Mi is az a sellő? A tengereket és a szárazföld tavait, folyóit benépesítő fél-emberek.Sokféle nevük van: szirén, sellő, víztündér, hableány, najád, triton, tengeri nimfa, nereida vagy néreisz.Némelyek gyengéd, jószívű teremtések , akik csak meg akarják mutatni kedvesüknek a mélység varázslatos világát, mások gonosz, tengeri szörnyek, akik ízekre szaggatják a vízbe fúltakat. Vannak csillogó aranyhajú sellők, és vannak hableányok zöldeskék hajkoronával.A csábos külsejű, egyik kezében tükröt, a másikban fésűt tartó, félig nő, félig haltestű lény nagyon sok variációra ad lehetőséget, bár a legtöbb művészi megjelenésben a női felsőtestet derékban vagy csípőben váltja fel a kecsesen elkeskenyedő pikkelyes halfarok.Ábrázoltak már sellőt foltos makrélafarokkal, vízszintes delfinfarokkal, izmos angolnafarokkal; némelyik derekát szoknyaszerűen elrendezett uszonyok övezték, mások inkább kígyószerűek voltak. A hagyomány szerint egy hableány csak akkor nyerhet emberi lelket, ha feleségül megy egy földi halandóhoz. A sellő hangja legalább annyira igéző, mint szépsége. De, persze ez mind csak legenda! Vagy mégsem?

Egy 14 év körüli lány tartott épp a fürdő felé. Ledobta a ruháit, majd beállt a zuhany alá. Lassan megengedte a hideg vizet, és haját hátra dobva, nézte a kagylóval díszített csempéket. Már épp kiszállni készült amikór bőrét bizsergető érzés fogta el, majd lábait nem érezve esett a főldre. 2 percig feküdt eszméletlenül, mivel a zuhanás közben erősen beverte a fejét. Annya kiabálása ébredt fől.

Manami: Sora! Jól vagy?

Sora: Igen anya!

Sora épp felakart álni, hogy elzárja a zuhanyzót, amikór lenézett a főldre.

Sora: ÁÁÁÁÁÁÁ! Anya!

Manami és férje, mikor meghallották Sora sikítását, rögtön berohantak a fürdőbe. Manami mikor meglátta hogy Sorának deréktól lefelé halfarka van, rögtön oda szaladt és elkezdte nyugtatni a már depresszió határán lévő síró lányt.

Manami: Sora, kérlek nyugodj meg!

Sora: Mi az hogy nyugodjak meg?! Hát nem látod? Mond hogy ez csak egy álom, és hogy most fogok felkellni!

Manami: Jack, kérlek hozz törölközőket!

Jack: Oké!

Manami szárazra törölte Sorát, és visszanyerte lábait. Miután Sora kissé megnyugodott. felöltözött, majd mind a hárman kimentek és leültek a konyhába.

Manami: Sora, el kell mondanunk neked valamit.

Sora bólintott.

Manami: Mi nem vagyunk az igazi szüleid.

Sora: Tessék??!!!! És, ezt mikor akartátok elmondani nekem??!!-kezdett el kiabálni

Manami: Kérlek hallgass végig! Az apukád az én édestestvérem volt. Egy szép napon megismerkedett egy szép lánnyal. Gondolom halottál már a sellőkről.

Sora: Persze! De, ez csak egy mese!

Manami: Hát, te vagy a tanú rá hogy nem! Na mindegy, hagy folytassam! A legenda úgy tartja hogy ha egy sellő betőlti a 18.-évet, akkor kap egy esélyt rá hogy ember lehessen. Mint minden ember, mi sosem hittünk ebben, amíg meg nem jelent anyád. Másfél évig élhetett az emberek között, de ha addig elveszi valaki akkor örökre az marad. Mikor találkoztak apáddal, rögtön szerelembe estek. 9 hónapra rá megszülettél te. Egy hónapra rá autó balesetet szenvedtek és mind a ketten meghaltak. Mivel, nem házasodtak össze így te félig sellő vagy. Ha legalább egy csepp víz éri a bőröd, rögtön átváltozol.

Sora: Értem, de mért pont most változtam át?

Manami: Anyád, utolsó kívánsága az volt a vízi istenekhez hogy csak 14 évesen tudd meg az igazságot. Gondolom ezért.

Sora: Értem! Most ha nem haragszótok, be megyek a szobámba.

Folyt. Köv.