Sora egész éjjel gondolkodott, de reggel olyan mosollyal ébredt, hogy Fantom szóvá is tette.

            -Na, de kérem mi ennek a nagy mosolynak az oka?

            -Semmi közöd hozzá!

            -Csak nem egy magas barna hajú artista miatt?

            -Fantom!

Sora gyorsan elkapta, megkötözte és berakta a fiókba. Miután végzett ezzel a mindennapos tevékenységgel elment és lezuhanyozott.

            -Megcsókolt ááááá…. Miért örülök ennyire az tény, hogy nagyon jól néz ki és aranyos…. És TETSZIK- gondolkodott Sora

Miután felöltözött gyorsan leszaladt az ebédlőbe ahol a többiek már várták, mert szokás szerint megint ő érkezett utoljára.

            -Bocsánat srácok, hogy késtem

            -Szia Sora! Mi ez a hatalmas mosoly?- kérdezte Ken

            -Hát semmi különös már várom az előadást.

            -És hát azt se felejtsük el, hogy tegnap Rick megcsókolta

            -May ez neked burkolt faggatás?

            -Hát ti ezt honnan tudjátok?

            -Hááátt az úgy volt, hogy pont mentünk volna be a szobába és..

            -És leskelődtetek.

            -Nem csak jókor voltunk jó helyen

            -Jól mondja Rosetta.

            -Hé szerintem beszéljünk másról!

            -De Sarah miért te akartad legjobban kifaggatni és most..

            -Igen én, de most csönd, mert az említett közeledik felénk.

            -Sziasztok! Jó reggelt- mondta Rick és úgy mosolygott, hogy még a többiek is majdnem leolvadtak a székről, pedig tudták, hogy ez a mosoly most csak egy személynek szólt. – Sora azt akartam megkérdezni, hogy próbálunk- e még, mert nekem el kéne mennem valahova, de ha akarod maradok próbálni.

            -Menj csak nyugodtan, de az előadásra azért gyere vissza- mondta Sora és mosolygott

            -Hát nem is tudom…Na akkor sziasztok majd később találkozunk.- mosolygott Rick és ott hagyta a többieket.

            -Szóval akkor ott tartottunk, hogy mesélj MI VOLT? 

            -Minek úgy is láttátok- mondta Sora és próbált mérgesen nézni, de nem jött össze nem tudott haragudni a barátaira.

            -Ugyan már Sora azt láttuk, hogy megcsókolt, de mit érzel vagy most mi lesz?

            -Hé én nem láttam és Layla se. Lekéstünk róla!!

            -Mi Layla itthon van?

            -Na hölgyeim ne térjünk el a témától, mert már engem is érdekel a dolog- mosolygott Ken

            -Már Te is? Na megcsókolt és ennyi nem tudom mi lesz, és nem tudom, hogy akar-e valamit.

            - Ne haragudj, de ha én valakitől nem akarok semmit akkor nem csókolom meg.

            -Jó, de lényeg, hogy nekem tetszik és eltudnám képzelni, hogy mi ketten.

            -Na ezt szerettük volna hallani- mosolyogtak a többiek.

Miután mindent kibeszéltek mindenki elindult, hogy még a premier előtt elintézze a dolgát.

Este fél nyolckor már mindenki lázasan készülődött. Az előadás nyolckor kezdődött, de nézőtér már teljesen megtelt. A közönség már izgatottan várta az új előadást.

Miután Sora végzett kiment a folyosóra ahol már Rick várta.

            -Szia Sora azt hiszem beszélnünk kéne.

            -Hát szerintem is- és egyenesen Rick szemébe nézett. Teljesen belemerültek egymás tekintetébe mikor Kalos megjelent.

            -Rick beszélnem kell veled!

            -De…én …nem várhat egy kicsit

            -Nem, mert mindjárt kezdődik az előadás.

            -Rendben Sora majd előadás után beszélünk.

            -Oké- mondta Sora szomorúan.

Minden úgy zajlott ahogy a nagy könyvben meg van írva és Mia nagyon boldog. Az előadás végén miután az angyalok tánca is lezajlott Rick szorosan magához húzta Sorát és megcsókolta a közönség azt hitte, a csók a záró jelenet és mindenki állva tapsolt. A társulat tagjai viszont csak összenéztek és mosolyogtak.

Előadás után a lányok éppen öltöztek és azt találgatták vajon mi lesz Sorával és Rickel, mikor valaki kopogtatott.

            -Ki az?

            -Rick vagyok Sora még bent van.

            -Igen egy pillanat és megyek- gyorsan magára kapkodta a ruháit ellenőrizte magát a tükörbe és már kint is volt.

            -Szia- köszönt félénken

            -Gyorsan lépjünk le még mielőtt valaki megint közbelépne

            -Egyetértek- mosolygott Sora és a két fiatal elindult a tengerpart felé.

Fél tizenegy felé járhatott az idő, de még mindig nagyon jó idő volt. A hold teljes egészébe világította meg a horizontot. A csillagok ragyogtak és a tenger felől hűs szellő fújt.

            -Hát szerintem itt senki nem fog zavarni minket- mosolygott Rick. Tudod Sora én nagyon megkedveltelek és többet érzek irántad barátságnál. Nem akartam, hogy bármi is legyen kettőnk között, mert partnerek vagyunk, de már nem bírom. Szeretném ha a barátnőm lennél. Nem kell most válaszolnod csak azt akartam, hogy tudd.

            -Az igazság, hogy én is nagyon kedvellek, de még magamnak se vallottam be, de mikor este megcsókoltál- mondta Sora majd lábujjhegyre állt és meg csókolta Ricket.

-Szeretném 

Az újdonsült pár még sokáig sétált a parton, majd Rick haza kísérte Sorát akinek már  nem volt ereje zuhanyozni sem. Fáradt volt és boldog.

Másnap reggel a társulatnál mindenki tette a dolgát. Eközben egy férfi az újságot szerette volna elolvasni, de a címlapon megakadt a szeme és elborult az agya.

Új főszereplő és újabb nagy siker a Los Angeles-i Kaleido társulatnál

Az újság szerint az előadás  gyönyörű volt és a kritikusok is dicsérték a darabot és a két főszereplőt. A címlapon szerepelt még egy kép amint az új főszereplő éppen megcsókolja a Kaleido sztárját.

A férfi ráütött az asztalra majd eldobta az újságot.

            -Mi a baj drágám?

            -Semmi.

            -De Leon?

            -Semmi! Elmegyek majd jövök

            -De hova?- kérdezte Grace, de választ már nem kapott.

Folyt. Köv.