- És melyik országban van a legjobb???
          - Mindegyik jó, de ha döntenem kellene akkor Franciaországban a Nagycirkusz.

          - Onnan jöttél ugye?

          - Igen, de nem ez az egyetlen ok.
          - Hanem?
          - Hát, mint gondolom te is tudod idén ott rendezik meg a Cirkuszfesztivált.
          - Igen.
          - És mint címvédő automatikusan meg vagyok hívva. Vagyis meg vagyunk hívva.” mosolyodott el”
          - Hogy mi?? 
          - Te mondtad hogy velem akarsz fellépni.
          - Igen, de…
          - Na jó amíg csomagolok döntsd el hogy melyik társulat legyen, nekem végül is mindegy.
          - Értettem.
Fél óra múlva Leon megjelent ét nagy bőrönddel a kezében.
          - Döntöttél?
          - Igen.” válaszoltam majd megmutattam a füzetbe írt címet.”

Leon egy pillanatig elgondolkodott majd lehetett látni az arcán egy csepp szomorúságot.
          - Valami baj van???
          - Nincs semmi.”mondta egyhangúan”
          - Beszélhetnénk egy kicsit komolyan?”álltam fel a kanapéról”
          - Eddig mit csinálunk???
          - Megkérdezted hogy lakok          -e nálad én igent mondtam most pedig én szeretnék kérni valamit.
          - Mit???”kérdezett vissza érdeklődve”
          - Ha már mondhatni együtt élünk.” pirultam el ismét” Megkérhetnélek arra hogy ne hazudj nekem????
          - Én nem…
          - Mond el mi baj van a Lengyel cirkusszal.

          - Semmi.
          - Kérlek.”néztem rá kérlelő szemekkel”
          - Csak van ott valaki akivel most nem szívesen találkoznék.

          - Ki???”kíváncsiskodtam tovább”
          - Jó az egy dolog hogy nem kéne hazudnom, de azért nem kell mindent tudnod.” válaszolt végül ismét ridegebb hangnemben.”
          - Akkor legyen a Francia.” mondtam, beadva a derekam”
          - Biztos hogy jó lesz???
          - Igen, kivéve ha nincs semmi kifogásod ez ellen is.” válaszoltam kicsit megsértve.”
Nem válaszolt csak felvette a telefont és franciául elkezdett tárgyalni. Majd mikor végzett felém fordult.
          - 3 nap múlva várnak minket a színpadnál.
          - És a repülő??

          - Egy pillanata.
Ismét a telefonért nyúlt és lefoglalt még ma estére két jegyet első osztályra.
          - Ennyi.”válaszolt tömören”
          - Jut eszembe itt a fizetésed.”mondtam majd nyújtottam át a borítékot.”

          - Kíváncsi vagyok hogy mért is kapok hisz ebbe a hónapa csak ma voltam benn.
Kinyitotta a borítékot és meglátott benne egy csekket. Követtem a példáját és én is felvágtam. Az enyémbe a csekk mellet még volt egy kép is amin az egész társulat rajt volt még mikor az Angyalok táncát adtuk elő.
          - Mennyit kaptál???”kérdezte kicsit kikerekedett szemekkel Leon”
          - Még nem is néztem meg, ööö”itt elakadt egy pillanatra a szavam mert nem hittem el az összeget ami oda volt írva… 5.000.000. milliót”mondtam végül hitetlenkedve” És te???
          - Én is ugyan annyit.
          - De ezt nem értem. Mért kaptunk összesen 10.000.000 milliót???
          - Azt tudtam hogy van spórolt pénze a színpadnak, de ezt még én se értem igazán.
          - Na végül is mindegy, ma 6          -kor megy a gépünk.
          - Ma??? Nem holnap utánra várnak???  
          - De, de megmutatom a várost hogy ki tudj igazodni.
          - Kössz.
          - Addig nyugodtan aludj egyet.
          - Rendben.”válaszoltam majd bementem a vendégszobába és ledőltem az ágyra.”

Leon az elkövetkező órákban amíg én aludtam folyamatosan az utazással kapcsolatos ügyeket rendezte de szinte minden 10 percben bejött hogy megnézze jól vagyok          -e.
3 óra körül keltem fel és kicsit megrémültem mikor körbenéztem, de végül rájöttem hogy hol is vagyok. Mikor kimentem a nappaliba nem találtam senkit, de ekkor megszólalt a csengő.

Az ajtóhoz mentem de elgondolkodtam pár percig hogy ki e nyissam hisz nem tudhattam ki az végül lenyomtam a kilincset és kinyílt az ajtó. Ekkor ismét elkezdtek folyamatosan fényképezgetni a riporterek. Egy fehér ruhás fiú állt a küszöbnél a kezében két zacskóval.

          - Ön rendelt kínait??
          - Ööö…” gondolkodtam el egy pillanatra”
          - Én voltam.”szólalt meg a hátam mögül egy férfi hang.”
          - Jah.”mosolyodtam el”
          - 5.30 lesz.

Leon kifizette, majd átvette a csomagot és becsukta az ajtót.

          - Gondoltam éhes leszel.”fordult vissza felém”
          - Jól gondoltad.”válaszoltam miközben ásítottam egy nagyot” –Bocs.
          - Mért is?”húzta enyhe mosolyra a száját”
Nem szóltam a jelenségért csak leültem az asztalhoz nyomomban Leonnal.
          - El is felejtettem, ugye szereted??
          - Igen.
          - Akkor jó.”adta a kezembe az egyik kis dobozt.”
          - Pálcikát adtak hozzá?

          - Jahh, igen. Tessék”nyújtotta az evőpálcikákat”
          - Kösz.

Szépen lassan megettük majd mintha valami néma megegyezést kötöttünk volna leültük a Tv előtti fotelba majd Leon a kezembe adott vagy 50 DVD          -t hogy válasszak.
Meg is akadt a szemem egy nagyon ismerős CD borítóján, a felirat szerint az Angyalok tánca felvétele volt.

          - Ezt meg honnan szerezted meg???”fordultam felé kérdő szemekkel”
          - Kalos adta még, csak sajna miután megnéztem elfelejtettem visszaadni.

          - Nézhetjük ezt???
          - Persze.”vette ki a kezemből majd berakta a lejátszóba és visszaült mellém”

A közel 1,5 órás felvétel alatt egyikünk se szólalt meg. De annál a résznél mikor a manővert adtuk elő kicsit meghatódtam és egy könnycsepp futott végig az arcomon. Leon ezt észre is vette, de nem tudta hogy mit tegyen így inkább hallgatott. A lemez végén volt egy meglepő rész miután lejöttünk a színpadra valaki követett minket és olyan képeket készített amit nem lett volna szabad. Rólam például ahogy az egyik pillanatról a másikról megváltozik a hangulatom és nevetésem sírássá lesz. Leonról pedig egy nagyon megdöbbentő képet amelyen az arcáról le lehet olvasni a bánat, keserűség, könyörtelenség jellemvonásait, de ezzel együtt a szeretet, hűség és a könyörület jellegzetességeit is.

Ennél a pontnál felé fordultam és csak kérdő szemekkel pásztáztam.
          - Ezt te már láttad????”kérdeztem végül kissé könnyes szemekkel”

          - Nem.”adta a tömör és egyben megdöbbentő választ.”

Pár percig néma csönd uralkodott a szobában, majd egy mély mégis kedves hang törte meg.
          - Nem tudom ki csinálta a felvételt, de ezeket a képeket nem kellet volna felvennie.
          - Mért nem??”kérdeztem vissza értetlenül”
Leon csak értetlenül nézett rám.
          - Nem értem, hogy mért nem kellet volna. Amíg a színpadon vagyunk addig szerepet játszunk így nem látni hogy valójában milyenek vagyunk, de ez a két kép többet elárul számomra rólad mint amennyit az érzéseidről megtudtam amíg a színpadnál voltunk.” mondtam miközben oldalra fordultam a kanapén hogy szembe kerüljek a francia artistával.”
Erre nem tudott semmit mondani csak hallgatott, majd mikor már kicsit zavarta hogy őt figyelem kissé lehajtotta a fejét.
          - Számomra viszont rólad a kép nem árul el semmi jót, sőt valahogy még el is szomorít egy kicsit. Azt nem tudom miért, de téged úgy szoktalak meg mint egy folyton vidám embert és ezek a képek… nos hát nem ezt mutatják.”mondta úgy hogy lassan felemelte a fejét és a szemembe nézett.”

Az elkövetkező 5 percben csak ültünk egymással szembe és próbáltuk elgondolni, hogy a másik épp min törheti az agyát. 
          - Készülődni kellene, nem gondolod???”kérdeztem a faliórára tekintve”
          - De...”adta meg a rövid, tömör választ”
Bementem a vendégszobába átöltözni. Leon is ugyan így tett.
Mikor kiléptem az ajtón egy fehér rakott szoknya volt rajtam és egy piros pántos póló. Ehhez illő piros magas sarkú és egy fehér          -piros gyöngyös nyaklánc.
Leon a nappaliban ült és olvasott, majd mikor meglátott kicsit meglepődött.
          - Így jó lesz???”kérdeztem félénken”
          - Tökéletes. Nagyon jól áll.”mondta miközben letette a könyvet és felállt.”
          - Kösz.”válaszoltam enyhén vörös arccal.”
          - 1,5 óra múlva megy a gép. Addig el szeretnél menni még valahova??

Egy pillanatra elgondolkodtam, majd válaszoltam.
          - Attól függ.
          - Mitől?”kérdezett vissza rögtön”
          - A színpad tenger közelben van???

          - Igen. Vagyis nem messze tőle.

          - Akkor kell vennem egy fürdőruhát.
          - Itt??

          - Igen, egyik nap láttam is egyet a városban.

          - Akkor mennyünk, és onnan irány a reptér.

          - Rendben.
Összeszedtünk a csomagokat majd az ajtó felé vettük az irányt.
          - Itt vannak még???”kérdeztem érdeklődve”
          - Szerencsére.”válaszolt mikor kipillantott a függöny mögül”
          - Szerencsére???
Válaszolni nem válaszolt csak kinyitotta az ajtót. A riporterek rögtön elkezdtek kérdezősködni, de egyre szem válaszoltunk. Leon bezárta az ajtót majd felvette a csomagjait és elindultunk az autó felé. Mikor odaértünk beraktuk a csomagtartóba a bőröndöket és egy pillanatra Leon megállt.
          - Mi az???”néztem rá értetlenül.”
          - Semmi, csak…
Nem fejezte be a mondatot csak beült a kocsiba. Én is követtem a példáját majd mikor  már becsuktam az ajtót és a sötétített üveg miatt nem látott be, felé fordulta és kérdő szemekkel néztem. Majd közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt.
          - Csak ennyit akartam.”mondta halkan mikor az ajkunk elvált.”

Az arcom színe a paradicsoméhoz hasonlított mikor elfordultam. Pár perc csönd után végül nem bírtam tovább.
          - Leon.
          - Igen?
          - Kérdezhetek valamit?
          - Persze.
          - Mért vagy ilyen kedves velem és az imént mért… szóval mért csókoltál meg????”kérdeztem kicsit félénken.”
          - Mert… te is az vagy velem. Vagyis mióta felébredtem teljesen máshogy viselkedsz velem. És a csókkal kapcsolatban ezek szerint tévedtem, így elnézést kérek.
          - Nem értem miért.”mondtam alig halható hangon.”
          - Mi???
          - Semmi, csak azt mondtam hogy a következő utcánál ballra és ott is vagyunk.
          - Értem.
Amint odaértünk besiettem a boltba és elkezdtem nézegetni a fürdőruhákat. Leon nyugodtan leült egy fotelba ami épp a próbafülkére nézetett.
Először kiválasztottam egy rózsaszín virág mintás bikinit amivel bevonultam a fülkébe és felpróbáltam.
          - Leon.
          - Igen?”kérdezett vissza kicsit meglepetten”
          - Hoznál nekem egy ugyan ilyet más színben??
          - Nem láttam, hogy melyiket vitted be.”mondta határozottan”
”Ez nem igaz, most mutassam meg neki???” gondolkodtam el egy pillanatra.
          - Ilyet.”válaszoltam végül elhúzva a függönyt, megmutatva magamon a ruhadarabot.”
Amint oda emelte a tekintetét szemmel láthatóan meglepetés érte. Mondhatni leesett az álla.
          - Nagyon jól áll.”mondta kicsit akadozva.”
          - Kösz. Akkor hoznál egy másikat??
          - Milyen színben???
          - Az mindegy válassz egyet, de M          -es legyen.
          - Egy pillanat”mondta majd a polchoz lépett és elkezdte sorra nézni a fürdőruhákat.”
Miután kiválasztott egy lilát megakadt a szeme egy másik feketén amin fehér minták voltak, azt is levette és a fülke felé ment.

          - Tessék.”adta be a két ruhát.”
Egy pillanatig megnéztem a feketét, majd mosolyogva válaszoltam.
          - Ez lesz a jó, hol találtad???
          - A többi között.”adta a választ egyszerűen”

Gyorsan felpróbáltam, majd egy gyors mérlegelés után elhúztam a függönyt.
          - Hogy áll?”kérdeztem megszeppenve”
          - Csodásan.”mosolyodott el”
Visszamentem e fülkébe majd felöltöztem.
          - Akkor ezt kérném.”adtam oda az eladó nőnek a fekete bikinit”
          - Már ki lett fizetve.”válaszolt mosolyogva, majd a fejével Leon irányába mutatott”
Kicsit meglepetten vettem át a díszcsomagba rakott ruhát majd az említett felé fordultam.
          - Mehetünk??

          - Igen.”válaszolt tömören”
Mikor beültünk a kocsiba egy kicsit elgondolkodtam, majd rákérdeztem.
          - Hogy, hogy megvetted???
          - Tetszett.”húzta mosolyra a száját”
          - Mi? A ruha vagy …”itt inkább úgy döntöttem nem folytatom mert nem tudtam volna kimagyarázni”
          - Mind a kettő, de inkább az utóbbi.”válaszolt teljes nyugalommal”
”Hogy mi???” Villant át a fejemen.

          - Akkor most a reptérre megyünk ugye???”kérdeztem végül még mindig egy kicsi pírral az arcomon.”
          - Igen, mert 45 perc múlva megy a gép.
          - Kérhetnék valamit még?

          - Mit???
          - Mehetnénk a Kaleido felé????
          - Biztos???
          - Szeretném még egyszer utoljára látni.
          - Rendben, de nem állunk meg.
          - Oké.”egyeztem bele végül bár tudtam hogy ezt nagyon nehéz lesz betartanom, de hát mit tehettem volna”
Pár perccel később már ott is voltunk, és a kedvemért Leon egy kicsit le is lassított, hogy tovább láthassam a színpadot. Egy pillanatra felvillant bennem minden emlék ami ide kötött, de ez el is szállt mikor a kocsi elkezdett gyorsulni.
Fél órával 6 előtt értünk a reptérre ahol gyorsan leadtuk a csomagokat majd felszállás után megkerestük a helyünk a gépen. Én önkényesen elfoglaltam az ablak melletti helyet, amelyet Leon kicsit megsértve érzett de végül beletörődött és leült mellém.

          - És milyen a cirkusz??
          - Sokkal nagyobb mint ez és sokkal többen vannak.”Ennél a mondatnál nyeltem egy nagyot”
          - Jut szembe a szállás???
Látszott hogy Leon egy pillanatra elgondolkodik majd a telefonjáért akar nyúl.
          - Egy pillanat!”mondta és már tárcsázott is”
Pár perc alatt lerendezte  majd letette a készüléket.
          - Meg is van! A színpadnak van egy háza amit még akkor használtam amikor…”itt egy kicsit elszomorodott” … itt szerepeltem.”fejezte be végül”
          - Ez remek, de remélem víz közelben van.”jelentettem ki mosollyal az arcomon”

          - Közvetlen a part mellet, így nem hiába vetted vagyis vettem meg a fürdőruhát. „mondta kicsi zavarban”
          - Az jó.”pirultam el egy kicsit”
Az út hátralévő részét végig beszéltük, de egy szó nem esett a csókokról. Valahogy nem is nagyon tudtam volna mit mondani.
3 órás út után leszálltunk a Francia reptéren.
          - Na innentől te vezetsz.”mondtam határozottan”
          - Mért eddig te vezettél??”nézett rám felhúzott szemöldökkel”
          - Jajj már, nem úgy értem tudod jól. Mennyünk már kíváncsi vagyok.” mondtam miközben megragadtam a kezét és elkezdtem húzni a csomagok irányába”
Miután elvettem a csomagokat mert úgy láttam Leon nem hajlandó, megtorpantam egy kicsit.
          - És most???? Merre???
          - Én mondjam meg, hisz te eddig is milyen jól eligazodtál, és engem húzni kellet.”gúnyolódott tovább”
          - Ne csináld ezt!! Te akartál ide jönni, akkor most segíts.” sértődtem meg”
          - Gyere.”mondta egyszerűen majd átvette a csomagokat és elindult a taxik felé.
Gyorsan berakta az egyik csomagtartójába a táskákat majd beült. Hamar én is melléültem és becsuktam az ajtót.
          - A színpadhoz.
          - Igen is.”válaszolt röviden a sofőr és elindult”
          - És mond Leon mi is lesz itt a szerepünk, vagyis mit fogunk itt csinálni???”kérdeztem kicsit értetlenül”
          - Elő kell adnunk egy mutatványt és utána döntik el hogy megkapjuk          -e a főszerepet.”mondta teljes közönbösségel a hangjában”
          - Hogy mi??? Főszereplők??? És mi van azokkal akik most a főszereplők.
          - Ha jobbak vagyunk miénk a szerep, ha nem…”itt abbahagyta a mondatot egy pillanatra”
… jobbak vagyunk!!!
          - Értem, és melyik mutatványra gondoltál???
          - Az Angyalok táncára, vagy az Aranyfőnix          -re. Te melyiket karod???
          - Nem tudom, inkább az Angyalok táncát mert abban mind a kettőnknek egyelő szerepe van.”mondtam miközben mosolyra húztam a szám”
Fél óra kocsikázás után meg is érkeztünk. Amint kiszálltam földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Az épület hatalmas volt és a part is csak pár méterre volt tőle.
          - Na milyen??”kérdezte Leon mikor már ő is kiszállt”
          - Fantasztikus.”válaszoltam még mindig az épületet figyelve”
          - Akkor menyünk be.”mosolyodott le majd szorosan mellém állt és átkarolt.” –Szabad??”kérdezte amint a keze hozzáért a csípőmhöz”
          - Persze.”válaszoltam elpirulva majd megindultunk a kapu felé”
          - Akkor jó.
          - És a csomagok???”kaptam észbe hirtelen”

          - Nyugi a sofőrnek megmondtam hogy hova vigye. És most mutassuk meg hogy mit tudunk.
          - Rendben.”válaszoltam egy pillanatig elgondolkodva”
Amint beértünk a kapun szinte elsodort magával az emberi tömeg és az volt csak a szerencsém hogy Leon szorosan tartott.
Végül egy nagy fehér ajtó előtt lyukadtunk ki.
          - Na itt is vagyunk.”mondta majd bekopogott”
          - Hol is???”kérdeztem értetlenül”
          - Majd megtudod.”válaszolt majd benyitott”
Bent egy íróasztal mögött egy szőke idősebb férfi ült. Úgy látszott nagyon elfoglalt mert több tucat papír ott hevert előtte.
          - Hello Jacke.”szólalt meg hirtelen Leon”
Az illető hirtelen felrántottam a fejét és rögtön felpattant a helyéről.
          - Úgy volt hogy 2 nap múlva érkezel.”válaszolt majd közelebb lépett és kezet nyújtott”
Leon nem engedett el, csak a másik kezével kezet fogott.
          - Mint látod nem egyedül érkeztem.
          - Elnézést hölgyem hogy nem köszöntem. Szólítson csak Jackenek.
          - Örvendek az én nevem Sora Naegino.
          - Sokat hallottam már kegyedről, úgy hírlik hogy nagyon tehetséges.
          - Ez nem kérdés.”szólalt meg ismét Leon”
          - Mivel úgy tudtam hogy 2 nap múlva éreztek a szereposztást is ehhez igazítottam. Így csak pénteken derül ki kik lesznek a főszereplők.”mondta kicsit lehangoltan”