AJÁNLOM AZ OLDALT
Tíz nappal karácsony előtt…
A nő megint. Üdén, selyempuhán és édesen illatozva. Egész lényéből leírhatatlan gyengédség áradt. Válláig érő haja ragyogott, finom keze melegen simogatott. Minden mozdulatából nyugalom és béke áradt. Az ajka pedig .. az ajak volt a legpuhább … forró, csábító, hívogató … Olyan érzéseket váltott ki belőlem amilyeneket a férfi már rég nem élt át. Nem tudott ellenállni neki, elemi erővel kívánta. Szüksége volt rá. És a nő készségesen az övé lett.
Leon felriadt álmából. Félrehajtotta a takarót és kiugrott az ágyból. Az ablakhoz lépett majd felnézett a csillagokkal teleszórt téli égboltra. Miért kísértik ezek az álmok? Érthetetlennek tűnt számára. Ugyanakkor ébredéskor nyomasztó űrt érzett a lelkében. Olyasmit, mintha elfelejtett volna valamit. Valami nagyon fontosat. De hogy mit az rejtély maradt számára. Nyakához nyúlt hogy megérintse a láncára akasztott gyűrűt, majd megijedt, amikor a puszta bőrét tapintotta. Már majdnem két éve elveszítette az ékszereket, és általában nem feledkezik meg erről, de az ébredés utáni pillanatokban egyszerűen cserbenhagyta az emlékezete. Ilyenkor visszatér a régi szokása, hogy a nyaklánchoz kapott, amelyet húga halála után magához vett. Zavarodottsága már tíz hónapja makacsul visszatérő álom rovására írhatta. Éjszakai álmainak nőalakja csak régi szereleme lehet, akivel a húga halála után szakított. Még akkor is, ha Leandra haja sohasem volt olyan, mint az álmaiban. Neki hosszú haja volt, míg az álmaiban szereplő nőnek rövid vállig érő egyenes és selymes. A múlt felidézess csak fájdalmat váltott ki belőle. Szerelem és vágy már fel nem merült benne. Ökölbe szorított kezével az ablakpárkányra támaszkodott. Sejtelme sem volt mire vélje álmait. Vajon miért játszik vele ilyen gonosz játékot az elméje? És mi lehet ez a kínzó érzés az ébredés után, hogy valami fontosat felejtett el? – Rajta gondolkozz csak! – mormolta maga elé. A férfi újból tudatára ébred hogy mennyire egyedül van. Gyűlölte a telet. Nem szerette az ünnepeket, mert csak arra emlékeztette, hogy nincs senkije sem. Húga elvesztése óta egy ember kerül hozzá közel, de ő is elment. Az angyalok tánca után úgy tekintett rá, mint a testvérére de ő is elment és elhagyta egy reggelen és az óta nem jött vissza. Egy levél volt az éjjeli szekrényén, ami még most is ott ált 17 hónap után. Nem tudta hogy mire vélje csak annyi állt benne. „Akkor nemsokára találkozunk”. Az éjjeli szekrényről tekintette az szétdúlt ágyra meredt. – Mi a nyavalyát felejtettem el?
