Soraban csoda rejlik

Hatasana mikor meg akarta támadni Sorát, nem volt képes rá.

-         Mi folyik itt?- kérdezte dühösen.

Sora könnyeit hullatta, s csak nézett Hatasanára.

-         Nem engedem, hogy bárkit bánts!- mikor ez a mondat elhangzott Sora szájából, hirtelen vakító fény vette körül.

-         Mi ez?- kérdezte Hatasana.

-         Én megállítalak! S helyrehozom mind azt, mit tönkretettél!- a fény egyre erősebb lett Sora körül.

-         Ne! Hagyd abba!- a fény elérte Hatasanát, s kínzó fájdalmat érzett a teste minden porcikájában.

Hatasana a földre esett, s sírni kezdett.

-         Hagyj fel a gyilkolással! Bánd meg bűneidet, és életben hagylak!- Sora teljesen megváltozott.

A fény bevilágította a termeket. Mindenhová eljutott, s a Kaleido színpad fényben pompázott.

Rosettáék megérezték ezt az erőt, s kimerészkedtek a szobából.

-         Sora?- néztek csodálkozva a lányra.

Sora csak állt ott, s sírt tovább.

-         Nos, hogy döntöttél?- kérdezte Hatasanát.

-         Felhagyok a gyilkolással! Kérlek, ne bánts!

Sora a földön térdelő lányra nézett. Odalépett hozzá és felemelte az arcát.

-         Te…te olyan vagy,…mint egy angyal!- mondta Hatasana.

Ekkor az arcán bíborvörös könnyek csorogtak le, s a szeméből eltűnt a sötétség.

Sora szemébe nézett, s Sora meglátta, hogy a lánynak gyönyörű barna szemei vannak.

Ekkor Sora tovább ballagott a folyosón, s a fény vele együtt ragyogta be a színpadot.

Egészen a trapézokhoz ment.

Titokban Rosettáék is követték. Hatasana is felállt s utánuk ment. Leon, fantom, s akik életben maradtak mind a színpadhoz mentek.

A teremben korom sötét volt, de mindenki csak Sorát figyelte.

Sora megállt a színpad közepén s körbenézett. Mindenhol embereket látott szerte a teremben.

Ekkor felnézett a trapézra, mely üresen állt.

Majd egy lendülettel a magasba emelkedett. A fény hirtelen beragyogta az egész színpadot. Sora megkapaszkodott a trapézban, s lengeni kezdett. Szemében még mindig könny csillogott.

Mikor elugrott egy olyan mutatványt hajtott végre mit még senki sem látott. Felfelé ugrott, s forogni kezdett a levegőben. A kezét kinyújtotta, s fényt szórt mindenfelé.

Az épület falai megrázkódtak.

-         Mi volt ez?- kérdezte Rosetta.

De a válasz rögtön meg is érkezett.

Az ajtókon emberek jöttek be. Arcukon boldogság látszott.

Mikor a lányok jól megnézték az embereket, eltátották a szájukat.

-         De hisz ők meghaltak!- mondta May.

-         Sora!- Rosetta a trapézokhoz futott, s felmászott Sorához. Elugrott s Sorával együtt táncolt a színpadon. Mikor elég közel értek egymáshoz, Rosetta ezt kiáltotta sírva Sorának.

-         Sora te egy csoda vagy! Feltámasztottad az embereket!