|
In the school
2008.02.08. 16:30
Az órám hangos sípolásokkal jelezte, ideje lenne végre felkelnem. Kinyújtóztam égszínkéktakaróm alatt, majd szép lassan kimásztam az ágyamból. Egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt. Belenéztem a tükörbe és nyugtáztam magamban: rosszabb kinézetre számítottam. Kezembe vettem fekete fésűmet és elkezdtem kibogozni derekamat súroló vörös hajkoronámat. Alig 10 perc alatt végeztem a hajam ellen indított hadművelettel. Visszasétáltam a szobámba és kiválasztottam aznapi ruhámat, mely egy hosszú farmar és egy nyakba akasztós fekete póló lett. Gyorsan felkaptam a táskámat és már futottam is a buszmegálló felé. Megálltam a megállóban és vártam. Pár percen belül megérkezett a busz. Felszálltam, majd helyet foglaltam egy üres helyen.
~ Egy újabb unalmas nap egy új suliban ~ gondoltam.
Amint a sulihoz értünk besétáltam az épületbe. Egyből az igazgató irodája felé vettem az irányt. Illedelmesen kopogtam, majd miután megkaptam a várt választ, miszerint kerüljek beljebb, beléptem.
- Örvendek, a nevem Jennifer Morgan - mutatkoztam be.
- Üdvözlöm - köszönt vissza az igazgató. - Üljön le!
Én eleget téve a kérésnek, helyet foglaltam vele szemben.
- Miss. Pamela Davidson osztályába kerül, a 10/a-ba. És előző tanárai ajánlása alapján felvételt nyert az iskola artistái közé, tehát minden délután 3-kor várjuk a tornateremben.
- Köszönöm - mondtam.
- Rendben, akkor menjünk, lekísérem az osztályába.
Egy szinttel lejjebb mentünk, vagyis az emelet 5-ös terembe.
- Itt is vagyunk.
A diri bekopogott, majd benyitott és bement.
- Sziasztok! Szeretném nektek bemutatni új osztálytársatokat. Ő itt Jennifer Morgan. Kérlek, segítsetek neki beilleszkedni!
Én helyet foglaltam az egyetlen szabad helyen egy ezüsthajú lány mellett.
- Szia! Én Sophie vagyok - szólt a lány.
- Jennifer - feleltem.
- Öhm... Örülök, hogy összebarátkoztatok, de mi lenne, ha figyelnétek a történelemre is?
- Elnézést Miss. Davidson! - fordult oda Sophie.
Még volt egy angol, egy matek, egy földrajz és egy biológia óránk, majd következett az ebédszünet. Sophie ragaszkodott hozzá, hogy mellé üljek. Mi leültünk és pár perc múlva egy sötétebb, de szintén hosszú, ezüsthajú fiú csatlakozott hozzánk.
- Jennifer, ő a bátyám, Leon. Leon, ő itt az új osztálytársam, Jennifer Morgan.
- Helló - köszönt ridegen a srác, majd leült húga mellé.
- Szia - feleltem hasonlóan jó hangulatban.
Elkezdtük elfogyasztani a csöppet sem étvágygerjesztő ebédet. Alig jutottam el 5 falatig, megjelent egy rövid szőke hajú, kék szemű srác.
- Sziasztok! - huppant le a mellettem levő üres székre. - Ki vagy, kislány? - fordult felém.
- Jaj, bocs... Ő...
- Helló, Jennifer Morgan vagyok, Sophie osztálytársa - szakítottam félbe a hugicát.
- Én pedig Jason Knight, Leon osztálytársa.
- Tényleg, Jason, lett már új partnered? - szólt Sophie.
- Nem... De majd egyszer lesz...
- Miről beszéltek? - kérdeztem.
- Artista csoportról - felelt Leon közömbösen.
- Mindhárman tagjai vagytok?
- Igen - bólintott Jason.
- Még jó, hogy a volt sulim ezt is elintézte...
- Felvettek? - lepődött meg a szőke srác.
Én felelet nélkül bólintottam.
- És ma már jössz is? - érdeklődött Sophie.
- Igen - mondtam.
Csakhamar vége lett az ebédszünetnek.
- Na, sziasztok! Majd délután találkozunk - köszönt el Jason.
- Helló - válaszoltam.
Volt még egy kémia és egy fizika óránk, a hetedik óra végeztével pedig befejeződött a szenvedés és jött az, amire egész nap vártam, az artista csapat. Sophieval átöltöztünk, majd a tornaterem felé vettük az irányt. Pár perc múlva megérkezett az edző is, Mr. Smith. Mindenki elhallgatott és a tanárra figyelt.
- Bemutatom a csapat új tagját. Ő itt Jennifer Morgan - szólt az edző.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Mi lenne, ha tartana egy kis bemutatót, Miss. Morgan? Bebizonyíthatná, hogy vagy olyan jó, mint hallottam.
- Szívesen megmutatom, mit tudom - feleltem, majd a forgó-trapéz felé vettem az irányt.
- Tanár úr, miért nem állítja meg? Még mi sem mehetünk fel arra a trapézra! - mondta Leon.
Én gúnyosan elmosolyodtam, majd felmásztam a trapézra. Megfogtam a rudat, majd forogni kezdtem. Előadtam egy tökéletes Aranyfőnixet és leugrottam. Valaki tapsolni kezdett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
