Láthatatlan kötelék

Amikor Mia rájött, hogy felesleges a jelenléte, sietve elhagyta az edzőtermet. Leon csak állt az ajtóban, egy szó nélkül, és a padlót bámulta. Sora már épp eléggé ideges volt, de látta Leonon hogy bántja valami. Nem kezdhetett el veszekedni, amikor partnere olyan szomorú arcot vágott
- Leon... Mi a baj? Miért hagytál egyedül?
A férfi arcán még láthatóbban megjelent az elkeseredés. Sora megunta, hogy nem kp választ.
- Beszéltél a főnökkel?
Szerelme alig észrevehetően bólintott.
- És mit mondott.
- Semmit. Még egy bemutatót akar.
- Na végre, hogy megszólaltál! És ez neked a semmi!
Leon ismét nem válaszolt.
- Rendben. Velem van bajod? Valamit rosszul csináltam? Megértheted, nem voltam formában, és...
- Nem erről van szó. Nem te tehetsz róla.
- Akkor mi van veled?
- Sora... ha elmondanám, akkor örök életedre meggyűlölnél.
- Én nem tudlak meggyűlölni. Szeretlek.
Odament hozzá, és gyengéden átölelte. Leon szíve hevesen vert. Szereti őt - csak erre gondolt. Egyre jobban gyötörte az, amit tett. Nem akarta elmondani neki, mert félt, hogy elveszítheti. De muszáj volt.
- Sora, én...
Nem tudta befejezni, mivel akkor a fél társulat becsődült az edzőterembe gyakorolni. Aznap volt ugyanis az első próba. Egy páran - akik elől jöttek - csodálkozva nézték az ölelkező párt.
- Menjünk gyakorolni.
Sora megfogta Leon kezét, és magával rángatta. Sajnálttal vette észre, hogy még mindig ugyanolyan nyomott a hangulata. Mi bánthatja? És mit mondhatott a főnök? Számtalan kérdés kavargott a fejében, amire nem tudta a választ. Mindezek ellenére: elég volt csak egy pillantást vetnie szerelmére, és máris a megszokott teljesítménye sokszorosát nyújtotta. Senki nem tudta, hogy miért van ez, még ő maga sem.



Este új bemutatót tartottak a főnök "kérésére". Sora nagyon feszült volt, elvégre a főszerepe forgott kockán. Tudta, hogy a színpadtól nem küldhetik el, de arról a szerepről, amiben Leon párját játszhatja - a világért se mondott volna le. Egyszer idegességében egyszer el is rontotta (persze nem nagyon), de Leon közelségétől tűzbe jött. Látta a férfi szomorú szemeit, a bűnbánó tekintetét. Mindketten sokkal ügyesebbek voltak. Eszükbe jutott az előző éjszaka minden rossz, minden örömteli pillanata. Nem értették, hogy miért, de szinte megszokottan érzékeltek minden érintést, és összhangban mozogtak. Messziről rikított róluk a szeretet, az összetartozás. Mikor a végére értek, néhányan szinte sírtak örömükben. Most már Kallos is elégedett képet vágott, és bejelentette, hogy már csak egy hét van hátra a premierig.. Sora nem értette: mi változott tegnap óta? Miután hosszú percekig magába mélyedt ezzel a kérdéssel, megvilágosodott az elméjében a válasz: egy nappal ezelőtt még visszatartotta a szereptől és a teljes sikertől egy láthatatlan öv: a szüzessége.