|
Középiskolai évek
2007.09.02. 08:15
Nem igazán törődtem vele hogy szinte alig takar valamit, a hálóruhám, hiszen szobatársamon kívül úgy sem látja senki, utána Sophie vette birtokba a fürdőszobát. Eközben Leon is visszatért saját lakrészébe annak reményében, hogy osztálytársai már valahol máshol múlatják az időt, de sajnos tévedett.
- Szevasz haver, végre visszatértél. – üdvözölte Gaston két társával egyetemben.
- Nem vagyok a haverotok. – dőlt le az ezüsthajú az ágyára.
- Mindjárt az leszel, ha meglátod mit szereztünk. – röhögött az egyik.
- Ezt nézd meg. – húzott elő a zsebéből Gas egy rózsaszín csipkés apró tangabugyit.
- Igen ez egy tanga, és? – értetlenkedett az idősebb tesó.
- De nem akármilyen, ez bizony a zabálnivaló kis barátnődé. – lóbálta a fehérneműt Tierine.
- Add ide, te idióta! – kapta ki Leon, a kezéből a falatnyi ruhadarabot.
- És mégis mit csinálsz vele? – kérdezte az egyik osztálytársa.
- Szerinted, visszaadom Vivnek. – viharzott el a báty.
- Ez egy hülye ötlet. – kiabált utána az egyik bugyilopó cinkos, ezt azonban már nem hallotta az említett. Épp egy magazint olvasgattam, mikor valaki kopogott, azt hittem csak valamelyik lány aki szeretne kölcsönkérni egy kis sampont vagy ilyesmi, ezért csak simán hálóingben nyitottam ajtót. Azonban vendégem nem azért jött, hogy kölcsön kérjen valamit, sőt nem is lány volt.
- Szia. – köszönt meglepetten az ezüsthajú srác és közben jó alaposan végigmért, most bántam csak igazán, hogy nem visszafogottabb hálóinget választottam, vagy hogy nem vettem magamra semmit mielőtt ajtót nyitottam.
- Sophie zuhanyzik, gyere vissza később. – csaptam volna be az ajtót, ám az idősebb tesó megállította lábával azt.
- Most nem hozzá jöttem, hanem hozzád. – lépett beljebb.
- Minek? – értetlenkedtem.
- Hát….öhm….szóval…izé ezt akartam visszaadni. – vette elő a fehérneműmet.
- Mi???!!!! Hogy a francba került ez hozzád, azonnal add vissza!!! – kaptam ki a kézéből a bugyimat.
- Szóval izé….én…nem…. – magyarázkodott volna az idősebbik tesó.
- Tudod mit nem érdekel, ki innen te perverz, szex mániás, idióta, barom!!! – tessékeltem ki az ajtón, majd kulcsra zártam a bejáratot. Szegény Leon megalázottan ballagott vissza szobájába, mikor visszaért természetesen osztálytársai egyből neki támadtak.
- Na, hogy ment? – kíváncsiskodott az egyik kis tolvaj.
- Várj én tudom….annyira hálás volt, hogy cserébe megmutatta, hogy áll rajta. – találgatott a másik.
- Vagy inkább örömében levette azt, ami éppen rajta volt. – vigyorgott Gaston.
- Pofa be, és húzzatok vissza a saját szobátokba. – utasította rendre a hívatlan vendégeket a fiútestvér, akik persze egyből elhúzták a csíkot, még saját szobatársa is jobbnak látta ha más szállást keres, arra az éjszakára. Közben Sophie is kikászálódott a zuhany alól.
- Mi volt az a kiabálás az előbb? – kíváncsiskodott lakótársam.
- Hát csak annyi hogy a bátyádnak mocskosabb a fantáziája, mint gondoltam. – dühöngtem.
- Miért mit csinált? – faggatott a kishúg.
- Ellopta az egyik bugyimat. – jelentettem ki.
- És te ezt honnan tudod? – kérdezett vissza.
- Hát onnan, hogy visszahozta. – vetettem oda.
- Tudod, ha egyszer vissza adta akkor nem hiszem, hogy ő vitte el, annak nem lenne semmi értelme, meg aztán ő nem is az a fajta aki ilyesmit csinál. – kételkedett a húgocska.
- Lehet, hogy igazad van. – gondolkoztam el, majd lefekvéshez készülődtem, alvás előtt még ránéztem az órára és eszembe jutott valami. Az ágyam melletti éjjeli szekrény fiókját kihúztam és elővettem egy doboz gyógyszert, egy bogyót kipattintottam a helyéről, aztán a fürdőszobába mentem egy kis vízért, hogy le tudjam nyelni. Mire visszaértem, barátnőm érdeklődve nézegette a dobozt.
- Ez mi? – kérdezősködött a húgocska.
- Fogamzásgátló. – feleltem egyszerűen.
- De én azt hittem, hogy ti nem vagytok „olyan” jóban Leonnal. – lepődött meg a fehér hajú lány.
- Nem, is ezt csak a pattanások miatt szedem. – magyaráztam.
- De, nincsenek is pattanásaid. – akadékoskodott Sophie.
- Hát ezért, meg igazából már korábban elkezdtem szedni és nem akartam csak úgy hirtelen abbahagyni. – ecseteltem.
- Értem, hát akkor jó éjt. – bújt takarója alá a lánytestvér.
- Neked is. – búcsúztam, majd leoltottam a lámpát és barátnőmhöz hasonlóan én is nyugovóra tértem. Másnap a fiatalabbik testvér kelt korábban, ám türelmesen megvárta amíg kinyitom a csipám és magamhoz térek. A reggelt öltözködéssel kezdtük, természetesen segítettük kiválasztani egymásnak a lehető legcsinosabb ruhakollekciónkat, a ruhaparádé után lementünk reggelizni a szálloda étkezőjébe. A finom péksütemények és tejeskávé elfogyasztása után vidáman indultunk a strandra, útközben azonban belefutottunk Leon szobatársába és a két hülye haverjába.
- Szép jó reggelt Vivi, mond csak ma az a cuki rózsaszín bugyi van rajtad? – „üdvözölt” Gaston.
- Szóval ti voltatok… - állt össze bennem a kép.
- Bocsi, de nem tudtuk megállni, hogy el ne csenjük, amikor eszünkbe jutott, hogy milyen kis édes lehetsz benne, vagyis inkább nélküle. – fantáziált a Gaston haverja.
- Ugye nem haragszol? – kérdezte a másik.
- Nem, tulajdonképpen nagyon is hálás vagyok és szeretném meghálálni nektek. – színészkedtem, Sophie valószínűleg tudta mire készülök és igyekezett visszafogni előbuggyanó nevetését.
- Meghálálni, na és mivel? – lépett közelebb reménykedve Gas, hát szerintem rosszul tette.
- Hát mondjuk ezzel. – és már lendült is a csodatérdem, ami oly sok fájdalmat okozott már férfitársainak, nos mit mondjak, őt sem kíméltem, persze ezek után összerogyott és még megszólalni sem maradt ideje, barátai valahogyan próbálták támogatni, de csak óvatosan, nehogy ők is kapjanak egy-két jól irányzott rúgást. A történtek után elégedetten folytattuk utunkat a partra, mivel nagyon sokan voltak, így csak a röpiháló közelében találtunk magunknak helyet. Eleinte nem is zavart, mivel nem akart játszani senki sem, Sophie persze szokása szerint belevetette magát a tengerbe, én inkább napozgattam. Egy darabig élveztem is a napfürdőt, aztán egy rémesen ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Régis, ne csak lazsálj ott, állj be te is játszani, nem vagyunk elegen!!! – hallottam a tesi tanárom ordítását. „Nah ne, ilyen nincs, biztos csak képzelődöm, ez nem lehet, hogy még itt is. Nem, nem biztos rosszul hallok, vagy képzelődök, igen csakis azért lehet, mert megártott a nap.” nyugtáztam magamban, de azért meg akartam bizonyosodni a dolgokról.
- Mi van? – néztem ki újságom mögül, na ezt nem kellett volna, mivel pont képen talált egy labda, amit az a mocsok tornatanár dobhatott. Csoda, hogy nem tört be az orrom, lehet hogy ő poénnak szánta, de én valahogy nem találtam viccesnek, főleg hogy ripityára törte a napszemüvegemet.
- Gyerünk, játszanod kell neked is, csak hárman vannak, te leszel Oswalddal így talán egy ilyen kis lúzerből is győztes, lehet egyszer. – kiabált az edző, na erre már tényleg felkaptam a vizet, még hogy én lúzer, ezt kikérem magamnak.
- Mégis mit képzel, ez egy Chanel napszemüveg, ami 97.99-be került, maga szerint ki fogja ezt nekem kifizetni…. – álltam fel dühösen és vészesen közelítettem az tanár felé, ki tudja még miket mondtam volna neki, ha Leon el nem kap és be nem fogja a számat egy csókkal.
folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
