Egy testvér megtagadása

Kecses léptek hallatszottak a folyosó másik végéből.

Egy árnyék jelent meg a falon, s egyre közelebb látszott. Sora összerázkódott.

Benézett a résre nyílt ajtón, s látta barátnőit, kik a sakorban kuporogtak. Remegtek a félelemtől, s szemükben könny csillogott. Hakoya csak állt a szobában, s türelmetlenül várt.

Eközben Leon Sorát kereste.

Sora megpillantott egy sötét alakot, de ez nem hasonlított Hatasanára. Sötét lángok ölelték körül, hosszú fekete haja földig ért. Az arcát nem látta, mert lehajtotta a lány a fejét.

Mikor elég közel ért Sorához felnézett rá.

-         Te vagy az?- kérdezte Sora csodálkozva.

Hatasana megremegett.

-         Visszajöttél?- kérdezte.

-         Vissza! És nem engedem, hogy több embert bánts!- mondta Sora határozottan.

Hatasana körül egyre nagyobb fekete lángcsóvák jelentek meg.

-         De a bosszúmat teljesítenem kell!

-         De ezt nem csak így lehet elintézni!- Hakoya előlépett a szobából.

-         Te?- Hatasana zavartan nézett húgára.

-         Itt vagyok! A bosszúmat teljesítettem! De nem kellett hozzá megölnöm több embert!

-         Nem az nem lehet!- értetlenkedett Hatasana.

-         De! A hallott emberek lelkét, kiket megátkoztál, a pokolra küldtem!

Hatasana szeme felcsillant.

-         De…de…- nem tudott mit mondani.

-         Miért lettél ilyen?- tört ki a sírás Hakoyából – Te nem voltál ilyen! Te nem voltál gyilkos! Én felnéztem rád! Tiszteltelek! De te már csak egy gyilkos vagy a szememben!

-         Ha…Hakoya!- suttogta a lány.

Hakoya elővette a fényképet s Hatasana kezébe, nyomta, majd sírva elszaladt.

-         Látod, mit tettél? A húgod is gyűlöl már!- mondta Sora.

Hatasana arcán vörös könnyek csorogtak.

-         Már mindegy!- mondta kegyetlenül, s ekkor Sorának ugrott.

De hirtelen valami furcsa dolog történt.

Nem tudta Sorát bántani.

- Mi ez?- kérdezte csodálkozva Hatasana.