Korai Látógatók

Reggel 9 óra volt. Odakint ragyogóan sütött a nap. Egy fekete hajú lány loholt a homokban, mögötte két alakkal:
egy vörös lány és egy szőke fiú követték kézen fogva. Lassacskán odaértek a félreeső, tengerparti villa kapujához. A hátul
futó páros itt érte utol a szemmel láthatóan feldúlt feketét.
- May!! Mi ütött már megint beléd?! Miért rohansz ennyire?- kérdezte Mia - mert ő volt az egyik a párosból.
- Beszélnem kell Sorával. Nagyon fontos.
- Mi történt?- kérdezte Ken.
- Levelet küldött neki Kalos... Héé!!! Valaki!! - nyomta folyamatosan a csengőt a zárt kapunál.

Odabent a csengő fülsértő zajára és egy nagy csattanásra egyszerre ébredt mindenki. Ki takaróba csavarva, ki egy szál
hálóholmiban, borzasan és álmosan tartott - először - a nappali felé, ahol épp a főnix tápászkodott fel a földről. Félig még
aludt. A csengőre felriadva leesett a kanapéról, és most próbálta rendezni kalimpáló tagjait és gondolatait. A csengő még
mindig fékeveszetten zajongott. Leon és Yuri hamar magukra találtak, összevigyorogtak Matt fölött. Sora félkómásan álldogált,
csukott szemmel. Hirtelen dőlni kezdett. Leon kapta el, de megnyugodtak, hogy a lánynak semmi baja, csak állva alszik
tovább.
Yuri megunta az éktelen visítást, amit a kis szerkezet művelt, és kócosan szanaszét meredő hajjal az ajtóhoz botorkált
kinyitni. A kint állók és a szőke is alaposan megdöbbentek egymás látványától.
- Jé... Te meg mit keresel itt?!- találta meg a hangját May. Harsogott a környék tőle.
A párducdémon nyűgösen befogta érzékeny füleit... igen rossz hatással volt rá a kínai lány ébresztője...
- Nektek is szia... - nyögte - Nem lehetne csendesebben?! Mindenkit felzavartál, May!
- Ki mindenkit?! Mi csak Sorához jöttünk, és kiderül, hogy egész népgyűlés tanyázik Leonnál?! - lármázott tovább a fekete
hajú lány.
- Mi baj?- tántorgott elő az Angyal, félig csukott szemmel, miközben majdnem keresztülesett Yuri lábán. Leon ott volt már
mögötte, és mentette a menthetőt - vagyis elkapta. Viszont ő is eléggé hiányos öltözékben feszített. Ezért May és Mia nagy
szemekkel bámult rá, míg Kennek enyhén vörösödni kezdett a feje...
- Mit álltok ott kint?! - kérdezte fagyosan a villa tulajdonosa.
- Bemehetünk?
- Felőlem...
A három újonnan érkezett bevonult a nappaliba, ahol nem kis meglepetésükre még egy fiút találtak... Maynek ez már túl nagy
sokk volt.
- Mégis, mi a franc folyik itt? - dühöngött tovább.
- Jó reggelt!- köszöntötte őket egy csengő hang - bocsássatok meg, de a többiek még nincsenek szalonképes állapotban. Csak
most ébredtünk.
Mia, May és Ken döbbenten bámultak a kék hajú kis tündérre. Ha nem tudnák, hogy... de teljesen Leonra hasonlít...
- Sophie Oswald vagyok.- mutatkozott be nekik a lány. Mintha bomba robbant volna... May már csak tátogni volt képes...
De a Mia-Ken páros is sóbálvánnyá vált...
- Megtudhatnám, miért rohantatok le így minket?!- jött vissza Leon, már a szokott fekete öltözékében. Őt Yuri követte.
- Sorához jöttünk... - válaszolt nyugodt hangon Mia, amikor magához tért a meglepetések láncolata után - egy üzenete érkezett
a színpadhoz, Japánból. Kalos azt mondta, fontos lehet. Leírta levélben, mert nem tudja személyesen átadni. Sarahval elutaztak.
És May beszélni is akar vele...
- Hmm... Sora mástól tudtommal nem szokott üzenetet kapni... - gondolkodott el francia sztár.
- A főnök is ezt mondta, ezért vélte úgy, hogy minél előbb kézhez kell kapnia.
- Nektek meg éppen erre volt dolgotok... - jegyezte meg a fiú kicsit rosszmájúan.
- Hát... izé... mondj valamit Te is, Ken!- jött zavarba Mia.
- Miért én?! May rángatott el bennünket...
- Itt vagyok... - lépett a nappaliba Sora- valami baj van?
- Nem tudjuk. Egy levél Kalostól. Tessék!- adta oda a vörös hajú lány a borítékot.

Az Angyal felbontotta, majd elolvasta. Arca egyre sápadtabbá vált. A levélolvasás közben egy fotelbe roskadt. Leon úgy
ugrott hozzá, mint egy párduc. Aggódva ült a fotel karfájára. A kínai lány kissé csodálkozva nézte.
Sora, amint magához tért, odadőlt partnere oldalának. Odaadta neki a levelet, és kitört belőle a sírás. A démon elolvasta,
majd elkomorodott tekintete. Magához ölelte angyalát, némán vigasztalva őt. Amikor sztár kissé kisírta magát, a "postáshoz"
fordult, amolyan "mi jöhet még..."nézéssel.
- May! - mondta nagyon halkan és erőtlenül - mit akartál mondani?
- Csak Neked akartam elmesélni... de nem tömegnek...
- A többiek már úgy is a konyhába mentek...
- Na, jó...de még Leon itt van...
- És?!- nézett rá hidegen az ezüstszürke szempár, továbbra sem engedve el párját.
- Maradhat. Mondd csak... - noszogtatta az angyal.
- Pierre és az öccsei...
- Mi van velük?
- Szóval valami nagyon furcsát láttam... tegnap Pierre késő éjjel ért a szállásra. Valami különös köpeny volt rajta, és
kissé megtántorodott. Adam és Aaron közrefogták, és mintha a vállukba harapott volna... utána mind a hárman gyorsan
körbenézve eltűntek. Engem szerencsére nem vettek észre...
- Bementek a szobájukba?
- Nem. Egyszerűen, mintha köddé váltak volna... annyira hihetetlen volt, hogy másnak nem merem elmondani. Még bolondnak
tartanának...
- Nekünk mégis elmondtad...- szólt oda csípősen a francia.
- Nem lehet, hogy annyira fáradt voltál, hogy álmodtál?- kérdezte Sora, hogy ő is elterelje a lány gondolatait.
- Sora, ezt nem gondoltam Rólad! Azt hiszed, hülye vagyok?!- kezdett ordítani sértődötten a kínai lány, majd elrohanva rájuk
csapta az ajtót. A többiek csodálkozva rajzottak ki a konyhából, ahol éppen a reggelivel foglalatoskodtak.
- Mi történt?
- Mayra megint rájött az ötperc...- vont vállat Leon, közömbösséget erőltetve magára. Nem akart Miáék előtt mondani semmit.
- De... egyedül futott el.. nem hagyhatjuk magára őt sem. Mi megyünk, sziasztok!- húzta magával Mia Kent, és a fekete lány
után vetették magukat.
- Beszélnünk kell...- nézett a többiekre Sora, miután elmentek. Yurit kirázta a hideg, ahogy húga szemébe nézett. Végtelen
fájdalmat látott benne.
- Jó. Reggelizzünk, közben elmondod...- bólintott felhős arccal párja. Fantom lehajtott fejjel üldögélt a szekrény tetején.
Most neki sem volt fecsegnivalója...