Estére Sora is és Leon is elfáradt. Megállás nélkül dolgoztak azon, hogy az új ugráskombináció formát öltsön.
Már sötétedett, és még a trapézokon voltak. Az angyal lába egy érkezéskor lecsúszott a rúdról. Leon elkapta,
de egyensúlyát vesztette. Leestek a hálóba. A férfi aggódva hajolt kedvese fölé, de a lány nem ütötte meg magát,
csak a fáradtságtól elgyengült.
- Mára elég. Majd holnap folytatjuk.- jelentette ki a démon, és az ujját Sora szájára tette, amikor ő ellenkezni
akart - Különben is vacsorázni megyünk. Elfelejtetted? - simította meg a nő arcát.
- Igaz.- mosolyodott el Sora - És megtudhatom, hová?
- Nem. Az maradjon meglepetés.- villantott szerelmére a férfi egy valódi démoni mosolyt, majd ölbekapta, megcsókolta,
és leugrott vele a hálóból a földre. Kivitte az öltözőbe. Zuhanyozás és átöltözés után egymást ölelve mentek végig
a parton a villáig. Út közben távolról egy párt láttak, egymásba merülve... Leon elégedett mosolyra húzta száját,
amikor éles szeme észrevette őket... legalább Ken most már biztosan elfelejti Sorát. Angyalkája ránézett, és ő is
elmosolyodott, párja arcát látva... majd még jobban párducához simult.
Nemsokára Leon házához értek.
Sora felvette végre azt a pezsgőszín selyem estélyi ruhát, amit Leon még Párizsból hozott neki minden kiegészítővel
együtt, és a szintén akkor kapott parfümből tett magára pár cseppet. Haját lazán feltűzte.
Leon is elegánsan felöltözött. A sportos, fekete öltöny remekül állt rajta. Ahogy elkészültek, a férfi karját
nyújtotta hercegnőjének, és kivezette a ház elé. Beültette fekete autójába, majd ő is beült. Elindultak. Sora
csodálkozva figyelte, merre mennek. Hát... nem egy belvárosi étterembe... az biztos.

Döbbenten figyelte, ahogy Leon elkanyarodik a kikötő felé. Az egyik mólónál megálltak. Párja kisegítette a kocsiból
a lányt, aki nagy szemekkel nézte, hogy elindulnak egy kivilágított jacht felé. A fiú végig őt figyelte a szeme
sarkából, és most ravasz mosollyal nyugtázta álmélkodó tekintetét, de egy szót sem szólt, csak a kezét nyújtotta,
hogy segítsen kedvesének a hajóra szállni, majd megcsókolta.
Leültek a megterített szalonban. A hajó elindult, rajta csak ők, és a két fős személyzet. A vacsorát felszolgálva
a személyzet is eltűnt.
- Hogy tetszik? Sikerült meglepetést szereznem? - nézett angyalkája barna szemeibe a huncutul csillogó ezüstszürke
szempár.
- Ez...ez... lenyűgöző! Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy jachtra hozol vacsorázni... - válaszolta a lány
mosolyogva, miközben kecses mozdulattal emelte szájához az ételt - hmm... ez nagyon finom...- tette hozzá, ahogy
a falat húst megette. Lassan evett, közben csábos tekintettel bombázva szerelmét, akinek csillogóan tüzes tekintete
egyszerre tükrözött mély szerelmet és vad vágyat. Sora szándékosan ingerelte párducdémonát. Ő is alig várta a vacsora
végét... de mindketten visszafogták magukat. Amint az utolsó falatot is lenyelték, Leon felállt, és jégbe hűtött
pezsgőt töltött két metszett kristálykehelybe, egyiket párjának nyújtva, aki szintén felállt.
- Kettőnkre... akarom mondani, most már hármunkra. - koccintotta oda poharát kedvesééhez, miközben gyöngéden átölelte.
- Hármunkra.- válaszolt a pezsgőspoharak csendülése közben a nő mosolyogva. Aprókat kortyolt a gyöngyöző italból.
A poharat letette az asztalra. A férfi finom mozdulattal húzta végig ajkait párja vállán és nyakán, majd édes, vággyal
telt, szerelmes csókot váltottak, amibe mindketten beleremegtek. Levegőt kapkodva néztek egymásra, majd Leon megszólalt:
- A desszertet még nem ettük meg...
- Nekem Te leszel... - suttogta felhevülten kedvese.
- Hmm... az igazi nekem is Te... de azért fejezzük be a vacsorát. Szerintem érdemes.- dorombolta lágyan a démon,
miközben megint Sora nyakát kényeztette. A lány felsóhajtott:
- Jól van... lássuk azt a desszertet!

Két csodásan feldíszített fagylaltkehely került az asztalra. Ahogy az angyal a kanaláért nyúlt, a keze megállt.
A kehely mellett, a tányérkán nem csak a kanál volt... Nagy szemeket meresztve nézett párjára, aki most ismét felállt,
mellélépett, és a széke mellé térdelt. A derekát átkarolva arcát először óvatosan kedvese hasához érintette, aztán
nagyon komolyan belenézett az őzikeszemekbe.
- Sora Naegino, angyali démonom! Hozzám jössz feleségül?- kérdezte.
- Igen.- suttogta álmai nője, miközben Leon a tányérkáról elvette a gyönyörű gyűrűt, és szerelme ujjára húzta.
Újabb csókcsata után elfogyott a fagylalt is, de már alig tudták türtőztetni magukat, hogy egymásnak ne essenek...
A vacsora után bementek a minden kényelemmel felszerelt, halványan megvilágított kabinba. Az ajtót becsukva azonnal
letámadták egymást... égő testük szerelmük beteljesülésért kiáltott. Érintéseikben ott lángolt a szenvedély, ahogy
leszedték a másikról a ruhát. A hópárduc felkapta párját, és a hatalmas ágyhoz vitte. Szeretkezésük egyszerre volt
édesen kínzó, gyengéd és őrjítő. A gyönyörtől égve vadul szorították egymást, ahogy a kéj átjárta őket, hevesen
megreszkettetve testüket. Szinte ájultan lihegtek, ölelkezve, ködös tekintettel kapaszkodtak egymás tekintetébe.
- Szeretlek, cicám!- suttogta a férfi kedvese mellére fektetve arcát, majd lassan lecsukta ezüstszín szemeit.
- Én is szeretlek, párducom...- felelt Sora félálomban. Csak Leon hosszú haja takarta őket valamennyire.
A hajó alatt a hullámok csendesen ringatták őket.

Eközben Sophie, Yuri és a kis Yume magángépen Japánba repültek, hogy a kislány sorsát megnyugtatóan rendezzék... ami
néhány nap alatt sikerült is. Most már hivatalosan is Amerikába mehetett testvéreihez. Szüleinek meg azért volt gyors
temetése, mert a Yumét elrablók ölték meg őket... Miután japán szokás szerint emlékeztek meg róluk, hazaindultak.
Yuri egy házat vett, közvetlenül a Leoné mellett. Kistestvére és Sophie költözött oda vele. Ehhez ragaszkodott, amikor
megbeszélték húgával a kislány elhelyezését. Úgy is mindig együtt lesznek, mind az öten... aztán nemsokára hatan...

Az eljegyzés tényét nem sokáig lehetett rejtegetni. A barátok már másnap megtudták, amikor a páros délre ért be, először
ebédelni, majd próbálni. May szeme rögtön kiszúrta a Sora ujján megcsillanó gyűrűt. Yuriék már úgy utaztak el, hogy Leon
elmondta nekik, mi a szándéka... és persze főnökük is előre lett tájékoztatva. Laylát és Mattet Sora hívta fel telefonon...
ők visszamentek New Yorkba. Siettek... hiszen othon várták őket...
A médiába is kiszivárgott a hír, hogy a Kaleido két sztárja jegyben jár... ami bombaként robbant, tekintve, hogy a lányt
eddig mindig Yurival boronálták össze... Így még nagyobb kíváncsiság övezte a közeledő premiert, és a színpadra visszatérő
párost. Az azonban még mindig nem derült ki, hogy Yuri és Sora testvérek, hogy Sophie Oswald él, és ráadásul Yurival...
A nagy napra már mindenki tökéletesen felkészült.
Leon és Sora azt az ugrást fejlesztették tovább, amit még Sora talált ki Leon távollétében. A történethez igazították.
A férfi is ugrott a felső rúdról egy fejest a vízbe, amikor harc közben lelökték... majd Sora utánaugrott, hogy megmentse a
démont... amikor kiemelkedtek a vízből együtt, különleges látványban volt része a nézőknek: a színpadnak ezt a darabkáját
folyamatosan emelték fölfelé. A vízből tűzsugarak törtek ki az egymást ölelő páros körül. Ahogy a dobogó fölfelé mozgott,
széléről a víz körben vízesésszerűen folyt lefelé. Egy csókkal zárták a darabot, miközben a tűz és a víz is körülvette őket.

A premier hatalmas siker volt. Utána fogadás... Addigra már Yuriék is hazaértek Japánból. Az előadást is látták, és
tetszett nekik. A banketten robbant a második bomba: Yuri Killian és Sophie Oswald. Meg a bejelentés, hogy az előadássorozat
után a sztárpáros helyét néhány hónapra testvéreik fogják átvenni, Rosettával és Mayjel együtt... másnap az összes újság
ezekkel a hírekkel volt tele. Aztán a kedélyek lassan lenyugodtak. Egy hónap múlva, a záró előadás után két nappal a Kaleido
sztárjai Los Angelesbe érkeztek, családjuk és barátaik kíséretében. Csendes, nyilvánosságtól mentes esküvőre jöttek...
Sora és Leon mellett Sophie és Yuri is örök hűséget esküdött egymásnak. Az, hogy valójában kik-mik is ők... csak néhányuk
titka maradt.
Az Angyali démonon még nem látszott, hogy gyermeket vár, de úgy döntöttek párjával, jobb az óvatosság... idejében abba kell
hagyni - egy kis ideig - a szereplést. Azért otthon még jó darabig edzett, persze férje felügyelte, nehogy túlzásba vigye.
Az újabb darab premierjén már csak nézőként voltak jelen. A főszerep a Killian házaspáré volt. Addigra már nyilvánvalóvá
vált a külső szemlélőnek, hogy Sora Oswald miért vonult vissza...
Majd amikor eljött az ideje, egy gyönyörű kisfiúnak adott életet. Leon végig ott volt vele. Amikor gyermeküket kezébe vette,
az ő szürke szemeiben is megcsillant a könny...a boldogságé.