, mikor Leon az egyik legérzékenyebb pontját vette célba, a fülét és ujjai egyre hevesebben jártak forró barlangjában, míg hüvelykujjával a csiklóját kezdte megközelíteni. – Mi? – halt el hangja a döbbenettől és az élvezettől. – Má… máris… me… megyek! – elfojtva egy sikolyt, mikor Leon rátalált céljára.

Megpróbálta gyorsan rendezni gondolatait, a hívásra koncentrálva, figyelmen kívül hagyva a forró érintéseket, a szenvedélyes csókokat, melyek szinte lángra lobbantották felhevült testét. A férfi kezét elhúzva ágyékától, felkapta a táskát.

o       Később folytatjuk kedves… - lehelt forró csókot a férfi ajkaira és felállva, kirohant a szobából, mielőtt még Leon visszatarthatta volna.

  Leonnak beletelt pár percbe mire felfogta, hogy mi is történt az imént. Tekintete ködösen járt körbe, elhomályosítva látását. Elméjébe lassan tért vissza az értelem, majd hirtelen elöntötte a düh és csalódottság, amiért így felültették. Gyorsan felpattanva a kanapéról, magához vette pólóját és elhagyta az öltözőt, melynek ajtaját becsapta. Szeme rögtön megakadt a vészkijáraton, mely pont vele szemben volt. Teketóriázás nélkül nyitotta ki és hagyta el a klubbot, ahol még javában tartott az éjszakai élet.

Sora eközben már a kocsijában ült és a barátnője felé tartott. Szíve még mindig hevesen vert, ágyékában forróságot érzett. Egyszerre volt csalódott és megkönnyebbült. Egyáltalán nem így tervezte ezt az éjszakát. Úgy gondolta, hogy egy kicsit megleckézteti Leont az elmúlt egy év miatt. A magány miatt, melyet a férfi öntudatlanul is okozott. Tudta, hogy nem ő tehet róla, hogy nem ő a hibás azért, hogy beleszeretet. Mégsem tudta megállni, hogy ne fizessen vissza azért a szenvedésért, fájdalomért, melyet a távozása óta érzett. Pár perccel később meg is érkezett a kívánt célhoz. Gyorsan kipattanva a kocsiból, beszáguldott az épületbe és bekopogott a kilences számú ajtón.

o       Sora! – szólalt meg egy halk, sírós hang nem sokkal később.

o       Jézusom Kristen! – vált aggódóvá a hangja, mikor meglátta a monoklival díszített szemét és vérrel száradt ajkait, arcát. – Mi történt? - kérdezte a kanapéhoz vezetve, miután becsukta az ajtó.

o       George… - szólalt meg rekedtes hangon és folytatta elfojtva feltörni készülő zokogását. – megint részegen jött haza. Nem szóltam ezért, de akkor… akkor… - csuklott el hangja az emlékek hatására. – megláttam a rúzsfoltokat a nyakán és a gallérján, amit már nem hagytam figyelmen kívül. Mire… mire ő megütött és… és azt üvöltötte, hogy az nem az én dolgom… hogy… hogy ne avatkozzak az életébe, miközben csak ütött és rúgott. – zokogott fel végül és borult Sora karjaiba, aki döbbenten hallgatta és figyelte őt. Szemeiből csöndesen, észrevétlenül folytak a könnyek. Így ültek percekig, mialatt a lány dörzsölte a hátát és duruzsolt a fülébe, hogy így vigasztalja.

o       Figyelj ide, Kristen! – szólalt meg Sora mikor már csak szipogott. – ez így nem mehet tovább! – fogta két kezébe feldagadt arcát és nézett mélyen szemébe. – Most azonnal eljössz hozzám és soha többé nem kell ide visszajönnöd. Rendben? – s ő csak bólintott belegyezésként. – Gyere! Menjünk! – állt fel magával húzva Kristent.

o       Várj! Csak összeszedek néhány…

o       Nem szükséges. – vágta el Sora a lányt. – Majd adok néhány ruhát neked és holnap az edzések után elmegyünk vásárolni. – fejezte be ellentmondást nem tűrően.

Fél órával később meg is érkeztek a házához, ahol bevitte az egyik vendégszobába, majd gyorsan a kötszerékért ment. Mialatt a lány aludt a kimerültségtől, addig Sora lemosta a vértől maszatos arcát és bekente fertőtlenítővel. Óvatosan megvizsgálta testét újabb sérülések után kutatva, de szerencsére csak kisebb horzsolások és zúzódások voltak. Végül kimerülten zuhant az egyik fotelba az ágyhoz közel és vigyázott barátnője álmára. Tudta, hogy hosszú éjszaka áll még előtte, hisz nem ez az első eset, hogy ez történt. Ilyenkor barátnőjét mindig rémálmok gyötörték. De nem is tudott volna aludni a mai este után, hisz mindezek ellenére is csak Leon járt a fejében és az, ami kettejük között történt ill. ami lett volna, ha nincs az a bizonyos hívás. Újra erőt vett rajta a csalódottság, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is kergette.

 Másnap már kora délelőtt Kalos irodájában volt főnöke hívásának köszönhetően. Soran egy piros és fekte kockás szoknya volt, mely combközépig ért, s melynek alja fodros volt. Hozzá egy fekete pánt nélküli topp, mely a köldökéig ért. A fölső bal mellrészén egy ezüst rózsa volt, és amelynek ezüstös szára a top aljáig ért, a köldöke felé mutatva. A köldökében egy apró piercing, melyben egy rózsaszínű kő volt. A nyakára egy vékony anyagú kendőt tekert, mely lazán megkötve fedte be a lila foltot, amely Leonnak volt köszönhető. Végül pedig egy szintén fekete magas sarkú szandált vett fel hozzá. Már mindenki ott volt, kivéve Leont, aki pedig mindig a pontosságáról volt híres. Kezdtek egyre türelmetlenebbek lenni, hisz tíz perce vártak rá. Végül Kalos megelégelte a dolgot.

o       Sora! – csattant.

o       Igen, Főnök? – nézett a férfira, miközben az ablak mellett állt Leon egykori helyén.

o       Menj és hozd ide Leont! – utasította a fiatal lányt.

o       Rendben. – egyezett bele kelletlenül, hisz tisztában volt azzal, hogy nem érdemes erről vitatkoznia vele. A végén úgyis ő kerülne ki vesztesnek.

Eközben Leon külső szemlélő láttára mindenféle érzelem nélkül sietett az iroda felé, de belül majd szétvetette a düh. Nem elég, hogy az este faképnél hagyták, egy igen kínos helyzetben, de ráadásul még az erotikus, szexuális álmai is gyötörték, melynek két szereplője volt. Sora és az ismeretlen lány, akik az orgazmus pillanatában egybeolvadtak. Maga sem értette az álmát. Egyre gyorsabban közeledett úti célja felé, majd a következő saroknál, hirtelen a földre esett egy nagy erejű lendülettől, mely neki ütközött.

Sora gyorsan indult el, hogy mielőbb megtalálja Leont, de a következő pillanatban valami keményet érzett mellkasán, melynek következtében elvesztette egyensúlyát. De ahelyett, hogy hátraesett volna, előre dőlt két erős karnak köszönhetően, mely automatikusan tekeredett a dereka köré közben hatalmasat sikított. Két karját kinyújtva támaszkodott a földön, szemét becsukva ijedtében, míg lábait behajlítva terpeszben érkezet és valami puhát érzett combja és térde között.  Szemeit lassan kinyitva találkozott egy döbbent füstszürke tekintettel.

Leon pillantása elfelhősödött a szeme elé táruló látványtól és az éjszakai álmától, mely újra és újra lejátszódott elméjében. Ágyéka mocorogni kezdett, ahogy tekintetével lassan lejjebb haladt a szépen ívelő, karcsú nyakon, vállon majd megállapodott a mellein. Semmit nem hagyott a képzeletre. Torka kiszáradt, amint a formás és dús keblekre nézett és a két mell közötti völgyre. Kezeit öntudatlanul csúsztatta Sora selymes combjára, melyre ő megremegett, majd haladt egyre feljebb a szoknya alá. Szemeivel felfele kezdett nézni, hogy tekintetük ismét összekapcsolódjon. De akkor valami megfogta a figyelmét, miközben egy kép villant elméjébe az éjszakából. Szemeit összeszűkítve, jobb karját felemelve, hirtelen lerántotta Sora nyakáról a kendőt, feltárva a szép nagy lila foltot.

o       Mi a… - tette fel döbbenten kérdését mélyen a szemébe nézve, kinek tekintetet félelemmel telt meg. Mint egy riadt őzike, mely hirtelen fényszórók kerettűzébe kerül. S amely csak fokozódott, mikor meghallott egy másik igen dühős hangot.

o       Sora! – kiáltotta egy férfi.

Folyt.