Kisördög és kisangyal

Két hónap múlva Sora és Leon összeházasodtak. Során még nem nagyon látszott a terhesség, de a szülei és a szerelme támogatása sokat javított a hangulatán. Feltűnően sokat játszott Yume-val, aki már nagyon értelmes kislány lett az évek során. Leon viszont gyakran kifáradt, miközben segített neki. Ráadásul Kallostól is megkapta a magáét, amiért sikeresen megszabadította a színpadot a bevételtől. Persze Sora megígérte, hogy egy kis idő múlva visszamegy, addig is majd May és Rosetta helyettesítik, de ez a főnököt nem nyugtatta meg.
Reggelenként gyakran émelygett, de egy kis sóskeksztől mindig jobban lett. Gyakran olvasott terhességi naplókat, és valószínűleg Yume miatt, de rászokott a rajzfilmekre is. A szülei éjjel-nappal gondját viselték. Neki szinte csak pihenni kellett. Miután összeházasodtak Leonnal, minden idejüket tervezgetéssel töltötték. Sora már most nem tudott úgy megállni egy bébibolt előtt, hogy ne vegyen semmit. Sokszor ment le a játszótérre, és nézegette a boldoganyukákat, ahogy játszanak a gyerekeikkel. Viszont elég gyakran ki is borult, csupán apróságok miatt. A kicsi nevével volt a legtöbb bajuk. Mind a ketten át akarták adni a másiknak a döntést. Végül megállapodtak, hogy majd az utolsó percben válik el. Nem tudták, fiú lesz-e vagy lány, még nem is akarták tudni. Így telt el lassan a maradék hét hónap.



Sorának elég nehéz, de természetes szülése volt. Leon végig fogta a kezét, de már csak a látványtól is majdnem annyira szenvedett, mint a felesége. Fél óra múlva megszületet a kisfiuk. Sora teljesen ki volt merülve. Olyannyira, hogy csak rápillantott gyermekére, és rögtön elaludt. Leon átvette tőle a babát, és szinte elsírta magát a meghatottságtól (pedig ez nála már tényleg csodának számított). Apa lett. És az a kis lény, a karjaiban, az belőle és Sorából van. A kicsi álmosan pislogott a karjaiban, majd követte az anyja példáját.



Egy hét múlva már az újság is a kis sztárcsemetéről írt. A szülei elnevezték Antoin Roben Oswaldnak. (A név dicsőséget, fényes hírnevet jelentett). Mindenki azt jósolta, hogy a kicsi előtt kimagasló jövő áll. Két éves korában a szülei elvitték a Kaleido színpadhoz, ahol elkerekedett szemekkel nézhette végig a szülei előadását. Nyilvánvaló, hogy neki is az lett az álma, mint egykor Sorának: velük együtt szerepelni.


Amikor Antoin három éves lett, és már mindig sztárosdit játszott, kishúga született. Sehogy nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a neve. Sora elmosolyodott:
- Az lenne a legjobb, ha a családi hagyományokhoz híven a neve S betűvel kezdődne.
Ezt jó ötletnek találták, de még mindig nem jutottak közelebb a célhoz. És akkor... a kisfiuk rávezette őket a megoldásra. Antoin egy kisszéken ült, és boldogan játszott a Sorelly nyaklánccal. A boldog szülők egymásra néztek, és szinte egyszerre mondták ki a nevet, ami eszükbe jutott:
- Selly!





Vége. Vagy mégsem?...