Ismét a színpadon

Az álom nyúlós pókhálói ragasztották le az alvó pár szempilláit. Egymást ölelték, még öntudatlanul is. Leon karja
óvón nyugodott kedvese hasa fölött, gyermeküket vigyázva. A nyári nap fénye besütött a sötétítő függöny résén,
csodás ragyogásba borítva a hálószobát. A napsugár épp egy akkor megjelenő kis alakra vetült. A jövevény fénytől
hunyorgó szemmel ült le az éjjeliszekrényen, kényelmes ülésként pont egy mobiltelefont kiszemelve. Amint a szikrázó
napsütés hatása elmúlt látható szeméből, azt azonnal nagyra meresztette, meglátva az ágyban alvókat. Csak egy vékony
takaró takarta testüket, láthatólag alatta nem viseltek hálóruhát... Perverz vigyorra húzta száját... De a kicsi
figura nem sokáig mereszthette a szemét, és nemsokára lefagyott vigyora is, mert a kényelmesen üldögélő - hmm...-
testrésze alatt megszólalt a telefon... aminek következtében aprócska barátunk ijedtében nagyot ugrott...
A takaró alól kinyúlt egy izmos kar, és a zajongó telefont kereste. Helyette a furcsa öltözetű figura került a
kezébe, aki az erős ujjak szorításában mozdulni sem tudott.

Az ezüsthajú férfi csodálkozva nézte a kezében tartott emberkét.
- Fantom! - suttogta - azt mondtad, Rosettához mégy...
- Már voltam ott, de meguntam, hogy mindig a hűtőszekrényben kötök ki... igaz, hogy meleg van, de jóból is megárt a
sok... hát még abból, hogy ott nem láthattam semmi mást, csak némi élelmiszert...én meg nem arra vagyok kíváncsi...
Jön a sok turista a strandra... mennyi fürdőruhás lány...
- Hmm... - szólt közbe Leon, és a szónokló kis szellemet átrakta a másik kezébe, majd végre felvette a telefont.
Halkan beszélt a vonal másik végén tartózkodóval, hogy Sorát fel ne ébressze, majd lerakta a készükéket. Fantom
azonban nem hagyta abba sirámait, hogy Rosetta hogy bánt most vele... A démon megunta, és az apró szellemet berakta
éjjeliszekrénye fiókjába, majd elégedetten sóhajtott, hogy végre nyugalom van...
Nem sokkal később dühösen nyúlt a fiókba, mert foglya nem hagyta abba az óbégatást...
- Ide figyelj, kerti törpe!- súgta villámló szemekkel- ha most azonnal nem hagyod abba, én nem a hűtőbe teszlek
lehűlni... hanem a fagyasztóba.
Fool döbbenten pislogott egyet, de elhallgatott.
- Mi bajod? Nem szoktál ennyire modortalan lenni...
- Igazad van, Leon Oswald... ne haragudj. Csak rossz napjaim voltak... és nehéz volt úgy jósolnom Passel kisasszonynak,
hogy nem árulok el Rólatok semmit... De megálltam. Nem kotyogtam.
- Rendben. Lenyugodtál végre? Javasolhatnám, hogy menj át egy kicsit a Hamilton-villába? Találsz ott néhány ismerőst...
- Lányokat is?! - csillant fel látható szeme.
- Ha Sophiet kukkolni mered, nem teszed zsebre, amit tőlem kapni fogsz... de szerintem Killian sem hagyja annyiban...
- Jól van, na... megígérem... őt békén hagyom. Akkor megyek... Viszlát!- hajolt meg Fantom, majd eltűnt.
A férfi elégedett, lágy morranással fordult újra szerelme felé. Hátához simulva újra átkarolta a lányt, de már nem
tudott tovább aludni. Megkönnyebbült a gondolattól, hogy kis családjának semmi baja nem történt az elmúlt napok
lidércnyomása alatt...
Mert már nem volt egyedül... tényleg családba tartozott... Ott volt vele Sora, Sophie, Yuri, Yume...

Nemsokára Sora is ébredezni kezdett. A szelíd őziketekintet találkozott az ezüstösen csillanó szürke szemekkel.
- Szia, kiscicám! Felébredtél?- mosolyodott el Leon.
- Fel...- nyújtózkodott a lány. Párja gyengéden végigsimított a hasán:
- Nem gondolod, hogy ideje lenne megetetni a picit? Persze Veled együtt...
- Most, hogy mondod... tényleg éhes vagyok egy kicsit.
- Persze, mert a reggelit kihagytuk... utána pedig mit szólnál egy kis gyakorláshoz? Tudod, reggel Kalos felhívott...
Este pedig bepótolnánk a vacsorát, amit elhalasztottunk.
- Rendben. Csak előbb elmegyek zuhanyozni. Fantomot láttad mostanában?
- Reggel itt volt... átment Layláékhoz... persze kicsit rásegítettem...
- Az jó... akkor nyugodtan fürödhetek... persze, ha...
- Ha?
- Ha Te is hagysz.
- Azt nem ígérhetem...
- Akkor ugrik az összes tervezett program... mert nem lesz mindenre időnk.
- Igazad van. Menj csak. Addig készítek valami ennivalót.

A sztárpáros első útja a Kaleidonál Kaloshoz vezetett.
- Üdv újra itt! Remélem, az, hogy itt vagytok, azt jelenti, hogy már nincs akadálya annak, hogy dolgozzatok...
- Nincs.- válaszolt tömören Leon.
- Remek. Akkor Mia beviszi nektek az új műsor forgatókönyvét. A többiekhez képest egy hetes lemaradásotok van...
- Egy hét?! - szólalt meg Sora - mégis... a premier mikor lesz?
- Két hét múlva. Akkor indul hivatalosan a nyaralószezon.
- Két hetünk van, hogy mindent begyakoroljunk... nem vesztegethetünk időt. Mentünk edzeni.- bólintott az ezüsthajú, és
már húzta is magával kedvesét. Kézen fogva szaladtak végig a folyosón az öltözőig. Kis idő múlva átöltözve robbantak
be az edzőterembe. Most is fogták egymás kezét. A bent tartózkodók edzés közben megálltak és döbbenten nézték őket.
- Helló, mindenki! Azt hiszem, a gyakorlásról megfeledkeztetek...- nézett rájuk a férfi, mire mindenki szorgalmasan
folytatta feladatát. Egyenesen Miához vitte angyalkáját:
- Mia, Kalos azt mondta, adsz nekünk egy forgatókönyvet...
- Máris. Szerintem menjünk a színpadra, ott zavartalanul át tudjuk beszélni.
- Rendben.- bólintott egyszerre a két sztár, és indultak is. Mia szaladt utánuk a forgatókönyvvel.
- Az új műsor címe: A Tűz és Víz szerelme. A történet: A vízitündérek királyának van egy gyönyörű lánya. A lány képes
kimenni a szárazföldre, amit ki is használ... szeret sétálni és üldögélni az erdei vízesésnél. Egy ilyen alkalommal
arra jár egy tűzdémon, aki alighogy meglátja, beleszeret. A lány nem veszi észre a démont, aki rejtőzködve nézi.
A tündérre azonban mások is felfigyelnek... koboldok. El akarják rabolni, hogy örök sötétségben élje ezután életét...
kővé változva. A démon ezt nem hagyja. Megmenti a lányt. A tündér is beleszeret megmentőjébe, a jóképű démonba. Másnap
újra találkoznak a vízesésnél. Amikor a lány megérkezik, ijedten látja, hogy szerelme a vízesés tetején harcol egy
szörnnyel. A szörnyet a tündérkirály küldte rájuk haragjában. A rém a sebesült tűzdémont lelöki a vízbe. A lány
utánaugrik, és felhozza a víz mélyéről. A démon magához térve megcsókolja kedvesét, majd elviszi magával, hogy boldogok
lehessenek.- hadarta el nekik a rendezőlány.
- Kitalálom... én leszek a démon. Sora pedig a tündér.- nézett rá Leon.
- I..igen... honnan tudod?- nézett nagy szemekkel Mia, mire Leon még jobban elképesztette azzal, hogy Sorával együtt
nevetni kezdett.
- Mondjuk úgy, megérzés... nos, akkor munkára.- válaszolt a férfi.
Miután átnézték az új előadás tervezetét, megbeszéltek néhány részletet. A színpadon víz is lesz, fölötte kell majd
dolgozniuk a trapézokon... és a végén a vízből kiemelkedve a tűz fogja őket körbevenni. Látványban nem lesz hiány...
Akkor egy fantasztikus ugrást kell kitalálniuk... gyorsan bemelegítettek, és már fent is voltak a magasban. Estig
az új produkción dolgoztak, de még csak megalkották... be kell gyakorolni.