Mikor a szállodába értek, korom sötét volt bent.

-         Egy pillanat, és csinálok fényt!- mondta Hakoya.

Kinyújtotta az egyik kezét, s a lámpák hirtelen felkapcsolódtak.

-         Ijesztő!- mondta Sora.

Bementek egy szobába, s asztalhoz ültek.

-         Mi lesz a nővéremmel?- kérdezte a lány.

-         Még nem tudom! De ki kell találnunk valamit!- mondta Sora.

-         Gondolom nem fog minket szívesen fogadni! Főleg nem a hugát ki nem teljesítette a parancsát!- mondta Leon.

-         Igaz!- helyeselt Sora.

Nem sokkal később mindhármukat elnyomta az álom.

Reggel Sora ébredt fel elsőnek. Átöltözött, s összeszedte a csomagjait.

A pakolásra Hakoya is felébredt.

- Jó reggelt!- köszönt Sorának.

- Neked is! Te nem hozol magaddal semmit?- kérdezte Sora.

- De egy dolgot igen!- Hakoya felemelte az asztalról azt a fényképet, amin a nővérével van.

Leon tovább aludt békésen.

-         Nem kéne felkelteni?- kérdezte Hakoya.

-         De!- Sora Leonhoz lépett – Leon! Ébresztő!- súgta a fülébe.

Leon hirtelen felugrott.

A lányok összenevettek.

- Sora a frászt hozod rám!- mondta Leon mosolyogva – Indulhatunk?- kérdezte elkomolyodva.

- Persze!- mondták a lányok.

Dél tájban leszállt a repülőgép Amerikában.

-         Végre megjöttünk!- örvendezett Sora.

-         Újra itt!- sóhajtott fel Hakoya.

Fogtak egy taxit s a Kaleido színpadhoz, vették útjukat. Mikor megérkeztek Sora kipattant a kocsiból, s futott a szállás felé. Hakoya és Leon békésen ballagtak utána.

Sora mikor a szálláshoz ért, hirtelen visszatorpant, s tágra nyíltak a szemei.

-         Nem!- sikított fel – Nem, ez nem igaz!- sírva kiáltozott.

-         Mi a baj?- futott hozzá Leon.

Mikor odaért Sorához a szállás felé nézett.

-         Nem!- mondta Leon.

-         Sora mi történt?- Hakoya is utolérte őket. Mikor Sorára nézett ő a szállás felé mutatott.

-         Jézusom!- kiáltott fel Hakoya – Mi történt itt?