Sora és Rosetta tovább ugráltak a trapézokon, s a közönségüket ámulatba ejtették.

-         Hihetetlen ez a lány!- mondta Hatasana, majd odafutott a színpadra s felugrott egy trapézra.

Az ugrásaiból érződött milyen boldog, s életteli.

Sora ki az imént még pompás fényben tündökölt, most már mosolyogva ugrált a lányokkal.

A fény eltűnt körüle s ő sem értette mi történt.

Egy kis idő múltával lejöttek a magasból, s a többiekhez mentek.

-         Sora megmentetted a színpadot!- örvendezett Mia.

-         Te egy hős vagy!- mondta May.

-         Ugyan, ne túlozzatok!- szerénykedett Sora.

-         Köszönöm!- szólt Hatasana.

Mikor Sora a lányra nézett nem ismerte meg.

Hosszú barna haja volt, fehér ruhája, s barna szemei.

-         Nővérem!- Hakoya rohant testvéréhez, majd a nyakába ugrott.

-         Meg tudtok nekem bocsátani?- kérdezte Hatasana a lányokhoz fordulva.

-         Persze!- mondták egyszerre vígan.

-         Holnap előadás van!- idő közben Kalos is befutott.

-         Értettük!- mondták a lányok.

-         Sora neked köszönhetjük, hogy a Kaleido színpad tagjai újra köreinkben vannak!- mondta Kalos majd elment.

Sora arcáról hirtelen eltűnt a mosoly.

Ijedten fordult hátra, de egy sóhajtással újra mosolyogni kezdett.

-         Mi történt, mit láttál?- kérdezte Rosetta.

-         Semmit!- mondta Sora –„Valami nincs rendben! De mi?”