|
Középiskolai évek
2007.09.03. 08:33
- Mármint, hogy sétálni…mert ugye én arra gondoltam, és gondolom te is arra gondoltál, vagyis, hogy nem ARRA az arra a sétálásra, ugye? Szóval…izé….szia….majd jövök. – rizsáztam és olyan gyorsan elhagytam a helyszínt, amilyen gyorsan csak lehetett. Visszaérve a szobámba persze, kedves lakótársam támadt nekem kérdéseivel.
- Na mi volt? – faggatott.
- Semmi. – hazudtam „Semmi csak csontra ráizgultam a bátyádra, amit valószínűleg ő is észrevett, de amúgy minden szép és jó.” ezt azért mégse válaszolhattam.
- Akkor most te kérdezed. – figyelmeztetett a húgocska.
- Jah igen, de izé, nem baj, ha most abba hagyjuk? – interjúvoltam meg miközben az szekrényemben kutakodtam.
- Nem, de hová készülsz? – érdeklődött osztálytársam.
- Csak sétálni. – feleltem és tovább kutakodtam.
- Aha, akkor azért válogatsz a fehérneműid között. – kommentálta tevékenységem.
- Na jó, nem egyedül megyek, hanem a bátyáddal, de ne gondolj semmire, csak fel akarok öltözni. – ködösítettem.
- Értem, hát akkor szerintem, ezt vedd fel. – keresett elő nekem egy halványkék miniruhát.
- Nem lesz ez túl rövid? – aggodalmaskodtam.
- Dehogy. – legyintett, mire én előkerestem a hozzáillő színű csipkés alsóneműmet. Öltözködés után még megfésülködtem és felvettem egy szandált, aztán már indultam is Leonhoz. Szobájának ajtaja előtt megálltam egy percre gondolkozni, eszembe jutott, hogy mi van, ha meggondolta magát és nem akar velem…. sétálni, és elküld a francba, végül rávettem magam, hogy kopogjak, az ezüsthajú srác szinte azonnal ajtót nyitott.
- Hello, megint én vagyok. – köszöntöttem.
- Igen akkor mehetünk? – kérdezte mire én csak bólogatással feleltem. A tengerparton sétáltunk egy jó darabig, mindketten csendben voltunk, aztán egyszer csak már nem bírtam tovább.
- Figyelj, én sajnálom, hogy tegnap olyan utálatos voltam veled, igazából nem akartam… - kezdtem bocsánatkérésem.
- Megbocsátok neked, ha te is nekem, azért amit tegnap mondtam, meg azért amit korábban, én igazából nem gondoltam komolyan….csak dühös voltam rád. – fordult velem szembe.
- Tudom és már el is felejtettem. – suttogtam.
- Akkor most béke van? – hajolt közelebb.
- Igen, béke. – ismételtem, mire ő megszűntette a kettőnk közötti apró távolságot is. Ajkai lágyan érintették az enyémeket, édesen és pont olyan érzékien csókolt meg, mint a bálon a sötétben, de ez most valahogy mégis egy picit másabb volt, most már biztos voltam benne, aki engem csókol, azt szeretem és senki mást. Eme végtelen pillanatot csak a levegőhiány szakította félbe, mindketten mélyet lélegeztünk aztán Leon visszatért volna előbbi tevékenységéhez mikor is megálljt parancsoltam neki.
- Várj, ezt inkább folytassuk később. – javasoltam.
- Miért? – hajolt ismét közelebb.
- Az egész suli minket bámul. – biccentettem fejemmel a szálloda felé, amelynek valóban minden ablaka arra a partszakaszra nézett ahol éppen mi voltunk.
- Had bámuljanak. – nyomott apró puszit a nyakamra.
- Kérlek. – toltam el magamtól finoman.
- Rendben. – fogta meg a kezem és a szállás felé indultunk, amikor az előtérbe értünk én a lányok szobái felé indultam, ő pedig a fiúk részlegéhez.
- Hát akkor, jó éjt. – búcsúztam.
- Neked is. – csókolt meg még utoljára aztán, ő is lakhelye felé vette az irányt. Ahogy visszaértem a szobámhoz, óvatosan lenyomtam a kilincset és hangtalanul próbáltam meg bejutni, ezt azonban sikertelenség koronázta, mivel az ajtó nem akart kinyílni, tettem még egy próbát aztán kénytelen voltam rájönni, hogy barátnőm szépen kizárt. „ A fenébe Sophie, mégis mit gondoltál, hol alszom a bátyádnál?” dühöngtem magamban, nem sokkal később rá jöttem, hogy sejtésem helyes volt a hugica éppen ezt tervezte. Mivel más lehetőségem nem nagyon volt, az idősebb testvér lakószobájához settenkedtem. Az ajtó előtt állva rövid eszmefuttatással erősítettem meg önmagam „Na jó nyugalom, végül is csak egy éjszakáról van szó, máskor is aludtam már vele egy szobába, csak nem fog leteperni, és én sem őt. Komoly majdnem felnőtt emberek vagyunk, akik tisztában vannak a helyzetükkel és nem csinálnak semmi olyat, amit nem illik egy ilyen helyen, csak alszunk…. csakis alszunk.” határoztam el. Végül kopogtam, aztán nyílt az ajtó, még meglepődni sem maradt időm máris a szobában voltam, na nem én törtem be, hanem Leon rántott magához, persze ezen sem tudtam kellő ideig elgondolkozni, mivel éreztem, hogy hátam az egyik falhoz nyomódik, vendéglátóm nyelve pedig vadul kutakodik a számban. Tiltakoztam volna, de minek, esélyemet a szabadulásra egyre inkább reménytelennek láttam, és nem is bántam hogy rab vagyok, hiszen fogvatatóm szenvedélye hamarosan rám is átragadt. Immáron hasonló odaadással kaptam ajkai után, mikor csak pillanatra is eltávolodott tőlem. Persze Leon nem olyasvalaki, aki megelégszik pár puszival, forró csókjaink közben kezei vándorútra indultak, hogy felfedezzék testem minden egyes részét. Jobb tenyere a combomon simított végig, miközben dereka köré vonta azt, bal kezével pedig a ruhám alá tévedt be és ujjaival az egyik mellemet kényeztette. A jóleső érzések áradatában lábaim biztosan magam alá csuklottak volna, ha partnerem nem tolja olyan szorosan nekem csípőjét, amely által még jobban a falhoz nyomódtam, más helyzetben talán kényelmetlen lett volna ez, de most csak az járt a fejemben, hogy még a farmernadrágján keresztül és éreztem vágyakozását és ez engem is egyre jobban feltüzelt. Azért én sem tétlenkedtem, ujjaim villámgyorsan szaladtak végig fekete ingjének gombsorán, majd a vállairól igyekeztem lefejteni a fölösleges ruhaneműt, nem ellenkezett, sőt amint vetkőztetésre került sor ő is bevetette magát, észre sem vettem és halványkék nyári ruhám máris a földön hevert. Elégedetten mért végig, most hogy már csak fehérneműben pompáztam, aztán ismét hozzám simult és a nyakamat valamint a kulcscsontomat kezdte támadni csókjaival, hálás nyögésekkel adtam tudtára, hogy bizony jól csinálja a dolgát.
- Nemh….ish….kérdezedhhh…..hogyh….miért jöttem? – sóhajtottam, inkább csak a levegőbe.
- Lényegtelen, csak az számít, hogy itt vagy. – lehelte a számba, majd újabb ajakérintésekkel gátat szabott további kérdéseim áradatának, mikor ismét a szétváltak ajkaink már tudtam, hogy jobb nem kérdezni, csak élvezni a helyzetet és mi sem okozhatna nagyobb örömet, mint szerelmem kényeztetése. E céltól vezérelve nyakát kezdetem el csókolgatni, tudtam, hogy ezt szereti, és valóban növelhette szenvedélyét, mivel amikor nadrágjának ama bizonyos pontján kezemmel végig simítottam éreztem, hogy az egyre jobban feszül rajta. „ Nos, hát akkor szabadítsátok ki Willy-t!” hangzott a fejemben a mindenki számára ismerős jelmondat, mire egy csöppet elmosolyodtam, de ez nem gátolt meg abban, hogy lefejtsem Leonról a gatyát. Kis műveletem arra ösztönözte szerelmemet, hogy a melltartóm kapcsával kezdjen el babrálni, bizonyára rutinos volt már ebben, mert elsőre sikerült neki kikapcsolni, ráadásul fél kézzel, a másik praclijával közben engem simogatott. Szabaddá vált kebleimet nyelvével kényeztette, ez alatt én a hajába túrtam és hátát cirógattam. Aztán ismét ajkaimat vette ostrom alá, lélegzetvételnyi szünetet sem hagyva nekem. Lábaim közben lassan felmondták a szolgálatot, már eddig is alig bírtam talpon maradni, de most már végleg képtelen voltam tartani magam. Leon ezt észre véve ölbe kapott és az ágy felé cipelt, lágyan fektetett a puha párnák közé, majd ő is fölém hajolt, lágy puszit lehelt ajkaimra, majd várt. Én kérdő tekintettel meredtem rá, hiszen az előbb még olyan fékezhetetlennek tűnt, most pedig csak úgy abbahagyja.
- Folytatom, de csak akkor, ha te is akarod, ha nem az sem baj, tudok várni, mert…… szeretlek. – szólalt meg végül, az utolsó szót hallva eldöntöttem, hogy akarom, bár eddig sem voltak kétségeim, de most már egyre jobban kívántam, annyira vágytam rá, hogy végre egymáséi legyünk, úgy mint még soha semmire. Szándékomat egy forró csókkal jeleztem, minek következtében ő is felbátorodott és lehámozta rólam apró bugyimat. Nah ezt azért már nem lehetett annyiban hagyni, ezért hát megszabadítottam őt alsógatyájától, duzzadó hímtagját kezembe vettem és lágyan simogatni kezdtem, tettemet férfias nyögései követték. Sokáig ő sem tétlenkedett, lassan végig simított combom belső felén, majd ingerelni kezdte csiklómat, mire néhány sóhaj szakadt ki belőlem, ezt hallva megint határozottabb lett és egyik ujját a hüvelyembe helyezte, majd mozgatni kezdte, ezzel nem kis örömet okozva nekem. Viszonzásképp én is egyre intenzívebben masszíroztam férfiasságát, egy darabig folytattuk ezt, aztán megelégeltem, no nem azért, mert nem élveztem, csak már többet akartam sokkal többet.
- Elég… - suttogtam és lefogtam engem kényeztető kezét, először értetlenül nézett rám, gondolom azt hihette, hogy valami olyasmit tett, ami talán nem esett jól. Hogy kétségeit elsöpörjem magamhoz húztam, úgy hogy ágyékunk összeérjen és egy forró csókot leheltem ajkaira, ebből már rájött, hogy mit is szeretnék. Óvatosan belém hatolt, majd mozogni kezdett, először lassabban, aztán egyre csak fokozta a tempót, minek következtében légzésem egyre szaporább és minden lökéssel közelebb vitt a csúcshoz. Szemhéjaimat lecsukva éltem át minden egyes pillanatot, majd hirtelen gyönyör járta át minden porcikámat, szemeim kipattantak és fáradt hangon nyögtem az éjszakába szerelmem nevét. Türelmesen kivárta amíg végigélem a vágy minden egyes hullámát, nyakamba csókolt, aztán újra kezdte volna a gyönyörkeltést. Csakhogy nem hagytam, most ő következett, hogy ezt tudassam vele, igyekeztem én felülre kerülni, nem ellenkezett, engedelmesen a hátára feküdt én pedig magamba vezettem férfiasságát. Kicsit előrébb dőltem, de csak annyira, hogy kinyújtott karjaimat a feje mellet tudjam elhelyezni, aztán előre és hátra ringattam csípőmet. Mozgásom folytán egyre sűrűbben nyögések törtek elő szerelmem ajkai közül. Ezeket hallva, egyre hevesebb vágtába kezdtem, mozgásom eredményeként nem sokára Leont is elérte a beteljesülés. Éreztem, ahogy kedvesem magja szétáradt bennem, kis idő múlva kicsusszant belőlem és lihegve ölelt magához, én pedig pihegve bújtam hozzá és merültem el biztonságot nyújtó karjai között. Órákig feküdtünk így összefonódva, míg végül elnyomott minket az álom.
folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
