Már eltelt egy év is mióta a Kaleido Színpad bemutatta az Angyalok táncát. Leon ezek után elhagyta a színpadot egyéb okokból kifolyólag, többek között egy ember miatt…

Sora a színpadnál maradt, de minden vidámsága elszállt egy személlyel, Leonnal. Sehogy sem akarta kiverni fejéből a férfit, aki a szívét elfoglalta, az arcát és szemeit, amik mindig megbabonázták és lebénították. Örülten szerelmes volt belé, de amikor megtudta, hogy Leon elhagyja a társulatot, szíve megszakadt a szomorúságtól.

Leon nem volt tisztába érzéseivel. Érzett valamit Sora iránt, de nem tudta, hogy mit. Vagyis sejteni sejtette, csak nem vállalta fel. Nem mert hagyatkozni érzéseire, ezért szembe0szállt velük és ott hagyta.

Sora az egy év alatt nagyon sok mindenben megváltozott. Már nem az a régi angyal volt. A sok gyötrelem, keserűség átváltoztatta egy tüzes démonná. Esténként mindig elment szórakozni és bulizni. Ilyenkor elég sok férfival táncolt, mivel nem csak belül változott meg. Teste nőies lett, haja hosszabb lett, mellei nagyobbak lettek egy picit, de gyönyörű dús volt. Idomai rendkívüliek voltak, felértek egy amazonhoz. Sokszor randizott, de ezek álltalába nem tartottak hosszú ideig. Legtöbbször egy éjszakás kalandjai voltak vagy legfeljebb egy hétig járt velük, hogy így feledtesse Leont, de a vége mindig az lett, hogy még most is szereti. Ez történt most is…

„Nem igaz, ez nem lehet! Már egy éve, hogy elment és még mindig ekkora hatással van rám. Pedig nem is látom naponta, csak ritkán újságokba! S ezt teszi velem! Mért nem vagyok képes elengedni őt magamtól?! Sora felejtsd már el őt! Hogy lehetsz ilyen magaddal? Itt van egy csomó férfi, aki utánad csorgatja a nyálát, s te rájuk se fütyülsz?! Változz meg!! Te már egy új Sora vagy! Tessék új emberekkel megismerkedni! S verd ki végleg Leon Oswaldot!”

Sora éppen otthon volt este körülbelül hajnali 2 óra lehetett, de ő csak most ért haza a második munkájából. Ami történetesen nem szokványos munka volt. Sora egy bárban dolgozott egy…

-         Te most meg mit csinálsz Sora? - nézett a gyönyörű lányra a kis szellem.

-         Talán szemüveg kell, hogy lásd, hogy mit teszek éppen? – mérgelődött.

-         Hát szemüveg köszi nem kell, de már nagyon késő van, inkább menj el fürödni, mert holnap tudod, kemény edzések lesznek az új darab miatt!

-         Tudom, de nem vagyok még álmos, és inkább netezek egy kicsit. És még nem megyek el fürödni…!

-         Sora?

-         Igen?

-         Talán vehetnél nekem egy kamerát? – mondta Fantom, akinek zseniális ötlet jutott eszébe

Sora ránézett Foolra, aki átlát rajta kb. ilyen arckifejezéssel -_-’’

-         Hülye azt hiszed bedőlők ilyennek!? Nem, nem kapsz. És ha most megengeded… -

majd hátat fordított Fantomnak és elkezdett internetezni. Felment egy tárkereső oldalra, ahol lehet beszélgetni.

„Na akkor lássuk csak!” Elkezdte beállítani, hogy neki milyen férfi kell… „Kora legyen 19 és 20 között, ezt most leokézzuk, igen, még szép, hogy férfi, ha Én nő vagyok?! Igen ez is kész! Akkor most katt a keresésre!” Összesen 5-en voltak fenn, éppen rá akart menni az egyikre, amikor beléptek hozzá.

-         Hello!

-         Szia! - írt vissza gyorsan Sora.

-         Te honnan írsz?

-         Los Angeles, és te?

-         Hát nem fogod elhinni, de éppen oda tartok! J

„Mi?? De akkor, hogy a fenébe tud nekem írni, ha éppen ide tart?”

-         Bocs, de ha éppen ide tartasz, akkor, hogy tudsz velem beszélgetni itt?

-         Úgy, hogy a magángépemen ülök, s be van építve a net! Most már érted?

-         Jah, oké értem! Mondj valamit magadról!

-         Pontosan mire vagy kíváncsi drága?

-         Pl. sportolsz valamit-e?

-         Igen, ez a szakmám is egyben.

„Ezt nem hiszem el” Csodálkozott Sora… lehet, hogy…

-         És pontosan mit űzöl?

-         Artista vagyok.

Sora szíve egyre gyorsabban vert, s minél többet akart megtudni róla.

-         Aszta, és mióta kezded el?

-         Már gyerekoromba a testvéremmel.

„Úristen még egy azonosság!”

-         Akkor neked, biztos izmos tested van! :)

-         Háát… nem akarok dicsekedni vele, de igen. De most had kérdezzek én is tőled!

-         Persze, kérdezz csak nyugodtan.

„Ha ő az és eléggé valószínű, de ezt ki kell derítenem. De nem a régi Sorát fogom megmutatni neked.”

-         És te pontosan hány éves is vagy?

-         18- at töltöttem be!

-         És te tanulsz, vagy dolgozol..?

-         J

-         Dolgozom…

-         És mit?

-         Mikor is érsz ide?

-         Holnap, vagyis ma délelőtt, miért?

-         Mert akkor megnézheted, hogy hol dolgozom-

-         Huhha, te aztán érted a dolgod! :)

-         Gyere Riden street ¾ címre, és ott megtalálsz!

-         És hányra kell, hogy menjek?

-         Mindegy, de én csak este 11-től vagyok.

-         Ok.

-         Na és, hogy nézel ki, mert azt már tudom rólad, hogy szép tested van, de valami külső leírást adhatnál, hogy felismerjelek!

„Most ki fog derülni, hogy ő-e az” Sora kétségbeesetten nézte a gép képernyőét, csak arra várva, hogy megkapja válaszát, amire már borzasztóan kíváncsi volt. Szíve majd kiugrott a helyéről, légzése felgyorsult, kapkodta befelé az oxigént. Tenyere izzadni kezdett a billentyűk alatt, ereiben a vér száguldott, s forróságot árrasztva testébe. Szemei egyre nagyobbak lettek, s csak egy helyre fókuszálltak a képernyőre, majd cikázni kezdtek az óra és az utolsó üzenet időpontja között, már két perc telt el, s ez két perc szörnyen hosszú volt Sorának, mintha két teljes év telt volna el az óta. „Gyerünk már!”

-         Rendben. Magas vagyok, a szemem ezüstszínű, a hajam hosszú és szintén ezüstszínű. Talán ezek a legfontosabbak…

Majd megjelent az üzenet… Sora szíve kiugrott, most már tudta, hogy ki az és nem akart saját szemének hinni!

„Édes Istenem, ő tényleg Leon!”

-         Köszi, így már meg foglak ismerni. De most már mennem kell, mert nagyon álmos vagyok.

-         Akkor holnap drága, de én hogy foglak felismerni?!

-         J Könnyen, szia!

-         Szia!

„Minden szomorúságomat vissza fogom adni, miattad vagyok ilyen örült és tébolyult Leon!!”

Sora mély álomba zuhant, várva a következő napot.

Eddig, aki éppen a gépen ült, mélyen gondolkozott. „Holnap találkozni fogok Sorával, a többiekkel és a titkos személlyel is!” „Kíváncsi vagyok mennyit változott Sora!”

Leon úgy, mint Sora, nőkbe fojtotta bánatát, amiért ilyen volt vele. Minden nap majdnem egy éjszakás kalandjai voltak. Soha nem tudott megmaradni egy nő mellet sem. Csak néha fordult elő, hogy egy-két napig volt folyamatosan egy nővel, de csak azért, mert jó volt az ágyban, majd mikor megunta kidobta. Leon még mindig nem volt tisztába érzéseivel, s csakis azért jön vissza a Kaleidohoz, hogy végre megoldja…

Reggel Sora fáradtan ugyan, de különösen vidáman kelt fel.

-         Mi az kislány, mitől vagy ennyire boldog? - kérdezte fürkészően Fantom.

-         Képzeld, megismerkedtem egy új férfival, akiről később kiderült, hogy Leon!

-         Aha, és még mindig táplálsz érelemeket Leon iránt?

-         Ehhez semmi közöd!

-         Mért ne lenne, hiszen én vagyok a színpad szelleme, s különben is Sora nekem mindent elmondhatsz, és minden megmutathatsz! – mondta halál komolyan Fool

-         Ebből elég legyen!! - szorította kezébe a kis szellemet.

-         Ne Sora, kérlek ne!! Csak azt ne! Könyörgöm! - Sora fogta és bevágta a mosógépbe, s bekapcsolta.

„Nem vagyok köteles neki mindent elmondani!”- gondolkodott magába dühösen.

Elment lezuhanyozni, mert tegnap már ereje sem volt, csak arra, hogy bekússzon ágyába, mert ugyebár a tegnapi internetezés nem egy kis ideig tartott…

„Jajj el fogok megint késni…! A főnök megöl és Mia is!” Gyorsan kidobta az össze ruháját az ágyra, mert nem tudta, hogy még mit vegyen fel… De aztán végül is sikerült megtalálnia a tökéletest. Egy rövid barna farmer sortot vet fel, ami éppen, hogy takarta formás fenekét, hozzá egy fekete és szürke keresztbe csíkos sportos ujjatlant, ami tökéletes látást biztosított a dekoltázsnak. Haját szabadon hagyta és indult is. Beszállt kocsijába és sietet is a Kaleidohoz.

„Ááá most megint egy jó nagy agymosást kapok, hogy késtem” Állt meg Kalos irodája előtt. Vett egy mély levegőt és benyitott, szíve ledermedt. „Nyugi Sora, viselkedj nyugodtan, nem szabad felkapnod a vizet, vegyél szép nagy lélegzeteket.”

-         Jó napot Főnök! Bocsi a késésért!

-         Szia Sora! Jó, nem bánom, meg van bocsátva, te már ebből sosem fogsz kinőni úgy látom - mosolygott kedvesen Sorára, akit lányaként kezelt.

Sora viszonozta a mosolyt, de egyből lehervadt, mikor meglátta, Leont.

-         Te meg mit keresel itt? - fordult Leon felé, szemiben tűz égett.

-         Én hívtam vissza - avatkozott közbe Kalos.

Sora döbbenten nézett főnökére.

-         Azért hívtam vissza, mert mostanában csökkent a népszerűsége a színpadnak, s mikor ti együtt szerepeltetek, akkor meg a csillagos égbe szökkent. Ezért hívattam ide mindenkit, hogy közöljem Leon megint a társulta tagja és azért is, mert egy új darabra készülünk. Mia kérlek, holnapra legyen kész a műsor témája!

-         Igenis Főnök!

-         1 hónap múlva el kell, hogy készüljünk vele. Természetesen ti lesztek a főszereplők. Remélem mindketten, beleegyeztek, ugye?

-         Felőlem - mondta hűvösen Leon.

-         Sora?! - nézett furcsán a lányra, s értette, hogy mi zavarja, de muszáj volt megtennie, apai felelősségének érezte.

-         Rendben - mondta egy kicsit dühösen.

-         Akkor jó mehettek is! Leon szeretnék veled beszélni! - mondta Kalos.

Mindenki távozott. Sora barátnőivel ment el vásárolni.

-         Mit akarsz Kalos? - kérdezte Leon.

-         Leon fiam. Többek között azért hivattalak ide vissza, hogy Sora a régi legyen! Amióta te elmentél az a szegény lány összetört. A tűz, ami benne lakozott fokozatosan vesztett a fényességéből, s most már éppen hogy ég benne valamilyen szikra is. Tudom, ti még nem jöttetek rá, de gondolkozz Leon! Te nem húgodként szereted őt.

-         Micsoda, miket gondolsz rólam? Hogy én szeretem Sorát? Ez teljesen képtelenség!

-         Igen, szerelmes vagy belé, de sajnálom, hogy nekem kell felnyitnom a szemed!

-         Kalos kérlek, hagyd ezt abba! Ezt a badarságot!

-         Ide figyelj Leon! Szedd össze magad, mert Sora nő lett. Mindennap más férfiakkal látom társaságban, s ez egyáltalán nem tetszik nekem! Féltem őt! S neked is van mit félned, mert egyszer majd észbe kapsz, s előtted, elrabolja a szívét valaki! Remélem érted, mire célzok!

Leon most döbbent rá, hogy mit is érezz iránta. De nem akarta elfogadni, mert félt, hogy ez nem talál viszonzásra, amit eddig tett vele.

-         Majd én döntöm el, s ha megbocsátasz, mennem kell. - majd kilépett az ajtón.

„Sora teljesen megváltozott, a teste felér egy istennőjéhez” Leon nagyot nyelt a vágytól, Sora látvány annyira felizgatta, hogy nadrágját egyre jobban veszítette ágyéka.

Sora egész délután este 9-ig barátnőivel töltötte az idejét, közben vásárolgattak maguknak. Sora vett egy gyönyörű fekete csipkés fehérneműt és egy ruhát, ami szintén fekte volt, s nem sok mindenét takarta, éppen hogy leért combjáig. Hátát teljesen szabadon hagyva, elől erős kivágás volt, csak a nyakánál lehetett megkötni egy szalaggal. Ezt vette fel, amikor az estére készülődött. Haját szabadon hagyta, az őszlátvány tökéletes volt. Kisminkelte magát, de nem erősen. Befújta magát kedvenc parfümjével, s indult is a bárba, ahol táncosként dolgozott.

Öt perc múlva már táncolt is a többi lánnyal, majd belépett az ajtón egy férfi, aki egy kicsit meglepődött, mert nem erre számított, de kellemes érzés fogta el. Leült az egyik bárszékre és rendelt magának egy koktélt. Majd elkezdte nézni a táncosokat, s rögtön kibökte a legszebbet. De az arcát nem látta, mert mindegyiken egy álarc volt. Már egy félórája megigézően csak őt nézte.

Sora magában mosolygott, s jól érzéssel töltötte el, hogy Leon csak őt nézi. Éjfél körül odasétált Leonhoz átkulcsolta a nyakát majd maga felé kezdte húzni, felfelé a lépcsőn.

-         Én vagyok az - súgta érzékien fülébe.

Leon vette a lapot. Teljesen megbabonázta a lány szépsége. Átkulcsolta két kezével a derekát és szorosan magához ölelte, majd felkapta a lányt…

(Folyt Köv.)