A kis csapat útra készen állt a bejáratnál mikor Layla odaért.

            -Á látom mindenki itt van és még Sora sem késett el. Akkor induljunk

            -Hát igen Sora nem késett ez bekerül a történelem könyvekbe.- viccelődött Ana

            -Jól van na nem mindig szoktam elkésni- mondta Sora és egy halvány mosoly jelent meg az arcán

            -Hát nem tudom amióta itt vagy még egyszer se sikerült időbe odaérned valahova

            -Ken ne piszkáld Te sem vagy tökéletes

            -Köszi Mia és amúgy igazad van.

            -Hé összefogtatok ellenem.

            -Á dehogy is- mondta Sora és Mia egyszerre és elmosolyodtak

            -De jó Sora kezd jobb kedvre derülni.- gondolta magába Layla.

Soráék olyan jól elbeszélgettek, hogy észre se vették, hogy már a villánál vannak. Mindenki bement a házba ahol Makkoli fogadta őket.

            -Sziasztok! Jó napot kisasszony!

            -Makkoli mondtam már neked, hogy tegezz.

            -Rendben-mosolygott a lány. Szóltam a kertésznek, hogy takarítsa ki a medencét és elkészítettem a vendégszobákat.

            -Rendben akkor megmutatom hol fogtok aludni és ki is pakolhattok.

            -Hú ez tök állat! Akarom mondani köszönjük szépen- mondta Mia

            -Akkor gyertek utánam.

            -Addig elkészítsem a vacsorát?- kérdezte Makkoli

            -Ó nem is kérdeztem éhesek vagytok?

            -Hát én egy kicsit- mondta Sarah.

            -Oké akkor elkészítheted. Köszönjük.

Layla elindult a többiek pedig libasorba követték a lányt.

            -Hát négy szoba áll rendelkezésetekre. Az egyik egyszemélyes gondolom ide kerül Ken. A többi három pedig kétszemélyes. Döntsétek el, hogy ki kivel szeretne aludni- adta ki az utasításokat Layla.

            -Hát akkor én elmegyek pakolni- mondta Ken és bement a szobájába.

A lányok nagy nehézségek árán eldöntötték, hogy ki kivel alszik. Így Sora Rosettával, Ana Miával, Sarah pedig Mayel került egy szobába.

Miután mindenki sikeresen kipakolt kimentek az előszobába, de se Kent se Laylát nem találták, de Makkoli felvilágosította őket, hogy menjenek a kertbe. Mikor a lányok kiértek egy megterített asztal várta őket.

            -Hm kaja- kiáltotta el magát May és odafutott az asztalhoz.

Mindenki leült és már tálalták is a vacsorát. A vacsora nagyon jó hangulatba telt. Sokat beszélgettek és nagyon sokat nevettek. Még Sora is és ennek nagyon örültek a többiek.

            -Arra gondoltam, hogy holnap ha jó idő lesz akkor az egész napot a medencénél tölthetnénk. De ha szeretnétek akkor csinálhatunk mást.

            -Szerintem nagyon jó ötlet

            -Igen Rosettának igaza van. Úgyhogy az egész csapat nevében mondhatom, hogy oké- kiáltotta el magát May.

            -Figyi May neked miért kell mindig kiabálnod? Akkor is megértjük, ha csakúgy rendesen mondod.

            -Én nem kiabálok hanem hangosan beszélek. Szerintem kezdhetnénk a napot egy kis kínaival nem gondoljátok?

            -Inkább ne May.

            -Most mi bajod van Mia? Nagyon egészséges.

            -Elhiszem, de szerintem a többiek nevében mondhatom, hogy inkább ne!

            -Rendben ti akartátok, de aztán ne sírjatok ha többet nem csinálok nektek.

            -Hála istennek- mondta halkan Ana, de May meghallotta

            -Köszi Ana kedves vagy.

            -Mi kihallatszanak a gondolataim?

            -Hát eléggé- mondta Sora és elmosolyodott.

Miután megvacsoráztak és mindent megbeszéltek mindenki a szobájába ment. Kennek könnyű dolga volt a zuhanyzással mivel az ő szobájához volt külön fürdőszoba, de a lányok ismét sikeresen összevesztek. Mivel nagyon fáradtak voltak ezért mindenki hamar elaludt kivéve Sorát. Egy darabig forgolódott aztán úgy döntött, hogy inkább kiül a kertbe. Már egy jó ideje ülhetett ott mikor valaki megérintette a vállát.

            -Nem tudsz aludni?

            -Á Layla te vagy az? Nem tudok egy darabig forgolódtam, de aztán kijöttem ide.

            -Látom nagyon gondolkodsz valamin. Gondolom Leonon jár az agyad?

            -Igen hiányzik. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom egyszer mondani. Miért ment el és miért nem szólt?

            -Hát szerintem ezt soha nem fogjuk meg tudni, de kérlek ne gondolj rá. Ha volt szíve itt hagyni és úgy, hogy nem szólt akkor nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele. És talán jobb ez így.

            -Azt hiszem igazad van, de eltart még egy darabi míg elfelejtem.

            -Én nem azt mondtam, hogy most csettintesz egyet és puff elfelejted. Szerinted miért vagyunk itt? Azért hoztalak ide titeket, hogy itt majd talán nem gondolsz rá. Biztos vagyok benne, hogy eltart majd egy darabig míg elfelejted, de az idő nagy úr. Gondolkozz el azon amit mondtam de most menjünk be, mert már nagyon hideg van- mondta Layla és elmosolyodott.

            -Azt hiszem igazad van és köszönök mindent.

            -Ne köszönd csak ígérd meg, hogy megpróbálod elfelejteni- mondta Layla és megölelte Sorát. Na gyere menjünk be.

            -Menjünk. Jó éjszakát Layla.

            -Neked is jó éjszakát. Ha lehet próbálj meg aludni.

            -Oké megpróbálok- mondta Sora és elmosolyodott.

Sora forgolódott még  egy darabig, de nagy nehezen sikerült elaludnia.

            -Ahogy Layla mondta az idő nagy úr! Ha a skorpió nem lép akkor a nyilas lassan új utakra lép.