Ám azt hogy van benn valaki csak akkor vettem észre mikor már a sarokban lihegtem és megszólított.

            - Jó estét. „ köszöntött egy ismerős hang.”
” Ki ez?? rémlik valami, de… Megvan ő mondta hol lakik Sora.”

            - Már megint maga? Hogy kerül ide?
            - Ez csodálatos emlékszik  rám???

            - Nem tudom kiverni a fejemből. „ Adtam a gúnyos és egyben rideg választ”
            - Most épp hova megy, vagyis inkább rohan??? „ kérdezte kíváncsiskodóan”

            - A Nagycirkuszhoz. „ Válaszoltam miközben megállt a lift és kiszálltam.”

            - Milyen véletlen én is épp oda tartok. Elvihetem?
            - Legyen, de egy szót szól és leütöm.
            - Értem. „ mondta miközben elvezette a kocsijához.”
Az út hátralévő része csöndbe telet. Ami kb. 10 perc lehetett. Mikor kiszálltam a kocsiból valaki megragadta a kezemet és elkezdett befelé húzni.
            - Késtél. „ mondta rideg, dühös hangon”
            - És??? Még nincs 7.
            - Öltözz. „ mondta miközben belökött egy szobába és rám vágta az ajtót.”

Pár perc múlva kiléptem a fehér ruhában, és csak most vettem észre Sora jelmezét. Egy fekete csipkés, egyberészes szoknya volt rajta aminek mély dekoltázsa engedte látni dús kebleit. Az alja épp a feneke alatt végződött. Haja egy része fel volt fogva de a nagy része becsavarva hullott a vállára. Sminkje fekete volt. Elmélkedésemet végül megszakította egy kuncogás.
            - Jól áll a fehér. „Mondta és egy ördögi mosolyt eresztett el felém.”

            - Nevess csak, nem tart sokáig. „ válaszoltam ridegen”

            - Gyere már mindjárt kezdünk. „ mondta végül ismét ridegen és elkezdett rángatni”
            - Magamtól is megyek. „ vágtam oda neki és kiszabadítottam kezemet.”

            - Akkor gyere.

5 percbe se telt mikor már azon kaptam magamat hogy a színpad egyik felén állok és épp sminkelnek.
Egyszer csak megszólalt a zene és kihunytak a fények. Csak két reflektor világított a színpad két végét megvilágítva.

Hangos tapsvihar tört ki mikor egy fekete alak feltűnt a színpadon és meghajolt. Majd én is felléptem és engem nagy meglepetésemre szinte ugyan annyian tapsoltak meg, bár ezzel nem nagyon törődtem. Felvettem a szemkontaktust Sorával, amikor bólintott elkezdtük.
Egyszerre ugrottunk fel az ugróasztalra majd a trapézra. Míg ő minden lehetséges mutatványt megcsinált, minél gyorsabban addig én megfontoltan, nyugodtan hajtottam végre gyakorlatsoromat és közben betűzdeltem még pár nehéz mutatványt ami emelte az előadás színvonalát. Végül amíg én zuhantam a megtervezettek szerint addig, Sora elkezdte végrehajtani az Angyalok táncát. De furcsa dolog történt amíg zuhannom kellet volna a gravitációt megcáfolva emelkedni kezdtem. Nagyon megdöbbentem de mivel azt kellet mutatnom hogy ez is benne volt a paklimban felvettem egy pózt és egyre magasabbra szálltam. Sora eközben hitetlenkedve rám-rám pillantott és nem tudta elhinni amit lát. Majd mikor egy szinten voltunk ő az angyal pózban én pedig még mindig fejjel lefelé zuhanni kezdtünk, de mivel az Angyalok táncában egy magasabbra kifüggeztett trapézra érkezik az artista addig én tovább zuhantam a mélység felé.

Hirtelen az egész közönség elhallgatott és várta a tragédiát.

De én ahogy terveztem talpra érkeztem majd folytattam a gyakorlatom mint ha mi sem történt volna.

Ekkor a közönség tombolni kezdett.
Sora egy pillanat múlva észbekapott és ő is folytatta a mutatványokat.

Végül megcsináltam a pörgéseket és a célnak kinevezett trapézon landoltam.

Sora utánam pár pillanattal fejezte be a Démon spirált és ő is meghajolt.
Mind a ketten leugrottunk az asztalokra onnan pedig a földre.

A közönség tombolt a legtöbben felállva tapsoltak, fütyültek. Míg nem hallottál meg a hangosbemondón az egyik bíró hangját.
            - Az eredményhirdetés 10 perc múlva várható. „ mondta kicsit határozatlan hangnemben.”
            - Szép volt. „lépett oda hozzám Sora és a kezét nyújtotta”
            - Kössz, te is jó voltál.
            - Ööö… „ kezdte miközben lehajtotta a fejét és a lábát nézte”

            - Mi az?
            - Azt akarom tudni, hogy, hogy…
            - Ilyen hangnemben nálam nem jutsz sokra. „ Vágtam közbe és hátat fordítottam majd elmentem lesminkelni.”
A lány ott maradt értetlenül, dühösen.

Pontosan 10 perc elteltével ismét megszólalt a bíró.
            - Kérem a két részvevőt a porondra.

Nem sokára már ott is álltunk egymás mellet és vártuk a bejelentést.
Először egy nő állt fel és mondta el a véleményét.
            - Nehéz döntés volt, mind a két artista nagyon szép mutatványokat mutatott be. És ezt köszönjük. „ mondta és helyet foglalt szót adva a mellette ülő szemüveges férfinek.
            - Rendkívül kiemelkedő és színvonalas mutatványokat látunk, amelyeknek nagy része ismert ámde volt egy amit még életembe nem láttam, így szeretném megtudni Leon Oswal-tól hogy mi a manőver neve. „ kérdezte miközben felém fordult.”

            - A változás. „ mondtam végül pár perc gondolkozás után.”
            - Értem és köszönöm mind a kettőjüknek.
Harmadik ként a már jól ismert hangú bíró szólalt fel.
            - A mai este egyszerre láthattuk a nagyhírű Halálistent és a szintén híres Halálistennőt. Igaz a két név nagyon hasonló ez a két artista olyan mind a tűz és víz. Egyszerre láthattuk hogy mennyire gyűlölik egymást és hogy mennyire szeretik.
Az utolsó szónál egyszerre egymásra néztünk, majd gyorsan elkaptuk a fejünket.
            - Egyszóval a mai este egy olyan tökéletes párost láttunk amit még soha. „ mondta miközben elmosolyodott.”
A negyedik és egyben utolsó bíra határozottan és ridegen közölte velünk a tényeket.
            - Mást nagyon nem mondhatok az előadásról hisz már minden elhangzott, de azt még igen hogy a verseny végeredménye… „ várt kb. 5 percet, amibe a közönség és mi is szinte beleőrültünk majd folytatta”
            - A végeredmény az hogy…. Döntetlen. „ mondta ki végül” 
            - Hogy mi? „ kérdeztük egyszerre.”

            - Nem tudtunk dönteni a két mutatványsor között ezért…
            - De azért hívtam ide magukat, hogy döntsenek. „ mondta dühösen és ridegen a mellettem álló lila hajú artista.”
            - Tudjuk kisasszony, de ez lehetetlen.
A közönség ismét tombolt, de én is örültem a végeredménynek, így végül is senki nem tiport el senki. De úgy láttam, hogy ez Sorat nagyon is zavarja, még ott állt mellettem pár percig majd elviharzott. Azt rögtön tudtam, hogy hova megy  mikor már intett a sofőrjének, így utána siettem otthagyva a közönséget és a bírákat.
” Ez nem lehet igaz, én sokkal jobb vagyok nála, hogy-hogy döntetlen???” Gondolkozott miközben beszállta a fekete limuzinba.

Engem is várt egy és rögtön Sora házához vitettem magamat. A kocsi megállt a ház előtt majd pár perc múlva kiszálltam. Miután becsöngettem egy ismerős hang válaszolt.
            -  Naegino rezidencia, miben segíthetek?
            - Jó estét, Leon vagyok.
            - Üdvözlöm uram, gondolom a kisasszonyhoz jött.
            - Igen.
            - Akkor jöjjön csak. „ mondta és kinyitotta a kaput.”
            - Köszönöm.
Az ajtó már nyitva állt és a házvezetőnő mellette állt.
            - A kisasszony az edzőteremben van. Egy pillanat és szólok neki.
            - Semmi szükség, feltalálok és úgyis fontos dologról kell vele beszélnem.
            - Rendben.

Lassú léptekkel felmentem a lépcsőn és megálltam az ajtó előtt mert hangokat halottam.
            - Nem lehet igaz, én jobb vagyok. Meg tudom csinálni, meg kell!!! „ hallatszottak ki a dühös kiáltások.”
Vettem egy mély levegőt és beléptem.
            - Hello, Sora. „ köszöntem rá rideg hangnemben”
            - Te meg, hogy kerülsz ide?? Ki engedett be???
            - A házvezetőnőd.

            - Értem. És mit akarsz még jobban megalázni???

            - Mért aláztalak meg? Döntetlen lett nem??
            - De…de én jobb vagyok. „ mondta miközben ujjra megpróbálta azt az ugrást amit én hajtottam végre a műsor közben”

            - Látom. „ válaszoltam egy gúnyos mosollyal mikor a hálóban landolt.”
            - Takarodj!!! „ ordította felém miközben kiszállt a hálóból és felém vette az irányt” Gyűlöllek.
Én egyhelyben maradtam és csak néztem a dühöngő lányt.
            - Nyugalom. „ mondtam végül határozott hangnemben”

            - Nyugodjak meg? Épp most törtél be a házamba, tönkretetted az életemet. És még van képed azt mondani hogy nyugodjak meg??? Utállak takarodj, ne is lássalak többé. „ ordibált miközben megállt előttem és elkezdte ütögetni a mellkasomat”
            - Egy nem törtem be
              És kettő nem tettem tönkre az életedet azt már magad is elintézted.

            - Mért csinálod ezt? Mért vagy ilyen? „ kérdezte miközben elkezdtek hullani a könnyei és nekem dőlt.”

            - Egyszerűen vissza akarlak kapni Sora. „ mondtam kicsit kedvesebben majd közelebb húztam és átöleltem”

Jó pár percig így álltunk majd kicsit hátrébb lépett és a szemembe nézett, de közben mosolygott. Most már nem ridegséget, fájdalmat tükrözött a szeme hanem a régi vidámságot, igaz egy kis bánattal keverve.

            - Itt vagyok. „ mondta végül mosolyogva és ismét átölelt.”

            - Végre. Hiányoztál.„ mondtam miközben magamhoz szorítottam”
            - Te is, de a baleset…szipogott egyet majd folytatta… nagyon megviselt.

            - Tudom milyen érzés elveszteni valaki. „ válaszoltam kicsit szomorúan miközben visszaemlékeztem, hogy nekem is milyen rossz volt mikor Sophie-t elvesztettem”
            - Köszönöm, hogy eljöttél.

            - Szívesen, és arra szeretnélek kérni, hogy gyere vissza.
            - De May….

            - Vele ne törődj, nem fontos. Te fontosabb vagy. „ mondtam végül miközben felemeltem a fejét és gyengéden megcsókoltam.”
Ő viszonozta a csókot majd mikor elválltak ajkaink megszólalt.

            - Rendben visszamegyek, de csak három feltétellel.
            - Mik lennének azok? „ kérdeztem miközben ismét magamhoz húztam.”

            - Az első: Megmondod, hogy-hogy csináltad azt az ugrást és megtanítasz rá.

              A második: Csakis a te partnered leszek, senki másé, és ez visszafelé is elvárom.
              A harmadik és legfontosabb: Összeköltözünk. „ Mondta az utolsó pontnál széles mosoly jelent meg az arcán”
            - Van kifogásod valamelyik ellen is? „ kérdezte szintén mosolyogva”
            - Nincs! „ mondtam és ismét megcsókoltam”

            - Akkor pakolok is, és… „ mondta miközben már rohant volna ki a teremből.”

Nem tudta befejezni mert közbeszóltam.
            - Most még nem a színpadhoz megyünk jó?

            - Hanem hova?
            - Paphoz. Persze csak ha te is akarod.
A lány egy percig értetlenül állt az ajtóba majd visszarohant és a nyakamba ugrott”
            - Köszönöm, köszönöm, köszönöm. „ Suttogta a felembe miközben piszkálta a hajamat”
            - Egy kikötéssel. „ mondtam ridegen”
            - Mivel? „ kérdezte izgatottan.”
            - Nem fekete ruhád lesz. „ mondtam mosolyogva”

            - Ez természetes. Na gyere segíts.” Mondta miközben elkezdett húzni ez egyik szoba felé.
            - Miben? „ kérdeztem értetlenkedve miközben leültem az ágyra.”
            - Hát a pakolásban. „ mondta miközben egy mosolyt eresztett el felém.”            
            - Öhm. Na jó de…

            - Semmi, de. „ mondta miközben az ölembe vágott kb. 100 ruhát.
            - Ez mi?
            - Válogass.

            - Remek. „mondtam és mosolyra húztam a szám.”

A ruhák nagy rész fekete volt, de azért volt pár fehér is.
20 ruhát kellet kiválasztanom. Az első tíz mind egyberészes miniszoknya volt vagy csipkés, fodros vagy mintás, de mikro ezt meglátta rögtön rám szólt hogy más is kéne. Miután kiválogattam a melegítők közül a legszebbeket és a legszexisebbeket, visszaadtam neki a ruhákat és a kiválasztottakat elraktam egy utazótáskába. Ez után ő még elrakott jó pár fehérneműt és leült elém az ágyra.                

            - Késsz. „ mondta kuncogva miközben mellém bújt.”
            - Remek, akkor most irány a hotel én is összeszedem a cuccaimat.

            - Oké, indulás. „ válaszolt és már fel is pattant mellőlem”

Miután a házvezetőnőtől is elbúcsúzott sietve távoztunk.
Egy fekete limuzinnal mentünk a szállodához. Mikor kiszálltam az ajtóban megláttam

Alice-t majd felé vettem az irányt.
            - Hello. „ köszönt kedvesen”
            - Szia.

            - Hogy, hogy limuzinnal? „ kérdezte de ebben a pillanatban kiszállt a kocsiból Sora bár már nem a Halálistennő képében”

            - Elutazom.
            - Vagyis utazunk. „ hangozott a pontosítás a férfi háta mögül.”
            - Sora Naegino???
            - Igen. „ mondta határozottan és mellém lépett.”

            - Most mennem kell, de remélem majd még találkozunk Leon úrfi. „ köszönt el kedvesen”

            - Én is remélem. „mondtam kedvesen”

            - Hogy mi???? „ Fortyogott a mellettem lévő artista”
            - Jajj. Ne légy féltékeny. Ő csak barát. „ mondtam az utolsó szót jobban kiemelve”
            - Remélem is. „ válaszolt fenyegetően”

            - Kit viszek az oltár elé? Őt?

            - Még szép lenne. „ mondta mosolyogva és közelebb lépett hozzám, majd én átkaroltam.”

            - Na mennyünk.
            - Rendben.
Mikor felértünk a szobámhoz gyorsan előkaptam a táskámat és beleszórtam mindent.
            - Mehetünk. „ mondtam határozottan”
            - Ennyi? „ kérdezett vissza kicsit hitetlenkedve.”
            - Igen. „ mondtam mikor már a liftben voltunk.”

            - Fúúú, ez gyors volt. „ mondta majd nekidőlt a kabin falának.”
            - És mondja csak kedves Ms. Naegino kisasszony hol szeretne Oswaldné lenni?
„kérdeztem gúnyosan majd megcsókoltam.”
            - Öööö… nekem mind egy!! „ mondta mosolyogva”

            - Ez hogy lehet, azt hallottam hogy a menyasszonyok egyenesem megőrülnek mikor a házasságra kerül a sor.
            - Ez igaz, de… én nem vagyok olyan mint a többi menyasszony. „ mondta majd elmosolyodott.

            - Akkor hol???
            - Legyen pl. Velence.

            - Nekem megfelel Kalos úgyis úgy tudja, hogy egy hétig Francia országban vagyok.

            - Akkor megvan.
            - És mikor? Holnap?

            - Hogy mikor?

            - Ha nem jó akkor nem kell siettetni. „ mondtam kicsit szomorúan”
            - De nekem megfelel, de akkor még ma gépre kell szállnunk, hogy holnap délre odaérjünk.
            - Akkor siessünk. „ mondtam miközben kijelentkeztem és futottunk a kocsi felé.”

Pár óra múlva már a repülőn ültünk és útban voltunk Velence felé. A hosszú út nagy részét pihenéssel töltöttük.

Mikor leszállt a gép fogtunk egy taxit és rögtön egy szállodához vitettük magunkat, bejelentkeztünk majd ismét kocsiba szálltunk és elmentünk ruhát venni.

Míg Sora a szoknyákat próbálta fel sorban addig én kiválasztottam egy fehér szmokingot, fekete ingek. :P Mikor visszaértünk a hotelbe egymás után letusoltunk majd elindultunk kápolnát keresni. Körülbelül fél óra után meglátunk egyet ami rögtön mind a kettőnknek nagyon megtetszett. Sietve elindultunk felé majd a tiszteletest kerestük.
            - Jó napot uram. „ Köszöntem mikor végre rábukkantunk”
            - Üdvözöllek titeket az Úr házában, miben segíthetek?
            - Össze szeretnénk házasodni. „ válaszolt Sora kicsit hadarva”

            - És mikor?
            - Ma. „ mondtuk egyszerre majd egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
            - Hát… gyermekeim egy esküvőt megszervezni nem elég pár óra. A vendégek…

            - Nem lesznek vendégek. „ mondtam határozottan.”

            - Ez estben ha nektek megfelel gyertek vissza 4 óra múlva, addig még van egy keresztelő, de aztán összeadlak titeket. „ mondta kis mosolyra húzva a száját.”

            - Az remek, köszönöm. „ mondtam majd átkarolva Sorat kiléptünk a templomból.

            - Csodálatos. „ mondta mosolyogva.”
            - Szerintem is, de te most mennyi vissza a szállodába és készülődj nekem még van egy kis dolgom.
            - Most??? „ kérdezett vissza kétségbeesett hangon”
            - Nyugi fél óra és találkozunk. „ mondtam neki majd egy csókot váltottunk és ő elment a kocsival.”

Én elindultam egy ékszerbolt felé, hogy megvegyem a gyűrűket. Mikor odaértem elővetettem az ezüst és arany gyűrűket és végül úgy döntöttem hogy magamnak egy sima ezüst körgyűrűt veszek, neki perig egy szintén ezüst de kívülről gyémánttal kirakott belülről gravírozott ékszert kap. Miután kifizettem fogtam egy taxit és vissza mentem a hotelba. Mikor megérkeztem elmentünk enni valamit a szálloda éttermébe majd lassan visszaindultunk a szobába.

            - Izgatott vagy? „ kérdeztem visszatérve a rideg hangnememhez.”    

A választ is így kaptam.
            - Nem. „ hangozott ridegen és határozottan.”
            - Ez durva lesz hogyha a Halálisten meg a Halálistennő házasodik össze, helyettünk. „ mondtam még mindig ridegen”
            - Az, de… ezen lehet változtatni??? „ kérdezte miközben felhúzta az egyik szemöldökét.

            - Nem hiszem hozzánk tartoznak, bár remélem a nászéjszakán eltűnnek. „ mondtam miközben egy pillanatra elképzeltem.”
            - Hééé.. hagyd abba. „ mondta miközben folyamatosan nevetett.
Már 5 óra volt és 7-kor esküvő.
Mind a ketten lezuhanyoztunk majd ismét elválltak útjaink. Sora elment megcsináltatni a sminkjét és a haját, én meg ott maradtam a szobába. Úgy volt megbeszélve hogy a templomban találkozunk így elvitte a ruháját is.

„Nem sokára itt az idő. Tényleg akarom? Ne hülyéskedj persze hogy akarod. „ Gondolkodtam el miközben felettem a ruháimat. Hét előtt 10 perccel már benn álltam a templomban és Sorára vártam.  Ő pontos volt. 7-kor megállt a templom előtt egy limuzin és kiszállt. Amikor belépett az ajtón elállt még az ütőerembe is a vét.

Egy fehér hosszú szoknya volt rajta mi elöl teljesen fel volt vágva minire és az elején a fodrok és a ruha mintázata fekete volt. Ő is észrevette a rajtam lévő fekete inget majd elmosolyodtunk.
Amikor elindult a zene közeledni kezdett felém a kezébe egy fehér csokorral mi fekete szalaggal volt összekötve.
A pap elkezdte a szertartást és én csak arra vártam hogy kimondhassam már végre az igent.
            - Te Leon Oswal akarod feleségednek az itt megjelent Sora Naegino-t? Fogadod-e hogy mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben mígnem a halál el nem választ?

            - Igen akarom. „ mondtam határozottan és a hangomban keveredett a ridegség és a kedvesség is.”
            - És te Sora Naegino akarod férjedül az itt megjelent Leon Oswald-or? Fogadod-e hogy mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben mígnem a halál el nem választ?
            - Igen. „ válaszolt boldogan” 
            - A gyűrűket kérném.
            - Itt vannak. „ mondtam és elővettem a zsebemből a két ezüst ékszert.”
            - Helyezzétek fel a gyűrűket.
Miután mind a kettőn kezén volt visszafordultunk a pap felé.
            - Mostantól házastársak vagytok. Csókold meg a menyasszonyt. „ mondta boldogan”

Mikor felemeltem a fátylat megláttam hogy milyen gyönyörűen van kisminkelve, nem volt eltúlozva semmi egyszerűen tökéletes volt, és a haja is nagyon jól állt becsavarva.
Miután megcsókoltam megköszöntük a papnak és már mentünk is. 

Visszamentünk a szállodába és hát mondhatjuk hogy a felejthetetlen este folyamán nem csak mi hanem a Halálisten és a Halálistennő is jelen volt, bár sokat nem zavartak. :P
Majdnem délben ébredünk fel. Lassan nagyon lassan kikászálódtunk az ágyból majd fürdés után a kezünk ügyébe vettünk pár prospektust. Végül úgy döntöttünk hogy az elkövetkező 5 napot Cipruson foglyok tölteni nászút gyanánt.
Miután eltelt 5 nagyon mozgalmas nap nyugodtan szálltunk fel a magángépre ami a színpadhoz vitt minket.
Mikor földet értünk nem kis tömeg gyűlt össze hisz a társaságon kívül a sajtó is megtudta hogy Sora Naegino visszatér.
Nagy levegőt vett majd megfogta a kezemet és így léptünk ki a gépből. Mindenki nagyon meglepődött végül Kalos lépett oda elsőként hozzánk. Mikor meglátta Sora ujján az ezüst gyűrűt elakadt egy pillanatra a szava, de nyelt egyet és folytatta.
            - Örülök hogy visszajöttetek és ezennel kijelentem hogy ti vagytok a sztárpáros a színpadnál.
            - Köszönöm Kalos. „ mondta Sora majd átölelte a férfit.”

            - Héj, héj. „ szóltam kicsit féltékenyen majd mellé álltam. 
Kalos nem mondott semmit csak elengedte és egyedtérően bólintott majd visszament Sarah mellé és átkarolta.
Ezek után sorra jött mindenki köszönteni a visszatért artistát, majd Layla lépett oda hozzám.

            - Gratulálok.
Az elkövetkező pár napban alig láttam Sora-t, de mivel el kellet valamivel foglalnom magam szintem mindig az edzőterembe voltam és ujjra és ujjra megcsináltam azt a mutatványt amit a kihíváson, de hona nem szálltam fel hanem csak a rúdra érkeztem. Egyik nap jött a másik után és örömmel tapasztaltam hogy Sora újra a régi bár mintha most egy kicsit nyíltabb lenne mind volt, bár ezt nem vetem a szemére.
Egyik nap azt hiszem épp szerda volt elindultam a próbaterem felé, hogy ismét megpróbáljam az immár lehetetlennek tűnő gyakorlatot. Mikor odaértem elhelyezkedtem az egyik trapézon és nekiálltam, minden tökéletesen ment csakhogy most se emelkedtem. Miután leérkeztem a rúdra ráültem és elgondolkodtam miközben nézegettem az ujjamon lévő gyűrűt.

„Nem, értem. Most hogy a felségem többet kéne hogy velem legyen. De inkább ellenkezőleg, minden idejét azokkal a….á mindegy!! Jól döntöttem? Most már nem vagyok benne biztos hogy az szerelem, lehet hogy csak szeretet???? De akkor…”

Az elmélkedésemet egy nagyon rég hallott ismerős hang zavarta meg.    

            - Hello Leon. „ szólalt meg majd elmosolyodott felém”
Alig hittem a szememnek Sophie volt az ott állt (lebegett) elöttem.

            - Hugi. „ mondtam miközben érte nyúltam de megfogni nem tudtam. Az egyik oldalán be a kezem a másikon ki.”

            - Mért bánkódsz?
            - Pontosan nem tudom, de…
            - Láttam elvetetd Sorat. „ mondta mosolyogva”
            - Honnan? „kérdeztem vissza rögtön”

            - Mint magad is tudhatod ha valaki meghal az emléke örökké velünk marad, így hát én ott ültem a 3. sorban és végignéztem mindent.
            - Értem. És mond csak mért akartad hogy megkeressem??? „kérdeztem tőle miközben intettem neki hogy jöjjön közelebb”
De ő nem válaszolt csak egyre távolodott és egy könnycsepp jelent meg az arcán.

*****

Már eltelt 1 év mióta visszatértem a színpadhoz az oldalamon Sorával. Most már minden tökéletes volt az előadások is remekül sikerültek persze mindig én és Sora voltunk a főszereplők.

De egyik nap mikor az edzőteremben gyakoroltam eszembe jutott a rég nem próbált manőver „ A változás”az eszembe jutott. Akkor úgy éreztem hogy sikerülni fog elkezdtem kilengeni és elugrottam mint mindig tökéletesen ment minden és akkor elkezdtem szállni felfelé, bár nem értettem hogy de örültem, hogy végre sikerül. Ekkor viszont olyan dolog történt amit még gondolni se mertem volna. Az ujjamról lecsúszott a gyűrű és a földön landolt.
Ebben a pillanatban lépett be Sora a terembe és értetlenül, csodálkozva nézett rám mikor meglátta hogy szállok, de meghallotta a gyűrű koppanó hangját és rögtön arra vetette barna tekintetét.
Hirtelen elkezdtem zuhanni, de arra már nem volt időm hogy megforduljak mert a kelleténél jóval gyorsabban zuhantam és ha az még nem lett volna elég háló sem volt alattam. Sora egy hangos reccsenésre emelte fel hirtelen a fejét majd hozzám sietett.
            - Leon, Leon mi a baj? Mi történt?
Mozdulni csak annyira tudtam, hogy felé fordítsam a fejemet.

            - Kérlek… ne változz meg. „ mondtam akadozva miközben éreztem a halál angyalának közeledését.
            - Nem, nem lehet, te nem halhatsz meg. Szükségem van rád.
            - Sz…szeretlek. „mondtam végül alig halhatóan majd végleg lecsuktam a szememet.
            - Neeeeeeeee…. „kiáltott fel.”

„ Most mi van? Meghaltam??? Látom a testemet felülről és a gyülekező tömeget  de a termet nem hagytam el.” Gondolkoztam miközben körülnéztem.
            - Leon. „hallottam egy rideg, dermesztő hangot a hátam mögül.”
Hitelen megfordultam és egy fekete ruhás, csuhás emberrel találtam szembe magam. Amint megnézem jobban észrevettem hogy mikor lép egyet a háta mögül kilátszik a szintén fekete szárnya.
            - Ki maga? „ kérdeztem kicsit meglepetten bár a választ már tudtam.
            - Késszen állsz?
            - Mire???
            - Hogy elbúcsúzz.
            - Mennyi időm lesz???

            - Pontosan 1 perc utána már senki nem hall soha többé. Egyszóval…
            - Jó, jó értem. Mikor kezdek?
            - Most. „ mondta és a lelkemet visszalökte a testembe.”

Hirtelen ismét kinyitottam a szememet amin mindenkiben megült a vér, végül is feltámadtam.
            - Figyelj Sora, ne változz meg. És szeretlek. Kérlek neeee…. „ mondtam, de befejezni már nem tudtam letelt az 1 perc.

Utolsó emlékem még az volt hogy a lány akitől az előbb elbúcsúztam rám hajol és zokogni kezd.