4.fejezet
Kristen, Leont látta egy másik lánnyal csókolózni, s folyamatosan kezdett sápadni, a mosoly is lehervadt az arcáról, a szíve majd megszakadt.
-May....kérlek mennyünk.-S elmentek a csókolózó pár mellett.
-Sajnálom, hogy ezt épp neked kellett látnod, de mostanában minden második nővel leáll...az egyetlen akit nőként tisztel az Sora......-Halkult el May.
-Igen, tudom...-Mondta miközben az arcán végig csurgó könny csepjeit törölgette.-De még is fáj, fáj, hogy más lánnyal láttam, fáj, hogy nem engem ölelnek karjai, fáj minden érintés melyet nem én kapok....Érted?-Nézett barátnőjére könnyektől elhomályosult szemmel.
-Jajjj, kérlek ne sírj már!-Mondta a nyakába borult lánynak. "Szegény Kristen, ha nem felejti el Leont akkor nagyon sokat fog szenvedni...."-gondolta magában majd barátnője karjába karolt, s folytatták a színpadhoz vezető útjukat.
-May, figyelj csak....-Lassított Kristen.
-Igen?-Nézett kérdőn a mellette álló lányra.
-Igazából miért hagytad abba a korcsolyázást?
-Hát az egyik okát azt tudod...-Vették fel ismét ugyan azt a tempót.
-Ezek szerint van más is, igaz?-Válaszul csak egy bólintást kapott barátnőjétől.
-A másik oka egy férfi....
-S ki ez a férfi?
-Ne haragudj, de erről nem szeretnék beszélni-Zárta le a témát May s mintha teljesen kikelt volna magából rontott be a színpad kapuin, s hagyta ott újdonsült barátnőjét.
-Vajon mi üthetett belé, s ki ez a férfi aki miatt így felzaklatta magát? Na mindegy, ha akarja úgy is elmondja.-Nyugtatta meg magát, s ő is belépett a Kaleido kapuin. Csak ment egyenesen, de igazából ő sem tudta, merre vagy hova mennyen, végül Kalos irodájánál lyukadt ki. Vett egy mély levegőt az iroda ajtaja előtt, kezét kinyújtotta s kopogni kezdett.
-Gyere.-Hívta be Kalos. Kristen apró kezeit a kilincsre tette, s lenyomta majd besétált az ajtón, s becsukta maga mögött.
-Jó napot főnök.-Mosolygott.-Ugye nevezhetem így?
-Szerbusz. Hát persze, de nem arról volt szó, hogy tegeződünk?-Emelte fel tekintetét papírjairól.
-De igen, viszont azt hiszem így tisztességes a többiekkel szemben .-S közben helyet foglalt a székben, főnöke kérésére.
-Rendben, miért jöttél?-Állt fel a székből s az ablakhoz sétált, majd kifelé nézett.
-Nem vagyok benne biztos, hogy én vagyok a megfelelő partner Leon számára, s azt meg teljesen képtelennek tartom, hogy eltudom, játszani a főszerepet....
-Én mindkét dologban biztos vagyok, de ennek érdekében mindent el kell követned...
-Tudom.-Sütötte le a fejét.
-Akkor miért vagy még mindig itt?Gyerünk edzeni!-Szidta le a férfi.
-Megyek már, és köszönöm.-Csukta be az ajtót.
-Mit köszönsz?-Kérdezte a férfi talán már csak magától.
-Hát a bizalmát!-Mosolygott, miközben kinyitotta az ajtót.-Viszlát főnök.-S már rohant is az edzőterem felé ahol Mayt és Leont találta "beszélgetni".
-Sziasztok....megzavartam valamit?-Kérdezte a veszekedő párostól.
-Nem dehogy, szia Kristen. Leonnal épp rólad vitáztunk...-Felelt May.
-Igen? És ha szabad tudnom min?
-Majd Leon elmeséli, neki amúgy is tengernyi ideje van...-Vetett egy gúnyos mosolyt a férfi felé.
-Ha-ha-ha, gúnyolódj csak.-S ott hagyta a két lányt, közben a trapézok felé haladt. Eközben a lányok:
-May, mond csak, min veszekedtetek Leonnal?-Kíváncsiskodott a lány.
-Ááá semmi, ne is foglalkozz vele...-Mosolygott, s egy puszit nyomott a lány arcára majd ott hagyta őket. Kristen nézte May távolodó alakját majd lassan s vágyakozva fordult Leon felé, de ugyan akkor félelmet is érzett a szívében. A férfi az egyik trapézról a másikra ugrott a lány szíve pedig egyre gyorsabban s gyorsabban kezdett verni, kettesben voltak, csak ők ketten, és senki mást. Kristen halk s apró lépésekkel haladt a trapéz felé, közben egy pillanatra sem vette le a szemét a férfiről, akkor félelem nélkül ugrándozott a trapézok között. Kristen a háló előtt megállt s nézte a férfit, miközben szíve örülten száguldott. "Istenem, de szeretem, ő-ő-ő olyan tökéletes...."
-Na mi van? Nem jössz?-Zökkentette ki egy hideg hang gondolatmenetéből.
-Mi?-Kérdezte ijedten.
-Azt kérdeztem, hogy nem jössz?!
-De hisz én...-Ideje sem volt válaszolni, mert egy erős kar megfogta a kezét, s a magasba repítette. Kristen, szinte angyallá vált, olyan kecsesen s tökéletesen mozgott a trapézokon. Ha Leon nem tudta volna, hogy most először van trapézon a lány akkor akár azt is elhitte volna, hogy kiskora óta ezt csinálja, de nem. S még saját maga is meglepődött tettén, s ügyességén. Leon csak állt a trapézon, s nézte a tökéletes angyalt. A lány repkedett, ugrándozott a levegőben, a férfi pedig csak, nézte majd ő is utána eredt. S az idő múlását nem is figyelték, pár óra elteltével Kalos lépett be, tájékoztatni akarta őket arról, hogy már mindenki az ebédlőben van s már csak rájuk várnak a vacsorával....
-Te jó Isten!-Vette le Kalos a szemüvegét, hogy jobban lássa a párost, közben egy puha kéz telepedett meg a vállán melynek tulajdonosa szint úgy tátott szájjal figyelt mint Kalos.
-Drágám, ők....-Kezdett mondatába Sarah, de be sem fejezte mert magától is rájött a válaszra....(ne gondoljatok semmi rosszra:P)
-Öhöm...szakította félbe gyakorlásukat főnökük. Ekkor tért magához a két fiatal, Kristen arcszíne kezdett a főtt rákéhoz hasonlítani, Leon arcán viszont egy megrándulást sem lehetett látni, ő egyszerűen leugrott a trapézról, s az ebédlő felé vette az irányt. Kristen a hálóba ugrott onnan pedig főnöke elé.
-Mi a baj? Miért néztek így?-Kérdezte ijedten a lány.
-Ááá semmi-semmi csak....-Kezdte el Sarah.
-Mi csak?-Faggatózott tovább.
-Azt mondtad, hogy nem vagy artista.-Mondta Kalos.
-Mert nem is vagyok az.
-Ahhoz képest, nagyon érted a dolgod, egyszerűen fantasztikusak voltatok Leonnal, még jobb párost alkotsz vele mint May vagy Sora.-Folytatta a dicsérést Kalos.
-Köszönöm vagyis köszönjük.-Pirult el ismét a lány.-De ezt azért nem hiszem, hogy jobb párost alkotok Leonnal mint Sora.-Szerénykedett pedig semmi oka nem volt rá.
-Pedig elhiheted...-Mondta Sarah és Kalos egyszerre, majd mindhárman az ebédlő felé vették az írányt. Útközben még beszéltek pár szót, majd nem sokkal később megérkeztek az ebédlőhöz, s helyet foglaltak az asztaloknál. Kristen a sarokban lévő asztalhoz ült, s egyedül fogyasztotta el vacsoráját, közben egy percre se vedte le a szemét a szeretett férfiról aki a szembe lévő sarokban ült szintén egyedül. S gondolataiba meredve nem vette észre, hogy valaki figyeli....A vacsora után mindenki szabad programot szervezhetett este 10-ig az az még két óra hosszát lóghattak.
-Kristen!-Kiabálta, May, Mia, és Anna egyszerre miközben a lány felé rohantak.
-Tessék?-Fordult feléjük...a lányok épp, hogy kilihegték magukat már mondták is, persze egyszerre, nehogy véletlenül meglehessen érteni belőle valamit...
-Mi?
-Na szóval...csend legyen, én mondom...-Jelentette ki Mia.-Eljössz velünk a Vidámparkba?
-Izé...ilyenkor?
-Igen, ilyenkor kevesen vannak...-Felelt Anna.
-Ne haragudjatok lányok, de fáradt vagyok...azt hiszem le megyek a partra.
-Óóó, de kár...-Mondta szomorúan May.
-Ne haragudjatok, majd legközelebb...Akkor én most megyek is.-Köszönt el s elindult a tengerpartra. Nem számított rá, hogy bárki is lesz ott legfőképpen rá nem, Leonra... Pedig jól tudta, hogy a férfi minden nap kint van a parton, most még is teljesen megfeledkezett erről. Csak sétál és sétált, ment egyenesen amerre a szíve vitte, cipőjét levette s tovább sétált a vízben. Ekkor egy sötét alakot pillantott meg melytől szíve zakatolni kezdett, s egy pillanatra meg is torpant. Álmaiban, s gondolataiban sokszor elképzelte ezt a percet most pedig meghátrálna?! "Itt az idő....meghátrálok?? Vagy még sem?" Kristen elindult a férfi felé szíve egyre jobban vert, a gyomrát a torkában érezte, de nem torpant meg, csak ment s ment a férfi felé, egyre közelebb s közelebb érve hozzá.
-Leon...-Fogta meg a kezét, s fordította maga felé a férfit.
-Kristen?-Nézett a lányra értetlenül. Kristen egyre közelebb és közelebb lépett a férfihoz szíve vakvágányon haladt s kezdett kisiklani, a levegő forrott közöttük s végül megtört...Kristen megcsókolta....
Folytatás köv...