Sora reggel arra ébredt, hogy valaki kopog az ajtaján.            

            -Ki az még olyan korán van    

            -Sarah vagyok Yuri van itt és már tíz perce rád vár.    

            -Hm mi? Ez nem igaz már megint elaludtam. Egy pillanat máris nyitom.- mondta Sora és gyorsan az ajtóhoz szaladt.

            -Hát őőő sziasztok. Azt hiszem kicsit elaludtam. Gyertek be!

            -Nekem mennem kell az én Kalsomhoz. Sziasztok- mosolygott Sarah és elment

            -Szia Sarah. Yuri gyere be. Sajnálom, hogy elaludtam.

            -Semmi baj Sora már hozzászoktunk.- mosolygott Yuri.

            -Egy pillanat és máris itt vagyok csak felöltözök.- mondta és percek alatt felöltözött. 

-Kész vagy? Mehetünk?

            -Igen, de hova

            -Reggelizni- mosolygott Yuri   

            -Rendben menjünk úgyis éhes vagyok.

Eközben a többiek az étkezőbe ültek és beszélgettek.

            -Nem tudjátok hol van Sora.

            -Yurival van. Sziasztok- csatlakozott Rick is a csapathoz.

            -Mi Yurival? De miért?

            -Nem tudom tegnap találkoztunk vele. Nyolcra ment Soráért, de hogy mit akar azt nem tudom.

            -Ki ment Soráért- kérdezte Layla aki épp most lépett oda a többiekhez.

            -Szia Layla.

            -Sziasztok- köszönt kedvesen a lány.

            -Yuri ment nyolcra Soráért. Valamit meg akar vele beszélni.

            -Értem. Vele akartam beszélni, de ha nincs itt akkor megyek gyakorolok egy picit.- próbált meg Layla mosolyogni.

            -Rendben. Ha megjönnek szóljunk neki, hogy ott vagy.

            -Nem kell köszi majd megkeresem. Sziasztok.- mondta Layla és elment átöltözni.

            -Vajon mit akarhat Yuri Sorától. Ha a színpaddal kapcsolatos azt itt is megbeszélhették volna. Hol lehetnek most. Hiába próbálom meg tagadni, de szeretem Yurit. Már az első perctől kezdve. Mikor először léptünk együtt színpadra majdnem kiugrott a szívem a helyéről és nem csak, mert izgultam. Akkor még nem tudtam mi ez az érzés, de az idő haladtával csak egyre erősödött. Mikor tönkre akarta tenni a színpadot azt hittem meghasad a szívem, de nem tudtam gyűlölni. Most jobban szeretem mint eddig valaha. De vajon mit akarhat Sorától? Féltékeny vagyok.- gondolkozott Layla, de egyszer csak nagy nevetésre lett figyelmes. Yuri és Sora nevetgélve ment végig a folyosón.

            -Megyek megkeresem a többieket.

            -Rendben. Köszönök mindent Sora.

            -Szívesen. Szia

            -Szia- mondta Yuri és bement az edzőterembe.

            -Layla szia hát Te?

            -Szia. Éppen gyakorolni próbálok. Attól még, hogy ott hagytam a színpadot szeretek itt gyakorolni.- mondta Layla és leugrott Yuri elé. És Te mit keresel itt?

            -Gondoltam benézek. Olyan régen léptünk már fel itt ketten nem? Hiányzik, de az már a múlt.

            -Hát igen. Elmúlt.

            -Amúgy Sorával voltam.

            -Igen tudom- mondta Layla

            -Csak nem féltékeny vagy.- kérdezte Yuri és olyan közelhajolt hozzá, hogy az orruk már szinte összeért.

            -Nevetséges. Miért lennék féltékeny? Ugyan már ne nevetess

            -Oké csak kérdeztem.- mosolygott Yuri

            -Akkor én megyek meg kell keresnem Sorát. Szia Yuri.

Layla gyorsan átöltözött és Sora szobája felé vette az irányt. Most szívesen sírt volna, de nem akart, mert ha Sora rákérdezne miért nem tudna válaszolni. Mikor odaért egy darabig az ajtó előtt állt majd bekopogott.

            -Szia Layla.

            -Szia Sora.

            -Sajnálom Layla, de nem érek rá. Mennem kell, de este hétkor találkozzunk a parton. Azon az eldugott helyen ahol beszélgetni szoktunk.

            -Rendben- mondta Layla szomorúan.

            -Jó akkor este találkozunk. Szia

            -Szia- mondta és ahogy Sora távolodott könnyei úgy kezdtek potyogni.

Layla nagyon rosszul érezte magát egész nap mintha elárulták volna. Csak árnyéka volt önmagának. Nagy nehezen elkezdett készülődni a találkozóra, de semmi kedve nem volt elmenni. Erőt vett magán, elkészülődött és pontban hét órakor már ott állt a parton és a tengert figyelte.

            -Hol lehet Sora? Gondolhattam volna, hogy késni fog- mosolygott magába, de egyszer csak valaki hátulról megérintette a vállát.

            -Yuri? Hát Te mit keresel itt?

            -Csak sétálgatok. És Te?

            -Sorát várom, de szokás szerint megint késik.

            -Gyere sétáljunk egy kicsit.

            -Rendben menjünk.

Egy darabig szó nélkül mentek egymás mellett.  Már a part egy nagyon eldugott részénél jártak. A hely gyönyörű volt egy megterített asztal várta őket. Az asztal köré rózsaszirmokat szórtak.

            -Ez meg mi?

            -Sajnálom, de Sora ma nem jön. Reggel elmeséltem neki mindent és megkértem, hogy csaljon ide.

            -Mit meséltél el neki?

            -Azt, hogy már régóta szeretlek. Nem tudom, hogy miért csak most vallom be neked. De most megtettem. Tudom, hogy Te is érzel valamit. Láttam, hogy féltékeny voltál. Nem tudod letagadni- mosolygott Yuri

            -Igen féltékeny voltam és most már nem is akarom titkolni, hogy szeretlek.- mondta Layla és megcsókolta Yurit.