|
Vadászat II.
2007.10.15. 11:03
Angyal és a démon egy személyben
Sora tűnő öntudata zuhanás közben Leonra gondolt... édes, borzongató érzése volt, mint ha párja
illatát érezné... holott annyira még képes volt gondolkodni, hogy tudja, nem lehetséges... kiáltani akart
neki, de hang nem jött ki a torkán...
Azután már nem emlékezett semmire.
Peter megpróbálkozott még azzal, hogy elérje, de hiába...
Majd a Smidth - trió egy fekete-fehér villanásra lett figyelmes, ami oldalról jött elképesztő sebességgel...
és rezdült a háló.
Két test csapódott bele. Az ájult Sora alatt egy majdnem 2 m magas, fiatal férfi, fekete ingben és farmerban,
jellegzetesen hosszú, ezüstszín hajkoronával... ölében tartotta a kábult lányt. Sora egy pillanatra magához
tért.
- Leon!- suttogta gyönyörű mosollyal, ráborulva örök partnere izmos mellkasára, újból elveszítve eszméletét.
A fiú finoman igyekezett magához téríteni.
- Úgy látom, megint éppen időben érkeztem...- jegyezte meg komolyan, féltő tekintettel, amikor Sora magához
tért - pedig ígértél valamit: hogy nem fogod túlhajtani és összetörni magadat... Jobban vagy?
- Igen. Most már jobban. Nem bírtam másképp...- nézett rá bűntudatosan, könnyes szemmel az Angyal.
A három fivér csak döbbenten nézett odaföntről. Meglepetésükben moccanni és beszélni is elfelejtettek.
A világhírű artistát azonnal felismerték, hiszen tele voltak képeivel a magazinok, és a tévéadásokban is
gyakran szerepelt. Elismerték páratlan tehetségét, de csak Halálistenként emlegették. Az a hír járta,
kegyetlenül hideg és érzéketlen...(ez valóban így volt az Angyalok táncáig, de a változásokról csak a
Kaleido személyzete tudott valamelyest - még ők sem mindent) És most ez a Leon Oswald mentette meg a
Kaleido Start a végzetes, majdnem biztosan halálos zuhanástól, sőt, a karjaiban tartva gyengéden dédelgeti...
még ölben is viszi kifelé...
- Mára, azt hiszem, éppen elég volt Sorának, uraim!- szólt oda kissé csípősen a válla felett nekik, majd
bólintott egyet köszönésképpen.
- Gyere kicsi Angyal! Hazaviszlek... csak előbb átöltözöl.- szólt lágy hangon, és bevitte az öltözőbe Sorát.
Amint az ajtó bezárult mögöttük, szoros ölelésben és mohó csókban forrtak össze.
- Hiányoztál! Annyira,hogy el sem tudom mondani!- dorombolt Leon mély hangja.
- Te is hiányoztál!- fakadt sírva a japán lány.
- Mi baj? Látom, hogy valami nagyon nincs rendben Veled... Most idd meg ezt szépen!- tartott a lány szájához
egy poharat - ettől kicsit erőre kapsz, míg nem vacsorázunk.
- Köszönöm. Majd otthon elmondom, mi bajom. Mikor érkeztél? És miért nem szóltál? Kimentem volna eléd. - dőlt az
Angyalból a szó.
- Egy órája. Váratlanul visszajöhettem.- mosolyodott el a démon a szóáradattól.
- Ugye nem kell megint elmenned?!
- Nem.
- Láttad, milyen ugrást próbáltunk összehozni?
- Nem, csak "végszóra" érkeztem. Épp idejében, nehogy bajod essen... De kíváncsi vagyok, és természetesen azt
szeretném, hogy velem add elő...
- Hmm... még egy emberre mindenképpen szükség van hozzá.- gondolkodott Sora, miközben befejezte az öltözködést.
Ezalatt elmondta partnerének a manőver lényegét.
- Hmm... ez remek lesz... de még nem teljesen kész.
- Valóban. A másik felét majd holnap kitaláljuk. Jó?
Az ezüsthajú férfi bólintott, majd gyengéden - de ellentmondást nem tűrően - ölbekapta a lányt,még a csukott ajtó
mögött megcsókolta, utána kivitte a kocsijához.
A három fiú még mindig nem tudott napirendre térni a délután és este történtek miatt. Egyrészt meglepődtek
Sora kinézete, bája és tudásszintje láttán - bár ezt Dio már előre jelezte, de túlzásnak tartották- másrészt a
lány makacsságán és hallatlan kitartásán. Harmadrészt pedig a sztárpáros férfi tagjának váratlan feltűnésén és
viselkedésén...
A két sztár bennsőséges kapcsolata csak a Kaleidonál nem volt titok, bár az itt dolgozók csak szinte testvérként
láthatták őket. Azért néhányan azon a véleményen voltak, hogy szerelmesek egymásba, csak még egymás elől is
rejtegetik...
Munkatársaival szemben Leonnak kissé felengedett ridegsége, de ugyanolyan szűkszavú volt, mint eddig. Sora pedig
vidám volt, mint mindig, de partneréről nem fecsegett. Amennyit mondott, abból bízvást a testvéri viszony volt
valószínűsíthető...
A média és a nézők pedig nem is tudtak semmit, eddig ügyes manőverekkel kerülték ki a kíváncsiskodásokat. A lányról
inkább olyan pletykákat gyártottak, ami Yurival volt kapcsolatos... de ő megint visszament New Yorkba, így az egész
hírverés ellaposodott.
Peter ezért azt hitte, szabad a pálya a számára, ám a francia sztár hirtelen feltűnése bosszússá tette, maga sem tudta,
miért.
Mia és Ken közben kikapcsolták az elektromos berendezéseket, és lementek az öltözők folyosójára. Ott várták a három
újat, hogy vacsorához és a szállásra kísérjék őket. Közben elmondták, hogy lesz egy kis összejövetel a tiszteletükre,
ahol a többiekkel is közelebbről megismerkedhetnek.
Közben a páros hazaérkezett a tengerparti házba. Kizárták a külvilágot, és csak ketten voltak végre... olyan hosszú
ideje voltak távol egymástól! Csak álltak, szorosan egymást ölelve... érezték egymás illatát, a másik testének
jóleső melegét, szíveik lüktetését.
Aztán megszólalt Sora telefonja. Mia hívta őket.
- Mia, ne haragudjatok, de nem megyünk... éppen most értünk haza. Leon nemrég érkezett a reptérről, 10 órás út
van mögötte... én meg szintén fáradt vagyok, és még mindig nem vagyok jól... de reggelre kialszom magamat. Majd
holnap beszélünk. Jó? Szia!- tette le a telefont.
- Üdvözletem, Kisasszony!- telepedett Sora vállára Fool- áh... hazatért a ház ura is végre...- hajolt meg Leon
felé - ügyes manőver volt, méltó a nagy Leon Oswaldhoz, ahogy Naegino kisasszonyt elkaptad!
- Kösz...- mormolta a fiú.
- Legalább reggelenként nem énrám hárul a hölgy ébresztése... Van Neked fogalmad, micsoda nehéz munka az?! Ma
reggel például rám esett a takarója, alig tudtam alóla kimászni... Ha legalább ő is alatta maradt volna...
de megint kimaradtam a zuhanyozásból...
- És most is ki fogsz...- kapta el a francia férfi gonoszkodó mosollyal az apró szellemet- menj csak, Angyalkám,
majd addig én kordában tartom ezt a perverz manót...
- Mi?! Én- perverz?! Na jó, egy kicsit... de pont Te mondod?! Az összes gondolataidat ismerem... és hogy manó?!
Vedd tudomásul, Leon Oswald, hogy nem manó vagyok...
- Tudjuk... a Színpad Szelleme vagy- válaszolta a páros egyszerre, nevetve. Fool duzzogva hallgatott el. Sora
eltűnt a fürdőszobában, Leon pedig kirakodott sporttáskájából. Fantom még mindig sértődötten, unottan figyelte.
Aztán hirtelen felkeltette érdeklődését egy elegáns párizsi cég márkajelzésével ellátott nagyobb csomag, de az
ezüsthajú démon gyorsabb volt...
- Hé, hagyd békén! Az nem a tiéd! Ha nem maradsz nyugton, bezárlak a szekrényembe.
- A Soráéba nem lehetne?!- csillant fel Fool látható szeme.
- Nem. - hangzott a súlyos, tömör válasz.- még összeturkálod a fehérmeműit - mint a múltkor - és rám fogod.
Mire Leon elrakott mindent, karcsú kis társa is kijött a fürdőszobából,egy fél combjáig érő vékony, vállpántos
hálóruhában és köntösben, összefogott hajjal. Leon szürke szemei ezüstösen csillantak.
- Na, ki a perverz?!- suttogta oda neki Fool, hogy a lány ne hallja.
- Ezért még számolunk...- sziszegte vissza hasonló hangerővel a fiú, és beviharzott a fürdőbe, hogy lehűtse
vágyait...
Míg hópárduca fürdött, addig Sora a konyhában ténykedett. Az erősítő ital és a forró zuhany megtette hatását. Már
sokkal jobban érezte magát. Még a tűzhelynél állt, és a vacsorát szedte két tányérra, amikor partnere a maga
szokott, csendes módján mögé lépett, és átölelte a derekát. A lány vállára fektette az állát, így nézte, mit csinál
kedvese. Segített neki tálalni, azután leültek enni. Vacsora után gyorsan rendet tettek, és bementek a nappaliba.
- Sora! Ezt neked hoztam...- adta oda az ajándékot, amit előzőleg Fantom kíváncsiságától kellett megmentenie.
- Köszönöm! - bújt hozzá a lány, és egy lágy csókot adott párjának. Leon testét végigjárta a forró, bizsergető
hullám, miközben ködös szemmel csókolta szerelmét, minden érzését, vágyakozását belesűrítve ajkaik csatájába.
Amikor már nem kaptak levegőt, a fiú megszakította a csókot, és megkérdezte:
- Nem nézed meg, mi van benne?
- Dehogynem!- kezdte kibontani angyalkája a csomagot. Amikor meglátta, mi van benne, elpirult az örömtől és kissé
a meglepődéstől is... Egy gyönyörű, rafináltan egyszerű szabású, pezsgőszín selyem estélyi ruha, hozzá minden
tartozékkal (cipő, fehérnemű, ékszer) és Sora kedvenc parfümje...
- Leon! Ez gyönyörű!! De biztosan méregdrága volt... Miért kaptam?
- Mert elmondhatatlanul szeretlek! Ne törődj semmivel, próbáld fel, kérlek! Látni szeretném, hogy áll rajtad...
A japán lány bement a szobájába, és felvette a ruhát. Testét követő szabása kihangsúlyozta a fiatal nő tökéletes
alakját, szoknyája hasítéka és dekoltázsa pedig még többet sejtetett belőle...
Kiment a nappaliba, ahol kedvese várta. Az ezüsthajú démon ámultan nézett rá. Elragadtatott tekintete árulkodott
érzéseiről. Nem szólt semmit, csak odament Sorához, nagyon finoman átölelte, és érzékien megcsókolta. Csak a
hosszú, borzongatóan édes csók után súgta a fülébe:
- Fantasztikusan nézel ki benne... kiemeli angyali szépségedet, de csábító démonná változtat...
A lány zavarban volt, nem tudta, mit válaszoljon, ezért inkább megsimogatta partnere szép arcát.
- Megyek, leveszem...
- Holnap este, remélem, újra felveszed... vacsorázni szeretnélek vinni.
- Jó...- bólintott a lány újra elpirulva, és ment átöltözni.
Visszaérve leültek a kanapéra, az Angyal maga alá húzta lábait. Halkan beszélgetni kezdtek. Elmesélték egymásnak,
mi történt velük az elmúlt két hónap alatt.
Leon összefutott Mattel Párizsban, pár napig együtt is dolgoztak... Üzent Sorának, hogy hamarosan meglátogatja
őket. A japán lány pedig beszámolt két hete visszatérő ijesztő álmairól.
- Hmm... - gondolkodott el a férfi - beszélnem kellene erről Mattel... mindegy, most nem hívom fel, úgy is eljön
hamarosan... Inkább menjünk aludni, mert Neked most nagyon sokat kellene pihenned...
- Félek, Leon! Annyira, hogy nem fogok tudni aludni. Inkább olvasnék.
- Nem. Megint mellettem fogsz feküdni, mint amikor a vámpírtól védtelek!- jelentette ki határozottan - megmondtam
Neked, hogy én mindig vigyázni fogok Rád...- nézett a lányra kedvesen, szerető féltéssel.
- Na, gyere kisasszony! pihenned kell!- fogta meg a kezét, és húzta magával a szobájába. Sora már annyira
kimerült volt, hogy a szobába érve csak végigdőlt az ágyon, és azonnal elaludt. Végre nyugodt volt, mert démonja
vigyázott rá... Leon eligazgatta a takarót, hozzásimulva átölelte, és csak nézte, szerelmes tekintettel. Aztán
lassan neki is lecsukódtak ezüstszürke szemei.
Néhány óra múlva hirtelen ébredt. sötét éjjel volt odakint, de a hálószobában fehér derengés... Leon Sorára nézett,
és megdöbbent. A fehér fény forrása az alvó lány volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
