|
A kegyetlen démon és az ártatlan angyal
2007.10.31. 10:38
Sora és Leon a gyakorlóteremben voltak, és ismét neki álltak a gyakorlásnak, ami már igazán rájuk fért, mert az eddigi edzéseket nem nagyon lehetett annak nevezni.
Sora igaz még most eléggé zavarban volt az erotikus jeleneteknél. Főleg mikor Évának kellene elcsábítania Ádámot (ez a jelenet akkor van, mikor Ádám és Éva is ettek a tiltott gyümölcsből és rádöbbennek, hogy mit is éreznek egymás iránt). Leon áll a trapézon, míg Sora egy alacsonyabb trapézról elrugaszkodva felugrik hozzá, és egyből átkulcsolja lábaival a férfi derekát, és közben egy szenvedéllyel, tűzzel teli csókot kell lehelnie a férfi ajkaira. Majd Leonnak és Sorának egyszerre el kell kezdenie mozgatni a csípőjét, aktust színlelve, miközben forognak a trapézon. A pörgés abbamaradtéval úgy kell elrugaszkodniuk, hogy egy magasabban lévő trapézra érkezzenek, ezzel szimbolizálva a gyönyör beteljesedését.
Na igen a csípőmozgatásig igazán nem is volt semmi probléma, de Leonon eluralkodtak a vágyak és ez meg is mutatkozott, abban hogy férfiassága megmerevedett, amitől a mi ártatlan angyalunk igen csak megijedt és ennek következtében a hálóban landolt. Leon értetlenül nézett a lányra egyszerűen nem értette, hogy Sora miért esett le a hálóba (szerző megjegyzése: Férfiak! Nem várhatjuk tőlük, hogy megértsék J). Leon is leugrott, hogy megnézze, hogy mi baja lehet Sorának.
- Sora jól vagy?
- Igen.
- Na de miért estél le? Eddig minden simán ment.
- Csak megijedtem.
- Na de mitől? – értetlenkedett Leon.
- … - Sora teljesen elpirult. Nem tudja eldönteni, hogy válaszoljon e a férfi kérdésére vagy tartsa meg magának a választ.
- Sora kérdeztem valamit – azzal felemelte a lány fejét az állánál fogva és mélyen a szemébe nézett – Sora kérlek, mondd el, hogy mi a baj? Talán én tettem valamit?
- Hát! Mondhatjuk úgy is, de tudom, hogy nem direkt tetted.
- De mégis mit?
- Hát, szóval, izé…
- Sora nyögd már ki!
- Túlságosan beleélted magad a szerepedbe, és a tested erre reagált. Ugye érted mit akarok mondani? – Leon értetlen arcát látva, Sora megpróbált kicsit érthetőbben fogalmazni – Amiatt ijedtem meg! – Sora lemutatott a férfi ölére. Leon most már megértette, és egy halk kuncogásba, kezdett majd hangosan felnevetett. Sora durcásan reagált erre – Nem röhög! Együtt érezz! – Majd Leon meglepett arcát látva ő is hangos nevetésbe törtek ki.
- Drága Sorám ez természetes, nem tehetek ez ellen semmit. Ettől nem kell megijedned, ezzel is számolnunk kell.
- Jó, megértettem! Akkor folytassuk, mert soha nem leszünk kész, és már csak másfél hetet töltünk itt.
- Ez ki is ment a fejemből – és egy nagyot sóhajtott a férfi.
- Leon mi a baj?
- Semmi, semmi. Csak szerettem volna még egy kicsit kettesben lenni veled. Olyan nagy bűn ez?
- Nem dehogy is csak tudod, nekem a színpad az első.
- Na szép! Most versengenem kell a színpaddal, a te figyelmedért. Ezt kikérem magamnak. Sora dönts a színpad vagy én? – Leon olyan színpadiasan játszotta ezt, hogy a szappanopera főhősei is megirigyelhették volna.
- Leon ugye csak viccelsz?! - szegény Sora viszont hirtelen nagyon meglepődött ezen a kijelentésen, és észre sem vette, hogy a másik csak játszik vele.
- Nyugodj meg édesem! – suttogta halkan Leon az angyal fülébe miközben gyengéden átkarolta a kecses derekat – Soha nem kérnék ilyet tőled. Hisz tudom, hogy mennyit jelent neked a színpad. Na kérlek, ne haragudj! – azzal gyengéden megízlelte az oly kívánatos ajkakat, melyeknek édes íze, oly mámorítóan hatott rá, hogy minden erejét össze kellett gyűjtenie, hogy ne tegyen olyasmit, amivel megbánthatná a lányt.
Miután szétváltak egymás szemébe néztek, melyek csillogása vetekedett pár a csillagokéval is. Mindketten már tisztában voltak azzal, hogy életük szerelmét tartják a karukban.
A boldog pár egészen hajnali 3-ig csak próbált megállás nélkül. A próbáknak, már csak a hatalmas fáradtság vetett végett. De ezt Leon nem is bánta, mert úgy érezte, még egy erotikus jelenet, vagy egy csók történik akkor ott helyben, lerohanja a lányt. Leon nagy harcot vívott önmagával. Akarta a lányt mindennél jobban, érezni akarta, érinteni, csókolgatni, de azzal is tisztában volt ezeket nem teheti meg addig, míg Sora nem áll készen, ezért megkérte a lányt, hogy ma este inkább aludjanak külön. Sora vonakodva és egy kicsit durcásan is de belement. Már szinte hozzá szokott, hogy mindig a férfi mellett alszik.Sora egész éjjel csak forgolódott. Rettenetes hiányérzete volt, akárhányszor a másik oldalára fordult, minden mozdulatával a férfit kereste, és abban reménykedett, hogy nyugtatólag átöleli, vagy egy csókot lehel puha ajkaira. De ezek közül sajnos egyik sem történt meg. Sorának volt egy kis bűntudata, hisz tisztában volt azzal, hogy mindez miatta van. Leon semmit sem akar ráerőltetni, és semmit sem akart elsiettetni, ezért tiszteli is, mert tudta, hogy a férfinak nagy erőfeszítésekbe kerül visszafognia magát. Sora szégyellte magát, hogy miatta van mindez, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy ez ellen tennie kell valamit, nemcsak a maga, hanem Leon érdekében is.
Folyt. Köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
