|
Középiskolai évek
2007.09.02. 08:11
- Azért még reménykedni lehet. – mosolyodott el, ez után más témákról beszélgettünk, míg végül megérkezett a busz a szálloda elé. A szálláson a fiúkat a nyugati a lányokat pedig a keleti szárnyban helyezték el, ketten kaptunk egy szobát. Jómagam természetesen Sophieval osztoztam egy lakosztályon, hamar kipakoltunk és úgy döntöttünk, hogy süttetjük a hasunkat egy kicsit a tengerparton. Némi keresgélés után találtunk is két nyugágyat, amire lepakoltunk.
- Na jó én azt hiszem, megyek és úszom egyet, te nem jössz? – invitált szobatársam a vízbe.
- Nem kösz, én inkább napozok egy kicsit. – feleltem, ez után Sophie a tenger felé indult én pedig elővigyázatosságból jó alaposan bekentem magam naptejjel, nem sejtve, hogy valakik a nyugati szárnyból engem figyelnek. Nem máshonnan, mint Leonék lakosztályából, szegény bátyhoz a suli legperverzebb diákját Gaston Tierinet, osztották be lakótársnak, noha erősen tiltakozott ellene.
- Nézzétek, milyen cuki ahogy kenegeti magát. – kukkolt a távcsőbe Gaston.
- Hát nem mondom én is szívesen kenegetném itt-ott. – vigyorgott egy másik osztálytárs.
- Nahát, Leon nem is tudtam, hogy a húgodnak ilyen édes kis barátnői vannak. – jegyezte meg egy harmadik fiú.
- Fejezzétek be, tisztára olyanok vagytok, mint azok a nyolcvanéves leskelődő taták. – dorgálta meg őket az ezüsthajú.
- Nem mondanád ezt, ha látnád, amit mi. – szólalt meg Gas.
- Bizony nagyon finom kis csaj. – jegyezte meg a másik bámészkodó.
- Jaja, jól néz ki rajta az a fürdőruha, de még jobban nézne ki, a szobám padlójára dobva célozgatott a harmadik leskelődő.
- Felejtsétek el, ő kemény dió, szóval az egyetlen aki két vállra fektetheti, az én vagyok. – hencegett Tierine.
- Azt kétlem, ugyanis van barátja. – szólt közbe az idősebb testvér.
- Igen és mégis ki a pasija? – kíváncsiskodott az egyik leselkedő.
- Én. – vetette oda a fiútesó.
- Ó tényleg, nos akkor nyílván nem jelet neked gondot, az hogy alád kerüljön. – feltételezte Gaston.
- Ez nem tartozik rád. – morogta Leon.
- Tudod mit, van egy remek ötletem, fogadjunk, ha még ezen a héten ágyba viszed, akkor kapsz tőlünk mondjuk… száz eurót, ez azért már szép pénz, de viszont, ha nem sikerül akkor te perkálsz nekünk. – találta ki a főkukkoló.
- Engem hagyjatok ki ebből. – távozott volna az ezüsthajú.
- Ugyan Leon te csak jól járhatsz, végül is csak annyi a dolgod, hogy összegyűröd a lepedőt egy csinibabával, ami nem csak hogy élvezetes, de még egy halom lóvét is kapsz érte, szóval áll az alku. – ragadta meg az idősebb tesó jobb kezét Tierine.
- Idióta. – rántotta el karját Leon és elhagyta a helységet, majd a strandra indult. Eközben Sophie már éppen végzett a lubickolással és kiült száradni.
- Na milyen a víz? – interjúvoltam meg.
- Isteni, neked is ki kéne próbálni. – ajánlotta a húgocska.
- Majd egy kicsit később, most inkább körülnéznék a parton. – vázoltam fel tervemet.
- Ahhoz nekem is lenne kedvem de, addig ki vigyáz a cuccainkra? – tette fel a költői kérdést a kishúg.
- Sziasztok. – köszönt a báty aki éppen időben érkezett.
- Szia bátyus, nem akarsz nekünk segíteni egy kicsit? – hízelegte körbe Sophie.
- Mondd. – várta a kérést Leon.
- Szóval arról lenne szó, hogy Vivvel el akarunk menni egy kicsit felfedezni a környéket, de nem akarjuk csak így itt hagyni a dolgainkat, szóval tudnál egy kicsit vigyázni a holminkra? – hozakodott elő vele a hugica.
- Rendben. – bólintott rá az ezüsthajú srác.
- Köszi, ígérem sietünk. – búcsúzott el testvérétől osztálytársnőm és már indultunk is. Sokáig sétáltunk a homokban és nézelődtünk, mígnem azt vettük észre, hogy a kikötőhöz értünk.
- Ideje lenne visszafordulnunk. – javasoltam.
- Ugyan, csak még egy kicsit maradjunk, nézzük meg a hajókat. – rángatott magával osztálytársnőm, valóban felséges látványt nyújtottak a kikötőben horgonyzó vízi járművek, különösen egy tűnt ki közülük. A hatalmas jachton látszólag most végezték el az utolsó simításokat, persze szobatársam azonnal kapott az alkalmon és közelebbről megszemlélte.
- Milyen csodálatos… - ámult el Sophie.
- Valóban szép és nem sokára nekivág a tengernek. – lépett mögénk egy magas, fekete hajú, zöld szemű srác, mi tagadás eléggé jóképű is volt.
- Hát én láttam már szebbet is. – flegmáztam.
- Igen, és hol? – kérdezett vissza az idegen.
- Valahol, nem mindegy. – tereltem a témát.
- És mi a neve? – érdeklődött a hugica.
- Még nincs neve, igazából eddig nem találtunk semmi olyan szépet, aminek a neve méltó lenne hozzá. – ecsetelte a fekete hajú.
- Most így hirtelen én sem tudok semmi hozzá foghatót… - gondolkozott el barátnőm.
- Én talán tudok. Elnézést kisasszony megkérdezhetném a nevüket? – fordult felém a zöld szemű.
- Ő Vivien én pedig Sophie vagyok. – felelt helyettem a lánytesó.
- Köszönöm, sajnálom, de most már mennem kell, van még egy kis dolgom. – köszönt el az ismeretlen.
- Milyen kár. – jegyezte meg halkan lakótársam és nézte a távolodó alakot.
- Majdnem elfelejtettem, holnap lesz a hajókeresztelő ünnepség, tűzijáték is lesz, örülnék, ha eljönnének. – fordult még vissza.
- Hát persze itt leszünk. – integetett Sophie, majd mi is visszaindultunk. Már napnyugta volt amikor ismerős partrészre érkeztünk, persze a hugica egész úton az ismeretlen srácról beszélt, még akkor is amikor Leonhoz értünk.
- Mi a fenét csináltatok ennyi ideig? – ripakodott ránk a fiútesó.
- Bocs, hogy ennyi ideig itt hagytunk de találkoztunk egy iszonyú jó pasival. – mesélte a kishúg.
- Aha. – bólintott Leon, bár látszott rajta, hogy nem nagyon díjazta azt, hogy egyedül hagytuk aszalódni a napon.
- Ugye Viv milyen jó pasi volt, ugye? – faggatott barátnőm, mire már bátyja is felfigyelt és kíváncsian várta a válaszomat.
- Hát ami azt illeti tényleg nagyon helyes volt. – vigyorodtam el.
- És kedves is… - fokozta a fehér hajú lány erre Leon szemei még jobban rámvetültek és szinte kikényszerítette belőlem a választ, na gondoltam adok én neked, ha választ akarsz, megkapod.
- Igen tényleg nagyon aranyos volt. – helyeseltem.
- De hát az előbb azt mondtad, hogy neked túl udvariaskodó volt és hogy nem igazán a te zsánered. – lepődött meg lakótársam.
- És az én véleményem is megváltozhat, különben is olyan szép szemei voltak…. – folytattam.
- Na elég volt, nem vagyok kíváncsi az ostoba fecsegésetekre valami vadidegenről akivel véletlenül összefutottatok, inkább menjünk vissza a szállásra. – terelt be minket Leon a szállodába. A szobánkba visszaérve Sophie kérdőre vont.
- Mi volt ez, azt mondtad neked nem tetszik az a fiú. – jegyezte meg barátnőm.
- Nem is, csak olyan jó volt cukkolni a bátyádat, láttad hogy nézett, tisztára mint egy kétéves akinek elvették a csokiját. – vigyorodtam el ördögien.
- Gonosz vagy, na jó azért egy picit megérdemelte, de akkor is gonosz dolog így kinevetni. – jelentette ki a húgocska, ez után úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni, majd mikor ezzel végeztem, magamra kaptam rövid kis selyemhálóingem. Nem igazán törődtem vele hogy szinte alig takar valamit, a hálóruhám, hiszen szobatársamon kívül úgy sem látja senki, utána Sophie vette birtokba a fürdőszobát.
folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
