|
Középiskolai évek
2007.09.02. 07:54
Mivel elég népszerű előadásra mentünk, így már csak két-két egymás mögötti helyet kaptunk, Oliverék előttünk ültek, amit nem is igazán bántunk, mivel egymással is egészen jól elvoltunk műsor alatt.
- Hé azért le ne nyeljétek egymást. – szólt hátra Oli, mikor észrevette, hogy mi már jó ideje csókolóztunk.
- Nagyon vicces. – szóltam neki vissza megszakítva ezzel, egy kábé már fél perce tartó folyamatot.
- Nem azért mondtam, csak tudod gyerekek is vannak itt. – piszkálódott tovább a mókamester, na erre már tényleg nem lehetett mit mondani, végül is igaza volt. Az elkövetkezendő hetekben suli után is mindig együtt lógtunk délutánonként, így mi négyen. Egészen belejöttünk ebbe a duplarandizgatás dologba, ami azt illeti egyikünk se ment el kettesben a másik páros nélkül, ami részben azért volt, mert élveztük egymás társaságát, részben pedig azért mert Leon még mindig nem hagyta, hogy az ő kis hugicája egyedül menjen valahová egy pasival, persze ezek a találkák a kettőnk közti viszonynak is jót tettek, mivel már egyre kevesebbet veszekedtünk. Sophieék kapcsolata is kezdett egyre jobban elmélyülni, nem is sejtettem mennyire komoly a dolog amíg a húgocska az egyik délutánon amit náluk töltöttem elő nem hozakodott egy érdekes témával. Oli aznap éppen nem ért rá, így nem találkoztunk, Leon pedig a konyhában foglalatoskodott, így a kishúg nyugodtan beszélhetett velem a nappaliban.
- Hát…szóval izé, ugye te már csináltad AZT? – hozta fel a témát a húgocska.
- Igen, de miért kérdezed? – kíváncsiskodtam.
- Tudod, szóval Olival már elég régóta együtt vagyunk és úgy gondoljuk ideje szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat szóval meg akarjuk tenni. – bökte ki végre a hugica.
- De ugye, tudod, hogy ezt nem muszáj, szóval tényleg csak akkor menj bele ha te is akarod. – adtam tanácsot neki.
- Persze tudom, Oliver is ezt mondta, meg hogy ő vár ameddig csak akarom, de igazság szerint én vagyok az aki már nem bír tovább várni, csak az a baj hogy én az ilyesmiben elég tapasztalatlan vagyok. Tudnál valami tanács félét adni? – vallotta be barátnőm.
- Igen, először is legfontosabb a védekezés. Ugye tudod mi az az óvszer? – kérdeztem ki a kisebbik testvért.
- Persze. – felelt.
- És azt is tudod, hogyan kell használni? – faggatóztam tovább.
- Hát nem igazán, de azt hittem ezt a fiúnak kell tudnia. – ámult el a fehér hajú lány.
- Azért neked se árt, ha tudod. – válaszoltam.
- Aha, rendben. – bólogatott.
- Szóval kívülről így néz ki. – vettem elő a pénztárcámból egy kis tasakot.
- Nálad mindig van? – lepődött meg Sophie.
- Jah, fő a biztonság, meg aztán ki tudja, mikor kapja el az embert a hév. – magyaráztam.
- Tehát, óvatosan kell kibontani nehogy megsértsd a körmöddel, után be kell fogni a végét, hogy kimenjen belőle a levegő, aztán megfogod és végiggörgeted a műszeren. Látod nem is olyan bonyolult. – demonstráltam mindezt, egy az asztalon elhelyezkedő gyümölcsöstálból kivett banánon, stílszerűen még a guminak is banán illata volt. Éppen, hogy befejeztem a műveletet, Leon lépett be, természetesen és villámgyorsan elrejtettem a bemutatóeszközt egy párna alá.
- Lányok kész a kaja? – jelentette be.
- Oké, mindjárt megyünk. – szólaltam meg.
- Mit dugdostok? – kíváncsiskodott az idősebb testvér.
- Semmit. – vágtuk rá egyszerre, talán nem nyugtatta meg az ezüsthajú srácot kellőképpen a magyarázatunk, de ez nem is számít, hiszen visszament a konyhába.
- Huh, ez meleg volt. – fújtam ki a levegőt.
- Kérhetnék még valamit? – kezdte félszegen a húgocska.
- Mond csak. – vártam a kérését.
- Szóval arról lenne szó, hogy Leon nem nagyon akar minket kettesben hagyni. Szerencsére kieszeltem egy tervet, tehát holnap elvileg együtt ebédelünk Oliveréknél, és mi főzzük a kaját, szóval én előbb ott leszek mint, ti neked pedig az lenne a feladatod, hogy itthon tartsd őt egy jó darabig. – vezette elő tervét a kishúg.
- Rendben, majd igyekszem. – kacsintottam.
- Gyertek enni! – szólt ki az idősebbik testvér a konyhából, mi pedig teljesítettük kérését aztán már semmi említésre méltó nem történt. Másnap délután Sophie átment „főzni” Oliverhez én pedig próbáltam teljesíteni a rám ruházott feladatot. Hát mit mondjak, nem volt könnyű dolgom, hiszen a fiútesó minél hamarabb indulni akart. Első körben elmentem WC-re aztán fogat mostam aztán fésülködtem, utána meg a pénztárcámat keresgéltem, végül pedig leöntöttem magamat ásványvízzel, tehát meg kellett várni azt is amíg megszárad. Fáradozásaimmal sajnos csak egy órát nyertem, no meg azt, hogy Leon már tiszta idegbeteg volt. Jól tudtam, hogy ennyi idő nem éppen elegendő nekik így bevetettem legvégső fegyverem.
- Olyan jó, hogy végre kettesben vagyunk. – öleltem át hátulról az éppen indulni készülő srácot.
- Mi bajod? – fordult felém.
- Semmi csak, szeretnék végre veled lenni, csak veled. – nyomtam csókot a szájára.
- Jó ötlet, de ne most, inkább induljunk. – tiltakozott volna, mire én apró puszikat leheltem a fülcimpájára és annak környékére, ez persze már sokkal hatásosabb volt. Nem is sejtettem, hogy ennyire be fog jönni, Leon egyből csókolgatni kezdte a nyakam és ledöntött a kanapéra. Mire észbe kaptam már a ajakaimat ostromolta, amit egyáltalán nem bántam, csak azt sajnáltam, hogy erre a megoldásra nem gondoltam előbb. Szenvedélyesen csókolóztunk, miközben az ezüsthajú srác egyik keze a pólóm alatt matatott, a másik pedig a hajamba akart beletúrni, ehelyett valami egészen mást fogott meg a párna alatt, egy kemény ragadós izét.
- Ez meg mi a franc? – emelte fel a fura tárgyat.
- Hát egy banán. – tettem az ártatlant.
- És minek van rajta egy kondom? – érdeklődött jogosan.
- Hát izé…- dadogtam.
- Egyáltalán kié ez? – hangzott az újabb kérdés.
- A banán a tiétek, a gumi meg az enyém, de már nem kérem vissza. – próbáltam viccesre venni a figurát, de Leon valahogy nem vette az adást.
- Sophie… - állt össze a kép neki is és pattant fel a kanapéról, mintha csak ágyúból lőtték volna ki, majd a bejárati ajtó felé igyekezett.
- Várj, ha most oda mész azzal nem oldasz meg semmit. – ragadtam meg a karját.
- Éppen te osztogatsz nekem tanácsokat, te aki hagyod, hogy a húgom odaadja magát egy ilyen alaknak, sőt még asszisztálsz is neki. – fejtette le magáról kezemet.
- A húgod már nem gyerek és ez előbb-utóbb úgyis megtörténik vele, akár tetszik neked akár nem. – próbáltam elmagyarázni a helyzetet.
- Igazad van, végül is neked már sok tapasztalatod van ebben, kis kurva. – szólt vissza dühösen. Abban a pillanatban, hogy Leon kiejtette száján ezeket a szavakat, szemeim könnybe lábadtak és a kijárat felé rohantam. Sose gondoltam volna, hogy pont ő fog nekem ilyesmit mondani, az nem érdekelt, ha máskor azt mondta rám, hogy „hülye liba” vagy ”ostoba” mert tudtam, hogy azokat úgyse mondja komolyan, de ez most más volt. Mialatt én az Oswald lakásban próbáltam feltartóztatni az idősebbik testvért, addig Oliverék házában is zajlott az élet.
- Szia. – nyitott ajtót mosolyogva Oli, mikor barátnője megérkezett.
- Szia. – lehelt lágy puszit a fiú szájára a kishúg.
- Akkor bejössz? – tárta ki az ajtót a kékszemű srác.
folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
