-Jó estét! Leon Oswald vagyok. Asztalt foglaltattam ma estére.

            -Jöjjön odavezetem az asztalához. A hölgy már várja.

A pincér odavezette Leont az asztalhoz aki készségesen követte. Grace már ott várt rá. Leon megköszönte a pincérnek, hogy odavezette majd leült.

            -Szia! Bocsánat, hogy késtem, de feltartottak.

            -Semmi gond én is csak pár perce érkeztem. Sajnos pár napja mikor találkoztunk rohannom kellett. Bocsánat, hogy csak pár szót tudtunk váltani. Nagyon meglepődtem mikor felhívtál! Azóta nem beszéltünk mióta…

            -Mióta Sophie meghalt.

            -Igen. De sok éve volt már. Nagyon hiányoztál és sok évig nem tudtam feldolgozni, hogy elmentél. Nagyon szerettelek, Te pedig egyik napról a másikra kiiktattál az életedből.

            -Sajnálom! Remélem megtudsz bocsátani! Nem volt könnyű időszak. Sophi halála nagyon megviselt. Megváltoztam a sok év alatt.

            -Nagyon sok év telt el azóta és már nem tudok rád haragudni. Igen Leon Oswald a halál isten.

            -Beszéljünk másról.

            -Legutóbb a Kaleido színpadnál voltál nem? Olvastam az újságba, hogy előadtátok az angyalok táncát… Hogy is hívják a partnered?

            -Sora Naegino

            -Igen tényleg. És mikor mész vissza?

            -Nem megyek vissza többé. Holnap megyek egy itteni társulathoz aláírni a szerződést.      

            -Akkor ez azt jelenti, hogy itt maradsz? Mennyi ideig?

            -Nem tudom talán egy évig. A szerződéstől függ.

            -Értem.

Szinte az egész vacsora alatt Grace beszélt. Leon jó szokásához híven rideg és szófukar volt.

Vacsora után Leon hazavitte Gracet.

            -Most, hogy itt vagy teljesen összezavartál. Hirtelen felbukkantál és előjött minden szép emlék.

            -Sajnálom, de mennem kell. Holnap hívlak.

            -Rendben.- mondta a lány szomorúan.

            -Jó éjszakát.

            -Köszönöm. Neked is Leon.

Leon egész úton gondolkodott. Azt hitte ha találkozik Grace-el akkor nem gondol Sorára, de mégse tudta kiverni a fejéből. Akárhogy is próbálta bemesélni magának és Fantomnak, hogy nem érez Sora iránt semmit a szíve mélyén tudta hogy ez nem igaz. Mikor hazaért lezuhanyozott és éppen aludni készülődött mikor Fantom ismét megjelent

            -Á Leon végre hazaértél. Már kerestelek. Milyen volt a vacsora jól érezted magad?

            -Fantom már megint mit keresel itt? Ennyire hiányzom, hogy mindig itt vagy?

            -Látom én nem hiányoztam annyira, de nem baj nem izgat. És, hogy tudd Sorával is voltam ma.

            -Gondolom nagyon örült neked! Mit keresel itt?

            -Sora is és Rosetta is alszik és unatkoztam. Gondoltam benézek hozzád. Tudod sokat gondolkodtam.

            -Nem is tudtam, hogy tudsz gondolkodni.- mondta Leon gúnyosan

            -Látom ma este nagyon poénos kedvedbe vagy, de most nem ez a lényeg. Grace a Te első szerelmed volt ugye? És amikor Sophi meghalt elmentél és őt is itt hagytad úgy mint most Sorát. Azt gondoltad, hogyha újra találkozol Grace- el akkor elfelejted Sorát? Szerintem ez nem fog menni, de Te tudod. Sorának hagytál levelet. Ez azt jelenti, hogy fontos számodra és nem akartál szó nélkül elmenni. Szólj ha nem így van. Várj inkább mégse inkább csak hallgass végig.- mondta és menedéket kereset, hogy Leon ne tudja elkapni. Szóval ott tartottam, hogy hol is? Ja tudom! Viszont személyesen se, mert tudtad, hogy akkor nem tudod majd ott hagyni. Látod tudok én ha akarok. Hát ne haragudj, de igen bonyolult egy ember vagy és csak a saját életedet nehezíted meg. Sokkal egyszerűbb lenne ha visszamennél és megmondanád Sorának, hogy szereted. Nem gondolod?

            -Most már elég elegem van belőled! Miért látlak még mindig és miért idegesítesz? Menj el, mert ha még egyszer kinyitod a szád azt nem úszod meg szárazon.

Fantom lassan el kezdett az ablakhoz lebegni de még egyszer visszafordult.

            -Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy azért hagytad ott a színpadot, mert Sorát csak megbántanád. Szerinted Grace-el más lesz a helyzet? Nem hiszem...- Fantom mondta volna még, de Leon neki dobta a párnát és jobbnak látta ha tényleg elhúzza a csíkot. Így Leon ott maradt egyedül a gondolataiba merülve.