|
Vadászat II.
2007.10.20. 10:12
Démonok
A gyakorlásban és a nevetésben kifáradva ugrottak a hálóba. Ekkor vették észre a többieket. Leon csak csodálozva
felhúzta sötét szemöldökét, Sora viszont meglehetősen zavarban volt. A francia férfi lesegítette partnerét, majd
levette adóvevőjét, és Soráét is elkérte. Ezután halkan mondta, hogy megvárja az öltözőben. Ruganyos párducmozgásával
elvonult, miközben Sorát megrohamozták a barátnői. May diadalüvöltéssel vetette magát a nyakába, amitől kis híján
mindketten elestek. Rosetta és Anna pedig két oldalról fogták közre.
- Fantasztikus mutatvány volt!
- Látom, elpártoltál tőlünk, csinos kis vezetőnk... - hallatszott egy halk hang, aminek hatására Sorát újra kirázta
a hideg. Megfordult. Peter állt ott a két öccsével. A lányok felvisítva vették körül a három fiút. Sora a kék szemekben
titkolt kegyetlenség lángját látta felvillanni egy pillanatra... Hogy nem veszi észre senki más?!
- Mennem kell. - mondta.
- Hová? - ragadta meg a karját a fekete fiú.
- Ne haragudj, nem rád tartozik. Nekem is megvan a saját életem.- szabadította ki magát az angyal.
- A francia pasid mellett?!- sziszegte oda a lánynak úgy, hogy más nem hallotta.
- Nem tudom, miről beszélsz.- válaszolta ő hideg nyugodtsággal.
- Nem?! Akkor majd megtudod... - húzta gonosz mosolyra száját Peter.
- Miért fenyegetőzöl?! Nem adtam okot rá. Semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy egy helyen dolgozunk.- vetette oda Sora
a válla fölött elmenőben. Amint kiért a folyosóra, megreszketett. Magára erőltetett nyugalma szertefoszlott. Remegő lábbal
szaladni kezdett az öltöző és Leon karjainak biztonságába. Kicsapta az ajtót. Partnere felkapta a fejét, de Sora akkor már
mellkasához dőlve zokogott. A démon gyorsan becsukta az ajtót, és átölelte angyalkáját.
- Mi történt?- kérdezte halkan, dorombolóan lágyan.
- Peter...
- Bántott?
Sora elmesélte rövid párbeszédüket, azt sem hagyva ki, amit megfigyelt a fiúval kapcsolatban. A kegyetlen villanásokat a
szemében, amit valamiért a többiek nem vettek észre.
- Lehet, hogy valamelyik beférkőzött ide? - gondolkodott félhangosan - mindenesetre elképzelhető, hiszen ők most jöttek,
pár napja. Mia laptopján utána lehetne nézni, kik is ők valójában... de nekem sem lenne tanácsos lelepleznem magamat, amíg
Mattel nem beszéltünk...
Sora közben megnyugodott, de elpirulva vette észre, hogy Leon derekán csak egy törölköző van, a ruháját még nem vette fel.
Zuhanyozás után nem volt rá ideje. A fiú is érzékelte partnerében a változást. Érzékien, csábítóan mosolygott kedvesére,
aki egyre pirosabban nézett vissza rá. Majd lehajolt angyalkájához, és megcsókolta. utána gyengéden a karjába vette, és
bevitte a zuhanyozóba. A lány zavartan pislogott, de ebből is értett párja. Még adott egy puszit az arcára, aztán kiment,
hogy Sora is megfürödhessen. Míg ő zuhanyozott, Leon felöltözött. Leült egy székre, és elővette az egyik könyvét. Olvasni
kezdett, hogy lenyugodjon. Amit nem tudott: partnernője szintén nyugtatta magát - hideg zuhannyal.
Amikor elkészültek mindketten, ebédelni mentek. Az ebédlő már szerencsére kiürült, így nyugodtan beszélgethettek. Utána
a parton indultak - most már hónapok óta - közös lakhelyük felé. Leon szándékosan kikerülte azt a részt, ahol reggel a
halottat látta. Érzékeny orra még mindig érezte a vér szagát. út közben megcsörgette a tűzdémon telefonját, közölve vele,
hogy most már otthon lesznek vacsoráig.
Kellemesen meleg volt az idő. Közeledett a nyár, és vele a turistaszezon. A színpadnak komoly bevételeket jelentő tömeg,
ami a vámpírok miatt veszélybe kerül. Leon elgondolkodva rótta a homokot Sora mellett. A lány is a szokottnál sokkal komorabb
volt. Halkan beszéltek, és csak keveset. Végre elérték a villát, és bementek fallal körbevett udvarára. A házvezetőnő még ott
tartózkodott, így leültek a tengere néző teraszon. Ahogy az idősebb hölgy elment, csengettek. Együtt mentek az ajtót nyitni.
Sorának kissé földbe gyökerezett a lába. Leon viszont nem tanúsított meglepődést.
- Szia, gyere be! Már vártalak. - szólt az érkezőnek.
A lány barna szemeit tágra nyitotta:
- De hiszen... tegnap elutaztál... - mondta a szőke fiúnak, aki a kapuban állt.
- El, hugi. Látszólag. - ölelte át Yuri az angyalt.
- Menjünk be. - szólt halkan Leon. Yuri bólintott.
- Mi ez az egész? Már megint csak én nem tudok valamit... - méltatlankodott a japán lány.
- Üljünk le a nappaliban. Hozok teát. Ja, Yurinak mutasd meg, kérlek a vendégszobát. Itt fog lakni valameddig... - tűnt el a
francia srác a konyhában.
- Most aztán megint végképp nem értek semmit...
- Mindjárt mindent megtudsz, hugi... - mosolyodott el Yuri, miközben lerakta holmiját a vendégszobában. - Ja, Te hol alszol?
Mert úgy rémlik, mintha Leonnak két szobája lenne...
- A másikban. Mielőtt valami rosszra gondolsz: tényleg csak alszom.- tette hozzá Sora a szőke fiú fürkésző tekintetét látva.
Kimentek a nappaliba. Leon még a konyhában volt. Yuri leült a kanapéra, fogadott húga viszont a zongoraszéken foglalt helyet.
Felnyitotta a zongorát takaró fedelet, majd apró kezeit finoman végigfuttatta a fekete-fehér billenyűkön. A szőke fiú
meglepődött. Sora zongorázni kezdett. Leon csendesen bejött, a teáscsészéket lerakta az az asztalra, majd leült a zongora
melletti fotelba, kényelmesen elnyújtózkodott, mosolyogva, becsukott szemmel hallgatta a zenét.
A kanapéról két tágra nyitott kék szem figyelte őket. Yuri szinte megbénult a meglepetések sorozatától. De lassan felengedett
és elmosolyodott. Ő is átadta magát a csodálatos dallamok élvezetének. Amikor az utolsó hang is elült a szobában, Sora sóhajtva
visszacsukta a fedelet. A halk csattanásra eszmélt fel a két hajdani vetélytárs. Leon szólalt meg először:
- Remélem, még nem hűlt ki... úgy készítettem, ahogyan szereted...- fordult a lány felé.
- Köszönöm.
- Mi köszönjük, hogy zongoráztál... két hónapig ez is hiányzott...
Yuri még mindig nem szólt. Amikor Sora a kezébe nyomott egy csészét, akkor eszmélt:
- Köszönöm. Hát, igen csak megleptetek...
- Mivel? - húzta össze a szemöldökét az ezüsthajú démon.
- Belepillanthattam a mindennapjaitokba. És sokkal többet tudtok egymásról, mint akár én - rólatok.Azt is rejtegette előlem a
kishúgom, hogy ilyen gyönyörűen zongorázik...
- Ha jó fiú leszel, még zongorázni fogok...- mosolygott huncutul "bátyjára" a lány.
Megint megszólalt a csengő. Leon még mindig Yuri arckifejezésén mulatva ment ki ajtót nyitni. Matt érkezett. Őt is
megkínálták teával, majd a három fiú egymásra nézett:
- Melyikünk kezdi?!
Sora csak kapkodta a fejét, ahogy nézte őket. Mik fognak már megint kiderülni?!
- Majd én. - szólalt meg Leon mély hangja.
- Tudom, ez megint nem tartozik másra, csak mi tudhatjuk...
- Úgy van, pici lány! - bólintott Matt elmosolyodva.
- Először elmondom, ami tegnap éjjel történt...- folytatta a hópárduc. Elmesélte a két fiúnak, hogy Sorából milyen energia
kezd kitörni...
- Sora, te jössz- adta áta szót, majd a lány a Peterrel folytatott fura párbeszédet adta elő, és a kegyetlen tekintetet,
amire felfigyelt.
- Nos, itt szeretnék bekapcsolódni...- vetette közbe Yuri. - Mint az most már sejthető számodra, hugi, én is Vadász vagyok.
Leopárddémon. Ezért is vagyok itt. Amit Peter közelében éreztél, helytálló. Kicsit utánanéztem a testvéreknek: ilyen nevű
artistákat nem tartanak nyilván... Álcázzák magukat, és ha nem süt a nap, képesek mozogni nappal - de - vámpírok. Erősebbek az
átlagnál.
- Te is ?! És Peterről miért nem éreztem előző nap, amikor megérkeztek?
- Mert még nem tört ki belőled a rejtett energiád...
- Leon elmondta, hogy megint én vagyok a célpont...
- Igen, de most nem egy éhes, vérre szomjazó vámpírral állunk szemben... Hanem rivalizáló klánokkal, akik egymást is támadják,
meg Téged is, hogy az erőd birtokosai lehessenek.- válaszolt az ezüsthajú férfi.
- Az erőmet nem lehet valahogy megint elrejteni?- kérdezte Sora bizonytalanul.
- De. Két módja van.- szólalt meg az eddig hallgató Matt.- vagy kutyulok egy gyógynövényfőzetet, amitől vagy három napig
borzasztó kínokat kell kiállnod, vagy...
- Vagy?!
- Nem is merem mondani...- nyögte pirosodva a főnix. Mindannyian érdeklődve néztek a furcsa látványt produkáló Mattre.
- Ha már elkezdted, mondd el, ne kímélj!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
