Az idő gyorsan telt a színpadnál már majdnem félév telet el azóta, hogy Layla és Yuri összejöttek. Kalos pedig megkérte Sarah kezét. Egy hét és itt az esküvő. Mindenki nagyon izgatott még Kalos is bár úgy tesz mint aki nagyon nyugodt.

Egy este Layla és Sora a parton sétálnak.

            -Jól megvagytok Rickel?

            -Igen szeretem, de be kell valljak valamit.

            -És mi lenne az?

            -Tudod én nagyon szeretem őt, de néha úgy érzem mintha valami hiányozna. Nem tudom elmagyarázni, hogy mi az. Amikor Rád és Yurira nézek azt látom, hogy alig várjátok, hogy kettesbe legyetek, olyan vágyakozva néztek egymásra csak úgy izzik a levegő körülöttetek. De én ezt úgy hiányolom.

            -Értem mire gondolsz.

            -Inkább ne beszéljünk erről. Szeretem Ricket és ez a lényeg.- mosolygott Sora, de Layla magában teljesen mást gondolt mint barátnője. –Lehet, hogy szereti, de biztos nem szerelemmel. Az egyetlen ember akit Sora igazán szeretett az Leon és még most is szereti, de nem vallja be magának Teljes ellentétei voltak egymásnak és éppen ezért vonzódtak egymáshoz. Sora az elején gyűlölte Leont, de az idő haladtával megkedvelte a sok veszekedés ellenére. Talán épp ezért volt izgalmas. Nem hiába a gyűlölet és a szerelem nem áll messze egymástól.

            -Úgy elhallgattál csak nincs valami gond?

            -Dehogy is Sora- mosolygott Layla. Csak eszembe jutott Kalos és Sarah esküvője

            -Olyan hihetetlen nem. A színpad mogorva vezetője és dívája együtt.

            -Igen. Hihetetlen- nevettek a lányok

Míg a színpadnál mindenki boldog volt addig valahol egy férfi csak egy valakire tudott gondolni hiába telt el már fél év, hogy eljött Los Angelesből.

Leon nem tudott aludni csak forgolódott. Ránézett a mellette békésen alvó lányra. A lány gyönyörű volt, de Leon mégse volt boldog mellette. Nagyon szerette, de nem szerelemmel.

Végre nagy nehezen elaludt, de reggel azt kívánta bárcsak sose kelt volna fel.

            -Leon drágám a szüleim most Los Angelesbe élnek és most hívott édesapám, hogy pakoljunk, mert a holnapi géppel utazunk. Nagyon örült, hogy együtt vagyunk és azt mondta már épp itt az ideje, hogy találkozzatok. Azt mondta van egy meglepetése is.

            -Mi Los Angeles?

            -Igen- mondta boldogan Grace, de Leon nem tudott örülni. Úgy pakolj, hogy egy hétre megyünk.

            -ŐŐŐ rendben- válaszolt Leon nagy nehezen, de Grace addigra már kiment a szobából.

            -Minden út Rómába vezet, vagyis a Te esetedbe Los Angelesbe- vigyorgott Fantom

            -Ezt nem hiszem el. Ez egyszerűen hihetetlen. – dühöngött Leon, de sajnos nem volt mit tenni így neki állt csomagolni.

-Los Angeles nagy város nem sok esély van arra, hogy találkozok valakivel.

            -Hát neked legyen igazad.

            -Nekem lesz majd meglátod.

            -Hát.. Leon csillagjegye skorpió Soráé nyilas. Találkozásuk elkerülhetetlen.- mormogta magába Fantom, de Leon ezt már nem hallotta.

Hosszú repülő út után Grace és Leon megérkeztek a Los Angelesi repülőtérre ahol már John várta őket.

            -Apu! Olyan régen láttalak. Úgy hiányoztatok. Mi újság veletek?

            -Jó napot John!

            -Leon fiam. Hihetetlen, hogy újra együtt vagytok. Grace nagyon boldog.

            -Örülök, hogy boldoggá tehetem- mondta Leon és megeresztett egy halvány mosolyt, de legszívesebben ordított volna.

            -Gyertek menjünk. Anyád már vár titeket.

John bepakolta a csomagokat a kocsiba és elindultak. Egész úton Grace és John beszélt Leon csak ült bambán. Mikor végre hazaértek egyből asztalhoz ültek. Marta ünnepi ebéddel várta őket. Grace történeteket mesélt, hogy hol találkoztak újra Leonnal és, hogy mi történt az eltelt fél év alatt.

            -Ja igen mondtuk, hogy van egy meglepetésünk. Édesanyád nagyon régóta szeretett volna elmenni a Kaleido színpadhoz egy előadásra és most végre sikerült négy jegyet szereznem- újságolta John lelkesen.

Leon kezéből kiesett a villa.

            -Mi? A Kaleido színpadhoz?

            -Ez nagyszerű. Képzeljétek mikor Leon itt élt a társulat tagja volt.

            -Tényleg akkor most biztos örülsz fiam, hogy újra találkozhatsz a régi munkatársaiddal.

            -Hát persze- mondta Leon de legszívesebben elfutott volna. Holnap újra látja Sorát. Valahogy úgy kell közlekednie, hogy ne ismerjék fel.- Nem bukhatok le nem vehetnek észre-pánikolt Leon

            -Jól vagy fiam?

            -Igen persze jó lesz újra látni a többieket- hazudta Leon rezzenéstelen arccal

            -Isten útjai kifürkészhetetlenek. Látom berezelt a Halálisten- vihogott Fantom, de Leon nem tehetett ellene semmit, mert ott voltak a többiek, de olyan messze hajította volna amilyen messzire csak tudja.

            -Bocsánat, de én elmegyek lepihenek, mert nagyon elfáradtam. Remélem nem gond.

            -Persze menj csak.

Leon gyorsan bement a szobába. Nagyon rossz állapotba volt. Azon gondolkodott, hogy hogyan oldja meg azt, hogy ne ismerjék fel.

            - Újra a Kaleidonál, de most nézőként. Ez tiszta őrület!