|
Vadászat II.
2007.10.20. 10:08
Biztonságban, szabadon?
Nem akartak lelepleződni a világ előtt, ezért a csók után úgy mentek a színpadhoz, mintha nem történt volna semmi.
Persze Sora sápadtsága feltűnt barátnőinek, aki részben elmesélte a parton történteket: hogy egy halottat találtak.
- Ezt nem hiszem el...- jegyezte meg hangosan May, aki már hazajött Európából- mindig veled történnek ilyen dolgok...
Nem mintha én szeretnék egy hullát találni... brrr...
- Nem ő találta. Én láttam meg. És takartam a kisasszony elől. Nem volt szép látvány. - válaszolt eléggé fagyosan Leon.
- Igaz. Neked köszönhetem, hogy nem láttam... de a tudat épp elég...- bólintott a falfehér arcú Sora.
- Nem kellene már Kalosnál lennünk?!- nézett türelmetlenül a francia artista partnerére.
- De igen. Menjünk.- bólintott a japán lány, míg barátnői izgatottan fecserészve tárgyalták a reggel történteket.
Kopogtak, benyitottak főnökükhöz, aki szemüvegén keresztül szúrósan nézett rájuk:
- Most éppen mi akadályozott abban, hogy pontosak legyetek?! Mert a nagy Leon Oswald is késett! Egyébként üdv újra itthon!
- Üdv Neked is. Tényleg hazajöttem, otthonról... Úgy vélem, a kérdésedre nemsokára itt lesz a válasz ... a múltkori
nyomozó személyében...- válaszolt Leon.
- Mi?! Mi történt már megint? És ismét veletek?!
- A parton - szintúgy, mint a múltkor - ott volt egy halott...- Sora hangja szinte suttogott. Még mindig a megrázkódtatás
hatása alatt állt.
- Na ne...
- Beszélhetnénk veled úgy, hogy erről más ne tudjon meg semmit? Még Sarah sem.- szólalt meg hirtelen a francia férfi.
Ellökte magát a faltól, ahová eddig támaszkodott, és Sora mellé ült. Kalos meglepődött.
- Rendben. - válaszolta.
- Előrebocsátom, nem lesz könnyű megemésztened...
Kalos válaszul összehúzta szemöldökét, majd várakozón nézett az ezüsthajú artistára.
- Hihetetlen, de igaz: egyikünk sem átlagos, normális ember. Hiszel az embereken kívül létező különleges lényekben?
- A Fantomról van tudomásom. Másról nincs. De attól még létezhet, ha nem látunk valamit...
- Rendben. Én részben démon vagyok, Sora pedig részben démon, de főleg angyal. Különleges képességeink vannak, hozzátok viszonyítva igen hosszú élettartamunk. Sorára vámpírok vadásznak, mert kellene nekik az ő különleges ereje. Vérre és hatalomra éhesek. A halott emberek mind vámpíráldozatok. Ezek a vérszívók táplálkoznak, miközben az angyal a célpontjuk. Én pedig
rájuk vadászom, és vigyázok Sorára. Soha többé nem akarom őt magára hagyni, mert állandóan veszélyben van. Ezért akartam
magammal vinni Franciaországba is.
- Ez egy kicsit sok egyszerre nekem...
- Gondoljuk, főnök... Nekem is sokkot okozott, amikor megtudtam... - válaszolta halkan a lány.
- Azt hiszem, át kell gondolnom, hogy meg tudjam emészteni... Tudtok gyakorolni?
- Megyünk öltözni. Délutánra viszont hazamegyünk. Sötétben megint nem tanácsos a mászkálás. És senki nem lehet egyedül,
mint pár hónapja. Ahh.. jön már Matt. Majd segít Neked az egészet feldolgozni. Viszlát, Kalos! - indult kifelé Leon,
kézen fogva maga után húzva Sorát.
A félhomályos folyosón valóban összefutottak a tűzdémonnal. Leon pár szóval elmondta neki, hogy kénytelen volt kettőjük kilétét felfedni. Matt bólintott, majd hozzátete:
- Ha jól sejtem, most éppen nekem kell segítenem abban, hogy mindezt feldolgozza...
- Nyertél.- vigyorodott el kajánul a párducdémon - Nekünk most mennünk kell. Délután találkozunk. Gyere, angyalkám!
- Szia, Matt!- köszönt el a lány, miközben partnere már a kezét fogva indult volna tovább.
A világos lépcsőház után újabb homályos folyosón lépkedtek öltözőjük felé.
Leon megállt.
- Biztos, hogy van elég erőd az edzéshez?!- kérdezte.
- Igen. Legalább nem azon fog járni az eszem, ami reggel történt, hanem ide kell koncentrálnom...
- Rendben. De ha valami baj van, azonnal szólj! - bólintott a fiú, ezüstsörényét meglebbentve - Féltelek!- tette még hozzá
súgva, miközben magához ölelte Sorát.
- Leon! Megláthatnak!- lehelte kedvese.
- Nincs senki a közelben...- hajolt oda a lányhoz pillanat múlva (démoni képességeivel terepellenőrzést tartva), birtokba
véve csábító ajkait. A heves, forró csók után elengedték egymást, és mint ha mi sem történt volna, továbbindultak.
Az edzőteremből zaj szűrődött ki. Kíváncsian benéztek, ki foglalta el előttük... A Smidth-ikrek edzettek, némi női
nézőközönség csodálatában fürödve... Na, nem a lenyűgözően különleges artistatudásukat csodálták... mert abból Yurit és
főleg Leont nem múlhatták felül... Peter nem volt velük.
Éppen most ment befelé a sztárpáros mellett. Sorának mosolyogva köszönt, Leonnak az orra alatt morogva vetett oda egy
Hello-t. Az Angyal - maga sem tudta, miért - megborzongott a fekete fiú mosolyától. Közelebb húzódott partneréhez, aki
megérezte, valami nincs rendben kis társával, így a lány vállára tette a kezét nyugtatólag, majd magával vonta az
öltözőjük felé.
- Valami baj van?- kérdezte, amikor becsukta maguk mögött az ajtót.
- Nem tudom. Olyan furcsa, hideg borzongás futott végig rajtam...
- Mitől?
- Azt sem tudom. De éppen akkor Peter ment el mellettünk...
- Hmm... Az a fekete az újak közül... Ne félj, itt vagyok melletted. - jegyezte meg a férfi, majd átölelte Sorát,
megsimogatta angyalarcát, és megcsókolta.
- öltözzünk át. A színpadra megyünk próbálni. - mondta azután.
- Rendben. - mosolyodott el partnere. Megnyugodott párja mellett. Bíztak egymásban. Mindig számíthattak a másikra.
Elhúzta az öltözőt kettéválasztó paravánt, és eltűnt mögötte. Felvették a szokott edzőruhájukat: Leon a fekete ujjatlan
pólót és térdnadrágot, Sora a fehér dresszt.
A színpad technikusi szobájában ott volt Mia és Ken, akik a leendő darab forgatókönyve felett szenvedtek. Örömmel
szakították meg ezen tevékenységüket, és adtak egy kis segítséget a gyakorló sztárpárosnak. Sora és Leon fülére is
mini adóvevő került, így tudtak beszélni Kennel. A lány az előző napi trapézokat és ugróasztalt kérte, párja pedig
felhúzatta a biztonsági hálót, mert nem tetszett neki Sora zaklatott kedélyállapota. Nem akart feleslegesen kockáztatni.
Nyújtás és bemelegítés után felmentek a trapézokra. Sora elmondta, az előző napi ugrás hogyan is nézett ki. Módosítottak
rajta, hiszen csak ketten voltak hozzá. Rögtönöztek is. Sora ugyanúgy, mint előző nap, fejjel lefelé, pörögve zuhant. Leon
kézzel visszalökte , de olyan magasra, hogy partnerének volt ideje fél fordulattal átfordulni, így lábbal lefelé esett.
Addigra viszont Leon már az eggyel magasabban lévő trapézon függött fejjel lefelé, hogy elkaphassa a zuhanó lány kezeit.
közben Kennek szólt, hogy a vele szemben lévő trapézt indítsa a kellő pillanatban, mert Sorát oda fogja átdobni. Társnője
ezt szintén hallotta, így fel tudott készülni rá, hogy hova kellene érkeznie. Minden a kellő pillanatban, pontosan sikerült.
Sora gyönyörű szaltó-sorozattal repült, majd érkezett a társa által kiszemelt trapézra. Leon jelezte neki, hogy forduljon
vissza a porond közepe felé. A lány függeszkedés közben tett egy fél fordulatot, miközben csak egy kézzl fogta a rudat.
Kissé csodálkozva nézte Leon helyét, aki eltűnt a vele átellenes rúdról. Fölfelé nézve meglátta, ahogy a legfelső trapézon
állva vár. A lány közben középre, majd visszafelé lendült.
- Sora, ha újra befelé lendülsz, ne lepődj meg, én is arra a trapézra érkezem, amin Te vagy.
- Rendben. - válaszolt az angyal.
Most Leon ugrott "fejest", és forgott elképesztő sebességgel, majd fél kézzel elkapta azt a rudat, amin partnere függött.
Másik kezével átfogta a lány derekát, és szólt Kennek, hogy megint indítania kellene egy trapézt, velük szemben.
Úgy ugrottak át a másik rúdra egyszerre, szaltóval, hogy nem engedték el egymást. A francia artista tartotta fél kézzel
mindkettőjüket.
Leon meglepetésében elengedte a trapézt, amikor a fülében egy igencsak hangos diadalüvöltés hallatszott... Leestek a hálóba,
és Sorával együtt nevetni kezdtek. Mia ihletet kapott következő darabjához...
Délig ezt az ugrást próbálták. Sora gyöngyöző kacagása mellett Leon is elnevette magát néha. Jókedvük odacsalta néhány
munkatársukat, akik csendben és döbbenten figyelték az újabb látványos és nehéz mutatványt. Na meg azt, hogy a mindig rideg
Leon szinte kisgyerekként viselkedik Sorával együtt. Ők pedig észre sem véve a nézőközönséget, remekül szórakoztak. Az
ebédelni induló artisták is benéztek, majd ott ragadtak. A társulatban újra megerősítést nyert: Leon Sophie helyett kapott
egy húgot...
Peter döbbenten nézte. Ő nem osztotta a társulat hitét... Délelőtt látta őket... De ha - lelepleződve - előhívná erejét,
akkor sem lenne képes ilyen mutatványokat véghezvinni, mint a sztárpáros. Úgy döntött, még kivár egy kicsit. Gonoszul
elvigyorodott a gondolatra, milyen meglepetést fognak majd okozni öccseivel...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
