- Mit műveltél, hogy a kocsid keresztben áll az úton és hogy kerülsz ide?

A nő mély lélegzetet vett és közelebb lépet.

- Kérlek.. ezt nem lehetne inkább későbbre hagyni …  - mondta elcsukló hangon. A férfi észrevette, hogy megigazítja a karjában a takarót és közben feszült figyelemmel, nézi őt. Áttetsző barna szemébe pillantva Leon mintha egy valóságon túli világba látott volna. Csodás álmokat fedezett fel a nő szemében mire ösztönösen hátrált egy lépést. Az álmokból elege volt. Egyértelmű elutasító mozdulattal adta tudtára hogy nem kívánatos vendég itt és a lány arcáról eltűnt a remény. Leon csak most vette észre a szeme körüli sötét karikákat és arca sáppadságát. A nő holtfáradt volt. – Nem is tudom … Szeretném elkérni a – a csinos idegen szemlátomását igyekezett visszanyerni a lélekjelenlétét.

- Mit szeretnél Sora? – kérdezte egy kis idegességgel a hangjában.

- Csak a Laon-ban lévő ház kulcsát, mert az enyémet elhagytam. – Alessandrónak igaz lett. Tejesen elfelejtette hogy mi volt köztünk. Édes istenem most mit tegyek? Nem mondhatom el neki az igazat! A nő egy pillanatra lehunyta a szemét. A szempillájára tapadó hópelyhek megolvadtak és gyémántcseppekké változtak. Leon azonban könnycseppeknek látta őket és ettől összefacsarodott a szíve. Egy könnyező tündér! Már csak ez hiányzott! Mintha nem lenne így is elég baja. Főleg most karácsony előtt.

- És az ugyan meg minek neked? Hiszen azaz én házam. Mi keresni valód lenne ott? És egyáltalán hogy találtál rám?

- Igazad van, semmi keresni valóm nincs itt. – suttogta. Közben a havazás hirtelen felerősödött. – Hóvihar készül. Jobb lesz, ha sietünk. Nem akarlak zavarni csak a kulcsok, kellenek.

- Gyere, menjünk be. – intett neki a férfi. Leon a hátsó bejárathoz vezette Sorát. Letopogta lábáról a havat Sora is, követte a példáját. A konyhán át bevezette a nappaliba. A jókora helység barátságos hangulatot teremtett a kandallóban ropogott a tűz. Sora egy pillanatig habozott majd közelebb lépet a tűzhöz. Óvatosan letette a takarót a padlóra mellé telepedett és kezét a lángok felé, nyújtotta, hogy egy kicsit felmelegedjen. Leon meglepte, hogy milyen törékenynek látszik. A takaró nélkül szinte csont soványnak tűnt. – Mondanám, hogy helyezd magad kényelembe, de már megtetted. A kabátodat add, ide hogy fel tudjam akasztani. – Sora szó nélkül tette, amit kért tőle. – Kimegyek megnézem a kocsid.

- Tulajdonképpen igen. De csak akkor, ha te is beszélsz. Elmondod hogy mi történt veled. – Leon nem számított ilyen feleletre. Ha titkolni valója van, akkor nem adna egyértelmű választ. Ő pedig azt teszi. A nyakamat tenném rá, hogy mégis valamit nagyon el akar titkolni előlem. Leon nem foglalkozott tovább vele. Kiment a ház elé és elment a kocsihoz. Beszállt majd indított, nagy nehézségek árán de eljutott épségben a kocsibejáróig. Mikor kiszállt a kocsiból forrt a méregtől. Bevágta az ajtót majd bezárta. Elindult a járdán de lába megcsúszott és hanyatt vágódott. Egész ruhája havas lett és még jól meg is ütötte magát. Felállt majd csörtetve elindult a házba.