Matt

„Az ember először azt hiszi, hogy megtalálta igaz szerelmét, az elsőt, a nagy Őt, az igazit. Persze néhány ember esetében ez teljesen igaz és életük végéig boldogak lesznek. De a másik féllel mi van? Egy idő után rájönnek, hogy párjukat félreismerték és hatalmasat csalódnak benne… Vajon számukra is eljöhet még az igazi, örök boldogság? Vagy örökké az első szerelmét fogja szeretni?” (Saját) 

Elmosolyodtam, ledobtam magam mellé a táskám és a nyakába ugrottam.

- Na végre! – nevetett fel, miközben visszaölelt. – Hiányoztam?

- Matt! Te mikor nem hiányzol?! – feleltem és megcsókoltam. Gondolom, már kíváncsiak vagytok, hogy ki is ő valójában. Nem is váratlak titeket tovább. Ő Matt Hughes. Angliában nőtt fel és később Japánba költözött, hogy ott versenyezhessen, mint díjugrató. Az egyik versenyen ismertem meg, ahol leszorítottam a dobogó második fokára és ezek után folyamatosan találkozgattunk. Egy istállóban voltak a lovaink, együtt edzettünk (persze amikor Josh nem tartott nekem edzést, ugyanis az ő edzőjének a fejét ordította le Josh). Jah és úgy mellékesen… ő a vőlegényem!

- És hogy van az én menyasszonyom? – kérdezte.

- Jól vagyok. Hiányoztál. – mondtam, majd egy újabb csókot adtam neki.

- Te is nekem.

- Menjünk be. - invitáltam új otthonába.

Átkaroltuk egymást és elindultunk a házba.

- Hogy utaztál? – kérdeztem.

- Aludtam. – felelte mosolyogva.

- És boldogultál nélkülem Japánban?

- Viccelsz? Végre nem volt konkurenciám a versenyeken. Igaz, csak pár nap erejéig.

Felnevettünk.

- Lovaid?

- Holnap délután szállítják át őket a kocsimmal együtt.

Közben beértünk a konyhába, ahol July serénykedett, Josh pedig az asztalnál ült és olvasott.

- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre.

- Szervusz Matt! Rég láttalak! Örülök, hogy itt vagy! – mondta Josh, miközben felnézett a lapok közül. Julyhoz léptünk.

- Matt! Hadd mutassam be Julyt! Neki köszönhetem a csodás rendet a házban és a fenséges ételeket. July, ő pedig Matt, a vőlegényem.

- Nahát! – lepődött meg July. – Nagyon örvendek!

- Én is. – mondta mosolyogva vőlegényem, miközben kezet fogtak.

- A vacsora fél órán belül készen lesz. Kibírjátok addig? – kérdezte drága házvezetőm, miközben visszafordult a tűzhelyhez.

- Persze. Köszönjük. – felelt helyettem Matt.

- Gyere! Megmutatom, hol fogsz ezentúl lakni! – mondtam neki és kirángattam a konyhából. Először az alsó szint rejtelmeibe vezettem be, majd felmentünk az emeletre. Ott pedig utoljára hagytam a most már közös szobánkat. A csomagjai már fent voltak. Szerencsére számítottam az érkezésére, így hagytam neki helyet a szekrényben. Miután mindent megmutattam neki, leültünk az ágyra.

- Voltál már orvosnál? – kérdezte aggódva. Természetesen tudott mindenről, ami a múltban történt velem és támogatott mindenben. Tudott a balesetről, Leonról… Már akkor is úgy gondoltam, hogy talán végre megtaláltam az igazit, bár nem ismertük egymást olyan sok ideje.

- Igen, pont azelőtt voltam, mielőtt jöttél. Ne aggódj! Semmi baj nincsen, csak egy egyszerű rutinvizsgálat volt! – nyugtatgattam. – Az eredmények holnapra lesznek meg és a színpadon találkozok az orvossal. Van kedved velem jönni?

- Persze. Azt hittem sosem kérdezed meg! – mondta csábítóan elmosolyodva. Imádom ezt a nézését! Nem lehetett neki ellenállni, ezt ős is tudta és ki is használta a helyzetet. Magához húzott, szánk lassan közeledett egymás felé, majd egy gyengéd csókban összeforrt. Mikor elváltak, a fülembe súgta:

- Szeretlek!

- Én is téged! – feleltem. Egy ideig még öleltük egymást. Nagyon hiányzott már nekem, pedig csak néhány napig nem láttuk egymást. Mégis ez a néhány nap egy örökkévalóságnak tűnt. A csendet én törtem meg. – Na de most már menjünk enni. Mit szólnál hozzá, ha vacsi után elmennénk egy jó kis lovaglásra? Még van időnk sötétedésig. – mondtam, majd felálltam, megfogtam a kezét és felhúztam az ágyról.

- Remek ötlet. Akkor öltözzünk át most.

- Rendben.

Mindketten felvettük lovagló felszerelésünket, ami ebben az esetben egy lovaglónadrágból, egy lábszárvédőből, egy lovaglócipőből és egy pólóból állt. Miután átvedlettünk, lementünk a konyhába, ott gyorsan befaltuk July mennyei spagettijét és már az istállóban is voltunk. Már Josh is ott volt és épp készítette elő a bokszokat Matt lovai számára.

-         Segítsünk? – kérdeztem, mire kinézett az egyik bokszból.

-         Nem, köszi. Már kész vagyok. Menjetek csak lovagolni. Csak Esparanzát ne vidd!

-         Rendben. – mondtam, majd Matt felé fordultam. – Mi lenne, ha szőrén mennénk? Már rég lovagoltam nyereg nélkül. Neked van kedved?

-         Naná! Nem tudtam, mi hiányzott! – mondta belelkesedve.

Mikor komolyabban kezdtem lovagolni, drága bátyám nagyon sokat nyúzott a nyereg nélküli lovaglással. Először nem nagyon ment, aztán később egyre jobban élveztem és egész jól belejöttem. Annyira, hogy már szőrén is ugrattam.

 Bementünk a nyergesbe, lekaptam Surprise kantárját és pár kefe kíséretében Matt kezébe nyomtam. Majd levettem Freedomét is és bementünk a bokszokba. Gyorsan lepucoltuk és felkantároztuk őket, majd kivezettük őket az udvarra. Felpattantunk rájuk, majd elindultunk a tengerpart felé. Mivel én ismertem a terepet, én mentem elől. Egy ideig csak léptettünk, majd a tengerpartig ügettünk, ott pedig jelt adtunk a vágtára. Éreztem, ahogy Freedom minden izma megfeszül alattam és kilő. Mindketten kicsit előredőltünk és élveztük a száguldást. Mikor kicsit hátrafordultam, láttam, hogy szegény Surprise nagyon hajt, hogy leelőzze az angol telivéremet. Gondoltam egyet és kicsit visszafogtam Freedomot, hogy Matt mellém tudjon jönni, így ő került a bal oldalamra, a jobbomon meg a tenger volt. Eszembe jutott Leon. Előrenéztem. Most is ott állt és a tengert bámulta. A paták hangjára felkapta a fejét, ránk nézett, de nem ment arrébb, mellette pedig egy kidőlt fa volt, ami pont keresztezte az utunkat. Nem fértünk volna el mindketten Leon és a fa között. Egy választásunk volt. Összenéztem a vőlegényemmel, elvigyorodtunk és bólintottunk. Abban a pillanatban jelt adtunk a lovaknak, ők pedig elrugaszkodtak. Egy pillanatra Leonra néztem, de ő rezzenéstelen arccal követett minket szemével. Földet értünk és vágtáztunk tovább. Megint én voltam elől. Nem akartam, hogy a lovak túlságosan leizzadjanak, így visszafogtam lovam ügetésre. Matt beért mellém és ő is követte példám.

- Kezd sötétedni. – mondta. – Nem kellene visszafordulnunk?

Hátrafordultam. Leon már nem állt ott. Mattre néztem.

- Igazad van. Menjünk. – feleltem és megfordultunk. Egy ideig még ügettünk, majd lépésre fogtuk lovainkat.

Elgondolkodtam egy kicsit: Miért jön Leon minden nap ide? És miért utál? Azt hittem, hogy ismerem, de ezek szerint nem. Nagyot csalódtam benne…

- Valami baj van? – kérdezte Matt, miközben az arcomat fürkészte.

- Nincs semmi. – tértem magamhoz.

- A tengerparton nem Leon állt? Mit keres itt?

- De igen. – sóhajtottam. – Sajnos most ő is itt dolgozik. Mi több…ő a partnerem.

- És mondott valamit? Bocsánatot kért?

- Igen, de szerintem csak azért, mert a főnök küldte, hogy tisztázzuk a dolgokat. Amúgy meg gyűlöl.

- Pff…pont ő? – kérdezte felháborodva.

- Ezt én se értem. Na de hagyjuk.

- Rendben.

Mire hazaértünk, besötétedett. Az istállóban és előtte égett a villany. Leszálltunk és bevezettük a lovakat. Josh jelent meg és kikapta a kezünkből a szárakat.

- Jó éjszakát! – mondta és mielőtt megszólalhattam volna, folytatta. – Fürdés előtt torna.

- Igenis őrmester! – mondtam mosolyogva és haptákba vágtam magam. Felnevettek.

- Ne aggódj! Figyelek rá! – mondta szerelmem és hátulról átölelt. Én hátrafordultam és egy puszit nyomtam az arcára, majd lefejtettem a derekamról a kezét, megfogtam és a szobánkba mentünk. Ott Matt elment fürdeni, én pedig bekapcsoltam a mini hifit és Boa-t hallgatva tornáztam. Párom hamar készen lett, így én vettem át a helyét a fürdőben. Sokáig áztattam magam, mert jól esett a meleg zuhany. Mikor nyári pizsamában kiléptem a fürdőszoba ajtaján, Matt már az ágyban feküdt és szuszogott. Lekapcsoltam a lámpát és befeküdtem mellé. Ekkor hirtelen megmozdult mellettem és magához húzott. A derekamat átkarolva hamar elaludt, én viszont még fent voltam egy ideig. Aggódtam a vizsgálat eredménye miatt. Azonban mikor eszembe jutott, hogy holnap Mattel megyek be a színpadra, gúnyosan elmosolyodtam. Elképzeltem Leon képét, mikor majd meglát minket együtt. Ezzel a mosollyal, bosszúra éhezve aludtam el.

Folyt. Köv.