- Ez igaz, akkor csináljuk meg a Rómeó és Júliát.
          - Rendben, ahhoz nem is kell más.
Leon gyorsan elfoglalta a helyét majd elkezdtük a mutatványok sorozatát. Egyetlen egyszer se szúrtunk el semmi, de mikor a végén Leon mellé érkeztem és ő átölelt hirtelen egyre gyorsabban vert a szívem. Ezt ő észrevette ami nem csak a lüktető mellkasomból lehetett tudni hanem a most már enyhén piros arcomról is. De mielőtt bármi is történt volna egy egyszerű mozdulattal hátraléptem és a hálóban landoltam.
          - Mára ennyi elég lesz.”pillantottam a falon lévő órára ami már 8 órát mutatott.”
          - Egyet értek.”ugrott ő is le mellém”
          - Megyek átöltözöm.”mondtam majd eltűntem az ajtó mögött”
A francia artista követte a példámat és ő is átvette megszokott fekete öltözékét. 10 perc múlva már mind a ketten készen álltunk és elindultunk az autó felé. A teremből kifelé legyújtottam a lámpát majd követtem Leont          -t. A házig tartó úton nem szóltunk egymáshoz. Mikor beértünk a házba én elindultam a tegnap kiválasztott szobám felé, de Leon megragadta a csuklóm és visszahúzott, majd maga felé fordított.
          - Kérlek ne csináld ezt.”nézett rám nagy szemekkel”
          - Nem nagyon értem.
          - Mért csinálod ezt????
          - Mit???
          - Mért játszol???
          - Én nem játszom.”mondtam határozottan majd megpróbáltam kiszabadítani magamat nem sok sikerrel”
          - Akkor minek neveznéd azt, amit csinálsz???
          - Elmagyaráznád, mert én nem nagyon értem mire akarsz kilyukadni.
          - Rendben. Ha nem érted akkor elmondom. Egyik pillanatban hozzám bújsz és hagyod hogy átöleljelek a másikban viszont elhúzódsz, Jackenek nem adsz nyílván való választ. Folytassam???”kérdezte miközben még közelebb húzott magához”
          - Egy rész Jacknek kellet valamit mondani és mivel te ott úgy adtad elő hogy egy pár vagyunk és utána nem tudtál válaszolni egy egyszerű kérdésre, felelnem kellet valamit. Másrészt pedig nem hiszem hogy mikor épp a versenyre készülünk azzal kéne törődnöd hogy minél közelebb kerülhess hozzám.”vágtam a képébe aminek következében ő annyira meglepődött hogy lazított a szorításon és így ki tudtam tépni a karomat”
          - És most ha engeded, elmennék fürödni. Holnap nehéz nap vár ránk.”mondtam majd folytattam utamat a szobám felé.”
A Franci artista még egy jó darabig ugyan azon a helyen maradt és elmélkedett. Még soha nem látott ennyire idegesnek és ez meglepte.
Miután lezuhanyoztam a fejemre húztam a takarót és próbáltam elaludni, ami nem ment valami nagyon.
Fél óra forgolódás után végül felkeltem és kimentem inni egy kis tejet, de nagymeglepetés fogadott.
Leon a kanapén aludt egy képet szorongatva. Gyorsan kerestem egy takarót és elindultam felé. Óvatosan kivettem a képet a kezéből majd leraktam az asztalra és betakartam a pléddel. Amennyire kíváncsi vagyok muszáj volt megnéznem a képet. Kicsit meglepődtem a képen látható két személy hasonlóságán: jobb oldalt Leon volt látható még fiatalabb korában és mellet ott áll egy valamivel fiatalabb szintén szürke hajú lány.
”Szóval hozzád szokott hasonlítgatni. Elhiheted a bátyád nagyon szeret még most is.” Gondolkodtam el majd leállítottam az asztalra a képet és visszafeküdtem aludni.
Másnap reggel kopogásra ébredtem.
          - Tessék.”válaszoltam unott hangon”
          - Jó reggelt.”köszönt Leon amit belépett a szobába”
          - Mit szeretnél???”kérdeztem egy nagy ásítás közben”
          - 12          -re várnak minket.

          - Tudom, mennyi az idő???
          - Fél 10.
          - Remek akkor még van majdnem 2 órám.
          - Nem kéne előtte gyakorolnunk???
          - Elégszer elpróbáltuk már nem gondolod??
          - Azért még lenne rajt mit csiszolni.”válaszolt dacosan”
          - Most minden áron azon igyekezel hogy felkeljek???”ültem fel az ágyban és töröltem le az álmosság utolsó jeleit is az arcomról.”
          - Látom ez már sikerül.”húzta mosolyra a száját” A reggeli késsz lesz mire felöltözöl.
          - El is várom.”állam fel majd becsuktam az ajtót Leon orra előtt.”
Mikor beálltam a tükör elé és megláttam a szénaboglyára hasonlító hajamat sikítani lett volna kedvem. Rögtön fésűt ragadtam és elfogadható állapotba hozam a hajam. Ezek után kiválasztottam Sophie ruháját és tusolás után felvettem.
Amikor kiléptem a konyhába Leon meglepődött egy kicsit a ruha láttán.
          - Baj hogy felvettem?
          - Nem, dehogy is. Káprázatosan nézel ki.
          - Kössz.
          - Kész a kaja, remélem szereted a rántottát.
          - Remek lesz.
Miközben elfogyasztottuk a készített reggelit észrevettem hogy Leon folyton a rajtam lévő ruhát figyeli, ami már kezdett egyre jobban zavarni.
          - Leon.
          - Igen.
          - Mennyi időnk van még az indulásig?

          - Fél óra utána kéne menni próbálni.
          - Remek, akkor mindjárt jövök.
          - Rendben.
10 perc múlva már a nappaliban voltam egy fekete rakott szoknyában és egy szintén fekete toppban.

          - Remélem így már nem fogy zavarni.”mondtam mikor láttam hogy értetlenül néz”
          - Eddig se zavart, csak..
          - Megértem.

Ezek után pár percre néma csönd terült az egész hát területére amit végül Leon tört meg.
          - Beszélhetnénk a tegnapi… dolgokról?

          - Szerintem nincs miről.”mondtam majd kerestem egy szintén fekete kistáskát és beleszórtam a cuccaim, majd gyorsan felvettem egy magas sarkú szandált .”
          - Értem.”válaszolt lehangoltan.”
Ezek után a kocsi felé vettük az irányt. 20 perc elteltével már ott is voltunk a színpadnál és csodálkozva figyeltem a betődülő tömeget.
          - Ez mi??”fordultam partnerem felé”
          - Gondolom a közönség.

          - De nem úgy volt hogy ez csak egy kis verseny lesz ami eldönti hogy kié a szerep?
          - Itt ez jelenti a kis megmérettetést.
          - Remek, ettől már sokkal jobban érzem magam.”mondtam kicsit feszülten”
Miután átvettük az edzőruhákat még megcsináltuk párszor az Angyalok táncát, majd Odíl felé vettük az irányt.
          - Sziasztok. Már azt hittem nem is jöttök el a ruhákért. Megvallom elég nehéz volt megcsinálni, de végül sikerült.
          - Remek.
          - Na akkor megyünk, hello.”köszönt el Leon majd elindult vissza a próbaterem felé.”

Amint átöltözünk megjelent Lana és Adam.
          - Sziasztok.”köszöntek ránk egyszerre”
          - Hello.”mosolyodtam el”
          - Remélem jó kis verseny lesz.
          - Ez nem kétség.”mondta Leon monoton hangon”
          - És mit is adtok elő???
          - Az…”nem tudtam befejezni mert Leon közbevágott”
          - Mindjárt kiderül.

          - Valóban.
          - És ki kezd???”kérdeztem Lana felé fordulva”
          - Ha jól tudom akkor ti, mert Jacke nagyon nagydobra verte. 
          - Azt láttam.

          - 10 perc múlva kezdés.”hallatszott a hangszóróból”

          - Akkor mi megyünk is.” mondta Leon majd belém karolt és elindult a színpad felé.”
          - Izgulok.”mondtam kissé idegesen.”
          - Nincs miért. Tökéletesen tudjuk és már sokszor elő is aduk. Nyugalom, nem lesz semmi baj.”monda majd egy kicsit ég jobban magához húzott ami most fura módon nagyon megnyugtatott”
          - Bízok benned.”súgtam a fülébe majd elindultam a saját helyemre.”
Hirtelen nagy csönd telepedett az egész színpadra és sötétség, majd Jacke kiállt a színpad közepére és egy reflektorral megvilágították.
          - Köszöntök mindenkit, a mai kivételes megmérettetésen. Ma a már megszokott páros: Lana és Adam és az újonnan jött, de nagy hírnevű Leon Osvald és partnere Sora Naegino.
A közönség hangos morajlásban tört ki ami még jobban idegesített.
          -  És most akkor következik a két újonc és a választott manőverük… Kis hatásszünet… Az Angyalok Tánca.
Amint ezt kimondta néma csönd lett az egész színpad területén.
Ekkor kiment a színpadról és a két fényszóró ránk világított. Felálltunk a kiindulási ponthoz és megvártuk míg elkezdődik a zene. Az ugrás elé betettünk még jó pár nagyon nehéz és látványos mutatványt majd mikor elkövetkezett az idő ellendültem, és Leon mint mindig most is fellökött én megtartottam az angyalpózt és szálltam felfelé, majd egy pillanatra megálltam körbenéztem és csodálkozva figyeltem a nézőtéren ülő emberei tömegnek a félelmét, de mindenkin látszott a nyugalom is. Majd lassan elkezdtem spirál alakban zuhanni és egyenesen Leon mellé érkeztem, aki átkarol, majd mikor már kissé biztonságban éreztem magam és felpillantottam rá lehajtotta a fejét és gyengéden megcsókolt, ami nagyon meglepett de pár pillanat után észbe kaptam és viszonoztam.
A közönség hangos tapsviharban tört ki mikor meghajoltunk.
Ezek után gyorsan lesiettünk a színfalak mögé és néztük Adamékat.
Ők is egy nagyon látványos mutatványt választottak, de a közönség reakciójából kitűnt hogy ezt már látták. Ezek után lejöttek a színpadról egyenesen hozzánk.
          - Gratulálok nagyon szép volt a mutatvány. Nem hittem hogy ezt valóban végre lehet hajtani.”Mondta elismerően Adam”
          - Köszönjük, tiétek is nagyon jó volt.”válaszoltam mosolyogva”

          - Kérem a két párt hogy fáradjon fel a színpadra, eredményhirdetés.”jelentette de a zsűri igazgatója”

          - Volt zsűri???”szégyelltem el kicsit magam”
          - A közönség soraiban ültek.
          - Ohh.
          - Na akkor mennyünk.”mondta majd átkarolt és elindultunk Lanaék mögött”

          - A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt, mivel mind a két mutatvány nagyon nehéz volt, de végül arra a döntésre jutottak hogy… kb. egy percnyi hatásszünet, amibe majdnem beleőrültem… a győztes páros Leon Oswald és Sora Naegino.

A kijelentés hallatán annyira boldog lettem hogy a partnerem nyakába ugrottam. Aki most először vagyis másodszor :P mutatta ki érzelmeit megfogott és felemelt egy kicsit majd megcsókolt. Ezek után a színpadon rendeztek egy kis ünnepséget a részünkre, ahol már csak kötelességből jelentünk meg, de már alig vártam hogy hazaérjünk és kettesbe lehessünk. Nagyon boldog voltam mert most már tisztába voltam Leon érzelmeivel, ami nagyon jól esett és életembe először éreztem hogy igazán szerelmes vagyok.

10 körül mikor már szállingóztak az emberek mi is elindultunk. Mikor a házba értünk én még mindig szinte ugráltam a győzelem és Leon miatti örömömben. A francia artista egy darabig csak nézte ahogy ugrálok, majd mikor már kezdett szédülni megfogta a kezem és magához húzott.
          - Nyugalom, kicsim.”súgta a fülembe amitől én kicsit összerezzentem”
          - Leon?
          - Igen?”fordított szembe magával.”
          - Kérdezhetnék valamit?
          - Persze, bármit.
          - Mért csókoltál meg???”mosolyodtam el majd húztam fel az egyik szemöldököm”
          - Nem tudod???”kérdezett vissza teljesen elhűlt arcszínnel”
          - Nem mondtál semmi.”húztam tovább az agyát”
          - Értem már.”mosolyodott el” Hát akkor most elmondom.
          - Mit is???”tetettem a hülyét”
          - Azt hogy szeretlek.”mondta majd megcsókolt.”
Mikor elváltak az ajkaink én is a fülébe súgtam.
          - Én is szeretlek.

Másnap már kézen fogva mentünk, de a színpadhoz ami senkit nem zavart. Mivel tegnap mi nyerünk így elkértük a forgatókönyvet és elindultunk próbálni. A próbateremben mi edzettünk egyedül. Dél körül elmentünk enni valamit ahol a többiekkel is találkoztunk és furcsa mód Leon nem váltott át fagyos modorra, ami meg kell vallanom nagyon jól esett. A következő hetek remekül teltek és a premiernél teltház volt. A közönség őrjöngött és tombolt mikor vége lett a műsornak.

Másnap 5 körül a főnök behivatott minket.
          - Jó napot.”köszöntünk egyszerre majd leültünk a székekre.”
          - Sziasztok. Nos azért hivattalak ide titeket mert mint tudjátok idén kerül megrendezésre a cirkuszfesztivál.
          - Igen.”mondta határozottan Leon majd rám pillantott”
          - Nos, hát én azt szeretném, hogy induljatok a színpad nevében.