Véres nyomok szerte mindenhol

Sora csak nézett ki magából, s moccanni se tudott.

-         Mi történt itt?- kérdezte.

A szállás teljesen kihalt volt. Az ablakok mindenhol be voltak törve, az ajtók tárva nyitva, s vérnyomok látszottak szerte a szállás körül.

- Hatasana!- mondta Hakoya – Túl messzire ment!- arcát az ég felé emelte.

- Jaj istenem az egész az én hibám!- sírta el magát Sora.

- Sora ez nem igaz!- mondta Leon.

- De! Nem kellett volna itt hagynom őt! Gondolhattam volna, hogy kihasználja az alkalmat!- Sora ledobta csomagjait s befutott a szállásra.

- Állj meg!- szólt Leon – Nem biztonságos!

- Ne félts! Vele már sokszor volt dolgom!- szólt vissza Sora.

Rosetta szobájába rohant, mikor beért látta, hogy a szoba romokban hever.

Végigjárta a szobákat, s mind ilyen állapotban volt. Egy lelket sem talált, mikor gondolt egyet s a szobájába futott.

-         Fantom! Hol vagy?- kiáltozott Sora.

-         Sora?- bújt elő rejtekéről fantom.

-         Hol voltál?- kérdezte Sora.

-         Itt bújtam el!

-         Mi? De miért? Áruld el mi történt?

-         Amíg nem voltál itt…

-         Mondjad már!- megragadta fantomot és rángatni kezdte – Mond már!- szólt sírva.

-         Eressz el!- könyörgött fantom.

Sora elengedte a kis szellemet.

-         Hát jó! Hatasana tette az egészet! Rosetta nem bírta féken tartani! Rengeteg embert lemészárolt, s még most is itt jár! Még életben vannak néhányan! Attól tartok a barátnőid…

-         Nem!- üvöltött rá fantomra Sora – Én tudom, hogy élnek!

Sírva kirohant a szobából.

-         Sora!- Leon és Hakoya a lány után siettek.

-         Jaj Leon!- Sora a férfi karjaiba borult. Keserves sírásban tört ki.

-         Ne sírj!- mondta Leon s felemelte a lány arcát – Ne félj minden rendben lesz!

-         Bocsánat, hogy megzavarlak titeket, de nézzétek!- szólt Hakoya.

A földre mutatott. Vérfoltok vezettek végig egészen a színpadig.

- Lehet, hogy életben vannak! Gyertek!- Sora, ahogy csak tudott futott a színpadhoz.

Bevágta az ajtót, s rohant végig a folyosón, követve a vérfoltot.

-         Úgy is megtalállak titeket! Előlem nem menekülhettek!- hallott egy hangot Sora a folyosó végéről.

Egyre közelebb és közelebb hallotta. Hirtelen lelassított s követte a hangot. Egy ajtó mellet haladt el, mely résre nyitva volt. Ekkor megállt és visszament az ajtóhoz.

Majd egy határozott mozdulattal benyitott.

Az épületet egy hatalmas sikítás rázta meg.

-         Lányok?- kérdezte Sora remegő hangon.

A sötétben hat lány kuporgott a falnál.

- S…Sora?- Rosetta volt az egyik – Istenem Sora!- Rosetta felállt és odafutott a lányhoz.

- Rosetta te vérzel!- mondta Sora mikor átölelte a lányt.

Rosetta arcán alvadt vér száradt, a ruhájából csöpögött a vér.

- Tudom! És ezzel nem vagyok egyedül! Gyertek elő!- intett a többieknek.

Mia, May, Anna, Merion és Sarah bújt elő. Mindenki, ruháján ott világítottak a vörös vérfoltok, az arcukról csorgott le a vér.

-         Hát éltek!- Sora sírva átölelte barátnőit – Mi történt veletek?

-         Sajnálom Sora! Az én hibám! Nem tudtam megállítani!- Rosetta térdre borult s keserves zokogásban tört ki.

-         Nem Rosetta, az én hibám!- szólt Sora.

-         Hatasana megőrült! Mindenki, aki az útjába kerül, megöli!- mondta Rosetta.

-         Az én nővérem?- lépett be a szobába Hakoya.

A lányok ismét sikítani kezdtek.

- Nyugi, ő már nem gonosz! Ő velünk van!- nyugtatta meg a lányokat Sora.

- Már?- nézett rá Rosetta.

- Ő volt Japánban! Ő itt Hakoya Hatasana húga! De ő már jó útra tért!

A lányokban némi félelem támadt, de leküzdötték azt.

- Lányok, de ugye jól vagytok?- kérdezte Sora.

- Igen!- mondták.

De ekkor Sora meglátta, hogy a rengeteg seb húzódik végig a testükön.

-         De ti vérzetek!- mondta.

-         Tudjuk! De mi még életbe maradtunk!- mondta May.

-         Igen! Rengeteg ember meghalt!- szólt Mia.

-         Mi lesz így velünk?- kérdezte Anna.

-         Én úgy félek! Hol a papám?- sírdogált Merion.

-         Megvagytok!- hallatszott a folyosóról a hang.

-         Itt van!- sikítottak a lányok.

-         Nyugodjatok meg!- majd én elintézem!- mondta Sora s elindult ki a folyosóra.

-         Én is megyek!- szólt Hakoya.

-         Nem te még maradj itt!- utasította Sora.

-         Kérlek vigyázz magadra!- mondta Rosetta, de hirtelen olyan fájdalmat érzett, hogy összeesett.

-         Rosetta!- May elkapta a lányt és a földre fektette.

-         Mind meg fogunk halni!- mondta Mia.

- Vigyázzatok egymásra!- mondta Sora eközben kiért a folyosóra, s szembenézett a gyűlölettel.